Az elkövetkezendő napokban Lexi az iskolán kívül sehová nem mozdult ki, legtöbb idejét a kollégiumi szobájában töltötte. Adam hiába próbálta elérni őt, nem vette fel a mobilját, és nem egy alkalom volt, hogy a fiú kopogtatott szobájának ajtaján. Lexi, bár nehezére esett, nem nyitott ajtót. Az egyik ilyen alkalom után Rebecca kiosztotta a lányt.
- Miért csinálod ezt?! Tetszik neked Adam, nem? Sőt, nagyon is kedveled! És ő is téged. Minden olyan jól alakult köztetek, mégis képes vagy tönkretenni az egészet, csak mert a volt pasid rosszul érzi magát emiatt! Térj már észhez!
Lexi az ágyon feküdt és a hatalmas unikornisát ölelgette, amit Adamtől kapott a vásárban.
- Csak egy kis idő kell pasik nélkül. Pár nap, hogy tisztán lássam a dolgokat. Mi van, ha Lucasnak igaza van, és túl hamar továbbléptem? - tűnődött hangosan, miközben a parkból nevetés szűrődött be az ablakon át. Bosszantotta, hogy amíg mások jól érzik magukat és önfeledten nevetnek, addig ő a szobájában kuksol és várja, hogy teljesen széthulljon a már így is darabokra tört élete. Hiszen az Adammel való kapcsolata az egyetlen, ami még tartja benne a lelket.
- Négy hónap neked túl korai? A szerelem egyébként sem akkor jön és megy, amikor te akarod. De ha itt van, ragadd meg! Kapaszkodj belé kézzel-lábbal, mert az élet túl rövid és egy szempillantás alatt véget érhet! Csak azért lemondani Adamről, mert még túl korai lenne bepasiznod… hülyeség. Lehet, hogy ő az igazi. Lexi, ne dobd el magadtól azt, ami boldoggá tesz! Különben túl késő lesz… ez a te életed, nem a Lucasé! - Becca szavai hallatán Lexinek rá kellett jönnie, hogy barátnőjének igaza van. Nem szalaszthatja el a szerelmet. És Adam… soha senkire és semmire nem vágyott még úgy, ahogy erre a fiúra. A srácra, aki teljesen elvette az eszét.
- Igazad van - ült fel ágyában -, és elég volt az önsajnálatból! Letusolok, aztán átmegyek Adamhez - jelentette ki eltökélten. Rebecca szája elégedett mosolyra húzódott - Ez a beszéd!
Egy frissítő zuhany után Lexi rendbe szedte magát és elindult, hogy meglátogassa Adamet. Remélte, hogy a fiút a szobájában találja. A parkba lépve nagyot szippantott a friss, kellemesen hűvös levegőből. Felpillantott az égre; az tiszta volt és baba kék, majd magabiztos léptekkel elindult a fiúkollégium felé vezető ösvényen. Az egyik kanyarban aztán összefutott Nate-el. A fiú egyedül volt, és egy gördeszkát cipelt a hóna alatt.
- Hello Lexi, mi a szitu? - mosolygott, mikor megpillantotta a lányt.
- Szia! - örvendezett Lexi. - Épp hozzátok indultam. Adam bent van?
- Nem rég jött meg. Keresett, de senki nem nyitott ajtót neki.
- Ezért akarok vele beszélni. Na és te hová mész? - kérdezte Lexi. Közben megigazította vállán táskáját és érdeklődve nézett a fiúra. Nate-nek valahogy mindig sikerült mosolyt csalnia az arcára. Életteli és vidám srác volt, ez a fajta társaság pedig gyógyító hatással volt Lexi lelkére.
- Deszkázni megyek - mondta a fiú.
- Emlékszel, amikor te, én és Lucas középsulisok voltunk, hányszor deszkáztunk együtt? Megismételhetnénk valamikor.
- Az jó lenne! - mosolygott Nate, majd elköszöntek egymástól és mindketten tovább indultak az ellenkező irányba.
- Érezd jól magad, később talizunk! - búcsúzott Lexi.
- Oké, majd átnézek hozzátok! Viszek néhány óvszert is, és akkor dobálhatjuk vele az arra járókat az ablakból! - szólt a lány után Nate, mire többen feléjük kapták tekintetüket. Lexiből hangos, önfeledt nevetés tört ki. Rég nem nevetett már így. Fejét hátrahajtva kacagott, majd integetett a fiúnak és tovább indult az ösvényen. Adam szobája előtt aztán megállt, mély levegőt vett és kopogtatott. Meglepetésére egy női hang invitálta be. Lexi habozva bár, de lassan a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt. Az egyik ágyon hanyatt feküdt egy hosszú, vörös hajú lány, egyik kezében egy szál cigarettával a másikban pedig egy üveg whiskeyvel. Szemeit erősen feketére sminkelte, nyakában kereszt alakú medál lógott, falatnyi mini ruhája láttán Lexi csakis a legrosszabbra tudott gondolni. Az ágyon fekvő lány megrázta haját és felült az ágyon. - Szia, miben segíthetek? - pillantott Lexire.
- öö… szerintem eltévesztettem az ajtót - mondta lassan formálva a szavakat Lexi.
- Kit keresel?
- Adamet.
- Akkor nem tévesztetted el. Elment letusolni. Gyere be, várd meg. Mindjárt itt lesz.
- Inkább majd máskor beszélek vele, nem olyan sürgős - hadarta Lexi és kihátrált a szobából. - Bocsi a zavarásért.
- Örültem - felelt a vörös hajú lány, majd szájához emelte az üveget.
Amint Lexi becsukta maga mögött az ajtót, rohanni kezdett. Léptei visszhangot vertek a kihalt folyosón. Becsapva érezte magát, átvertnek, mintha félrevezették volna. Hogyan is gondolhatta, hogy Adam más, mint a többi srác? De hiszen mindig is érezte, hogy ez csak egy meseszép álom lehet. És minden álom ugyanúgy ér véget: felébredsz. Tudta, ostoba volt, amiért napokig kerülte a fiút, de ha az ilyen gyorsan talált magának mást, ő nem is lehetett neki annyira fontos. Hát ilyen hamar sikerült túljutnia rajta? Hiszen egy órája még ott kopogtatott az ajtaján. Talán azért, hogy elmondja neki, már mással van együtt? Rohanás közben kicsordultak Lexi könnyei, s szaporán végigfolytak arcán. Nem tudta, hová menjen, vagy mit tegyen. Legszívesebben kirohant volna a világból, de tudta, ez nem lehetséges. Próbálta elhitetni magával, hogy amit Adam iránt érez, csakis pusztán fellángolás, de az idő múlásával rá kellett jönnie, hogy ez korántsem így van. Napról napra jobban hiányzott neki a fiú, és be kellett ismernie, hogy bizony visszafordíthatatlanul belezúgott. Égető vágyat érzett arra, hogy láthassa őt, de büszkesége felülkerekedett ezen az érzésen. Még a mobilját is kikapcsolta, így Adam, aki idő közben sem adta fel a próbálkozást, képtelen volt elérni őt. Írt Lexinek online is, de a válaszra hiába várt.
Miért írogat nekem, ha közben már valaki mással van? Ennyire hülyének néz? - töprengett bosszankodva Lexi, mikor egy újabb Adamtől érkezett levelet törölt ki postafiókjából. Valaki kopogtatott az ajtón, napok óta először. Lexi kelletlenül kimászott ágyából és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. Mikor ezt megtette, a lélegzete is elállt. Az ajtó túlsó oldalán ott állt Adam. Szürkén csillogó szemeit nézve Lexi egy pillanatra elfelejtette minden sérelmét, de aztán megjelent előtte a fiú ágyán vonagló vörös lány, és becsapta az ajtót. Adam nem adta fel, kopogás nélkül berontott és a lányra függesztette tekintetét.
– Beszélnünk kell!
- Szerintem viszont nincs miről beszélnünk. Menj el! - vetette oda Lexi. Nehéz volt így beszélnie a fiúval.
- Ígérem, elmegyek, ha elmondod, mi a baj.
- Mi lenne? - vonta fel szemöldökét a lány.
- A vásár óta nem is láttalak. Telefonon sem tudlak elérni, a leveleimre sem válaszolsz és ajtót sem nyitottál, hiába kopogtam többször is. Úgy érzem, nem adtam okot arra, hogy kerülj. De ha mégis, mondd el, hogy mi az! - úgy tűnt, Adam tényleg tudni szeretné, mit rontott el.
- Nem adtál rá okot?! - csattant fel Lexi. - Amikor elmentem hozzád, valami alul öltözött csaj kéjelgett az ágyadban! Becsaptál! Csak játszottál velem! Elképzelni sem tudod, milyen érzés volt! - meglepetésére és felháborodására Adam elnevette magát.
- Mégis mi olyan vicces?! Ez volt a terved? Hogy megalázz? Mert ha igen, bejött!
- Nem, nem… hát ilyennek ismertél meg? Aki megaláz másokat? Azért nevettem, mert megkönnyebbültem. Azt hittem, már nem akarsz tőlem semmit, azért kerülsz. Ehelyett az történt, hogy féltékeny vagy. Ami be kell, hogy valljam, tetszik. Ezek szerint fontos vagyok neked - mosolygott a fiú, majd mielőtt Lexi megszólalhatott volna, folytatta: - Az a lány csak egy barátom. Egy nagyon-nagyon régi barátom. A neve Adrianna és hosszú évek óta ismerem. Ő az egyetlen barátom, akiben feltétel nélkül képes vagyok megbízni. Soha semmi nem történt köztünk.
Lexi, bár kételkedve meredt a fiúra, kissé elbizonytalanodott.
- Ahhoz képest, hogy csak egy barátod, elég lengén öltözve látogat téged.
- Már ne haragudj, de Rebecca sem arról híres, hogy kötött pulóvereket hord - nevetett Adam.
- Hát, az is igaz... - mosolyodott el végre Lexi is.
- Ide figyelj! Sosem csalnálak meg. Sosem cserélnélek le senkire. Soha! - mondta Adam és megcsókolta a lányt.
- Ezek szerint mi… együtt vagyunk? - pillantott fel a fiú szemeire Lexi.
- Csak ha te is úgy akarod…
- Ezt meg sem hallottam. - A lány elmosolyodott és átölelte Adamet.
Az egyik borús, esős szerdai napon Rebecca egy rémesen monoton előadáson ült és az Angry Birds-szel játszott mobilján, amikor egy fiú dobta le magát a szomszéd székre.
- Látom, nem csak én unom halálra magam – szólt egyik fülében fülhallgatóval. Fekete haját égnek állítva hordta, szemeit feketére sminkelte és a karja tele volt szegecses és halálfejes karkötőkkel. Becca még sosem látta őt azelőtt, és így elsőre talán úgy tudta volna jellemezni a srácot, mint a lánygyermekes szülők rémálmát.
- Nincs kedved lelépni innen? - kérdezte a fiú.
- Mielőtt elhívsz magaddal, elárulhatnád a neved.
- Jasper. És te?
- Rebecca, de röviden csak Becca. Még sosem láttalak itt.
- Új vagyok. Amúgy kérdezhetek valamit? Itt minden előadás ennyire trágya, vagy csak ma van minden tanárnak szar napja? - Jasper a lány felé fordult és kíváncsian várta válaszát.
- Nem, nincs ilyen szerencséd. Itt minden nap szívás - nevetett Rebecca, majd folytatta: - De én szeretek ide járni. A bulik pedig hatalmasak. Szombaton is lesz egy a Young Foreverben, ami egy itteni szórakozóhely fősulisok számára.
Miután véget ért az előadás, együtt hagyták el a termet. Az épület előtt Rebecca elbúcsúzott a fiútól.
- Örültem. Majd még biztosan összefutunk.
- Mikor láthatlak legközelebb?
- Legyél ott a szombati bulin - mosolygott Becca, majd sarkon fordult és jegyzeteit szorongatva visszasétált a kollégiumba. Jasper még sokáig követte őt tekintetével.
Szombat este főiskolások hosszú sora kígyózott a Young Forever nevű szórakozóhely bejáratánál. A szemeszter nyitó buliján mindenki ott akart lenni. Borús idő volt, úgy tűnt, perceken belül eleredhet az eső. Lexi összehúzta a cipzárt kabátján, majd megfogta a mellette álló Adam kezét, mire a fiú rámosolygott.
- Akkor ma ő is itt lesz? - kérdezte Lexi.
- Adrianna? Igen, itt. Ki nem hagyná az év első buliját.
Megbeszélték, hogy ezen a napon Adam bemutatja egymásnak a két lányt. A mögöttük álló Nate épp facebook állapotát frissítette telefonján. Rebecca a haját igazgatta. A szórakozóhely tele volt. Megannyi fiatal táncolt a fényárban fürdő táncparketten, miközben Lexi és barátai kikérték italaikat a pultnál állva.
- Ennyi ember között nehéz lesz megtalálni Adriannát - kiabálta Lexi Adam felé hajolva.
A fiú csak nevetett. - Szerintem már nem kell keresnünk - mondta és fejével a színpad felé bökött, ahol a DJ mellett két rúdon táncoló lányt pillantottak meg. Egyikük Adrianna volt, aki egy melltartóra emlékeztető apró felsőben, ultra rövid fekete sortban és magas sarkú szandálban forgott az egyik rúdon. Lexi szájtátva meredt a merészen táncoló lányra, majd nevetve oda szólt Rebeccának. - Úgy látom, konkurenciát kaptál!
- Tessék?! - Becca értetlenül nézett vissza barátnőjére, aztán tekintetével ismét a tömeget pásztázta.
- Keresel valakit?
- Mindegy, nem érdekes. Az egyik előadáson megismertem egy fiút és mondtam, hogy legyen itt, ha látni akar, de szerintem nem jött el… - Rebecca táskájában rezegni kezdett a mobilja. A lány előkapta és megnézte az üzenetet, amit kapott. Amint a kijelzőre pillantott, kiesett kezéből a telefon és arca falfehér színt öltött. Elkerekedett szemekkel, mozdulatlanul meredt a semmibe. Lexi lehajolt a mobilért és barátnőjére pillantott.
- Becca, mi a baj? - kérdezte aggódva. Mivel a lány továbbra is csak állt megkövülten és egy szót sem szólt, Lexi megnézte a mobilját.
Bámulatosan festesz, mint mindig.
Csupán ennyi állt az üzenetben, a feladó pedig nem más volt, mint Matt.
Lexi rémülten felkapta a fejét és körülnézett. Talán azt remélte, megpillantja a tömegben tragikusan elhunyt barátjukat, de nem így történt. Összezavarodott, nem tudott magyarázatot adni az üzenetre. Hiszen Matt… meghalt. Saját szemükkel látták a holttestet. Ő nem írhatta az üzenetet, az lehetetlen. De akkor ki volt az? Valaki megszerezte a mobilját? De ha így is történt, miért pont Rebeccának írnának róla üzenetet? És egyébként is… Matt mobilja ott volt a fiúnál azon a rémálom szerű estén és azóta sem került elő, ahogy a szétmarcangolt holtteste sem. A rendőrök megtalálták a sátraikat és minden ott hagyott holmijukat. Matt telefonja pedig nem volt sehol. Lexiben olyan rémült felismerés kezdett megszületni, amire gondolni sem akart. Próbálta elhessegetni a gondolatot és karon ragadta a még mindig meredten álló Rebeccát, hogy kivonszolja a friss levegőre. Adam értetlenül nézett a két lány után, majd a nyomukba szegődött. A szórakozóhely bejárata előtt aztán utolérte őket, és megszólította Lexit.
- Mi történt? Valami baj van?
- Rebecca üzenetet kapott a halott Matt mobiljáról - mondta zaklatottan Lexi. Adam pár másodpercig némán meredt a lányra, majd így szólt: - Nem lehet, hogy valaki…
- Nem. A mobil elveszett abban az erdőben, azon az éjszakán. Mennyi a valószínűsége annak, hogy az egyik főiskolás pont arra járt és megtalálta?
Rebecca közben idegesen elővette táskájából cigarettáját és rágyújtott. Még mindig nem szólt egy szót sem, csak némán, könnyes szemmel meredt a távolba.
- Gondolod, hogy a telefon annál van, aki megölte Mattet? - kérdezte Adam kimondva azt, amitől Lexi annyira tartott.
- Igen… de az nem lehet! Mert ha így van, akkor az a valaki tud írni, olvasni, gondolkodni! Akkor már biztos, hogy nem egy vadállat volt, hanem valaki, aki szórakozik velünk! - miközben Lexi beszélt, idegesen fel-alá járkált a szórakozóhely előtti placcon.
- Semmit nem értek! - fakadt ki végül és potyogni kezdtek könnyei.
- Gyere ide! - szólt csitítóan Adam, majd magához húzta és megölelte a lányt. - Nem lesz semmi baj! - nyugtatta.
Ekkor valaki hangosan nevetve kirontott a szórakozóhely ajtaján. Lexiék az érkező felé fordították tekintetüket. Adrianna sétált feléjük, három srác társaságában.
- Csaó! - köszönt, majd Lexihez fordult. - A legutóbbi találkozásunkkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Adrianna vagyok, te pedig Adam barátnője, Lexi. Igaz?
Lexi bólintott, de képtelen volt megszólalni. Adrianna a lány könnyes arcára meredt. - Valami baj van?
- Adrianna, most nem alkalmas, ne haragudj. Később beszélünk, jó? - szólt Adam.
- Persze, a világért sem akarok zavarni. Én sem érek rá - Adrianna sokatmondó pillantást vetett a mögötte álló fiúkra, elbúcsúzott Adamtől és a lányoktól, aztán nyomában a három sráccal elindult az éjszakában.
Adam a parkban állt az egyik hatalmas tölgyfának vetve hátát, és fejét kissé hátrahajtva fürkészte a viharfelhőkkel tarkított, feketén ásító eget. Hajnali három óra körül járt az idő. A parkban csend honolt, mozgásnak nyoma sem volt. Itt-ott még kiszűrődött az épületek ablakain a lámpafény. Az egyik pillanatban Adam motoszkálásra lett figyelmes. A hangok arról a fáról jöttek, amelynek tövében éppen állt. Felpillantott és Adriannán akadt meg a tekintete. A lány az egyik faágon ült szótlanul, ujja köré csavarva hajfürtjeit, miközben Adamre függesztette tekintetét. A fiú legcsekélyebb jelét sem mutatta döbbenetnek vagy meglepettségnek, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy lányok jelennek meg hatalmas tölgyfák ágain hajnali három tájt.
- Minden rendben van? - kérdezte a lány.
- Igen, csak aggódom Lexi miatt.
- Ha te vigyázol rá, nem lesz semmi baja. Ne aggódj, amíg nincs miért! - fűzte tovább a szót Adrianna, miközben macskaügyességgel leugrott a fáról.
- Az a három fiú, akikkel voltál…
- Ne aggódj, nem emlékeznek semmire és jól vannak.
Adam egyszerre aggódó és szemrehányó tekintettel nézett a lányra, aki halkan feltette neki azt a kérdést, amit a legkevésbé sem akart hallani.
- Lexi tudja, hogy mi vagy?
- Nem - hangzott a rövid válasz. Adam némán, magában tépelődve nézett a lánykollégium egyik ablakára, melyben már nem égett a fény. Lexi és Rebecca ugyanis mélyen aludtak.
Az október kezdetét hideg szelek és esőzések kísérték. Az egyik száraz, de reggelen Lexi és Adam a parkban sétáltak egy-egy pohár forró csokival a kezükben. Az iskolába igyekeztek, s közben arról beszélgettek, melyik filmet nézzék meg a moziban.
- Én szívesen megnéznék valami jó vámpíros filmet - mondta Lexi.
- Ennyire szereted a vámpírokat? - mosolygott Adam.
- Imádom a rejtélyes sztorikat, az Interjú a vámpírral című film óta pedig oda vagyok a vámpírokért! Elég kicsi voltam, mikor először láttam. A Kárhozottak Királynője egy másik kedvencem. Nagyon jó dalok vannak benne! – Lexi szembefordult Adammel, szabad kezével megfogta a fiú kezét és megcsókolta őt. Azt sem vették észre, hogy a feldúlt Lucas halad el mellettük. Lexit mással látni még mindig fájdalmas volt a fiú számára. Féltékenységében legszívesebben darabokra tépte volna Adamet.
Rebecca szabad parkolóhely után kutatott tekintetével, miközben rózsaszín Mini Cooperében ült. Egyik évfolyamtársával, Lolával ugyanis megbeszélték, hogy vásárlással ütik el az időt az egyik plázában. Miután Becca leparkolt, felkapta a táskáját az anyósülésről és kiszállt az autóból. Lola már integetve várta őt a Plaza bejáratánál. Magas, sportos testalkatú lány volt, a tarkóján felnyírt egyenes, barna hajjal.
Miután a két lány puszival köszöntötte egymást, beléptek az épületbe és izgatott beszélgetésbe elegyedtek.
- Most hétvégén lesz a szülinapom, és már mindent elterveztem - mesélte Rebecca.
- Hú, megint olyan hatalmas bulit rendezel, mint tavaly? - Lola hangja izgatottan csengett. Közben beléptek az egyik ruhaüzletbe.
- Nem… így, hogy Matt… még csak négy hónap telt el azóta. Amúgy sem akarok nagy felhajtást, mindenképp azokkal szeretném tölteni a szülinapom, akiket szeretek. Szükségem van rájuk… és hát... nem minden nap húsz éves az ember. Úgyhogy arra gondoltam, hogy páran leruccannánk a hétvégére a családom vidéki nyaralójába. Laza iszogatás, szalonnasütés, fürdőzés, filmezés és hasonlók. Lenne kedved jönni? - bár Rebecca úgy gondolta, Lola a nagy bulizásnak és felhajtásnak jobban örülne, a lány mégis mosolyogva rábólintott a meghívásra. - A világért sem hagynám ki a szülinapod, csajszi.
Lucas megunta a lift előtti várakozást, és elindult a lépcsőn. Még mindig dühös volt Adamre, Lexire, de legfőképp saját magára, amiért még mindig hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei. Nem szeretheti Lexit, hiszen ő már valaki másé. De hát hogyan parancsolhatna a szívének? Életünk során magunk alakíthatjuk sorsunkat, döntéseket hozhatunk, de hogy kibe és mikor szeretünk bele, nos, abba sajnálatos módon cseppnyi beleszólásunk sincs. A szobájába érve ledobta táskáját az ágyra, majd leült az asztalhoz. Perceken belül tömény füst töltötte be a szobát, ugyanis rágyújtott egy füves cigarettára. Tudta, értelmetlen önpusztítás csupán, amit csinál, de úgy érezte máskülönben biztosan megőrülne. Ő állt a legközelebb Matthez, és képtelen volt feldolgozni a fiú halálát. Könnyek születtek meg szemeiben, majd kicsordultak és végig folytak az arcán, miközben magányosan a plafonra bámult.
Három órával később Rebecca és Lola tucatnyi táskával megrakodva elbúcsúzott egymástól. Becca bedobálta a hátsó ülésre új szerzeményeit, majd beült előre és épp a biztonsági övet csatolta be, mikor megpillantotta a motorháztetőre vérrel felkent Szeretlek feliratot. Hogy igazi, vagy művér-e, azt nem tudta, de a felirat láttán végképp kijött a béketűréséből.
- Rohadj meg, bárki is vagy! - dühöngött magából kikelve, majd a gázra taposott és kihajtott a parkolóból. - Mennyi ideje van a lúzereknek, hogy ilyen szarságokra pazarolják el? Tönkre tetszik a gyönyörű autómat! - bosszankodott tovább, mikor már a főúton haladt. Azt hitte, valaki vaskos tréfának szánta az üzenetet.
Előadás után Adam és Lexi visszaindultak a kollégiumba. Adam a bejáratig kísérte a lányt, megcsókolta és megvárta, amíg eltűnik a nagy tölgyfaajtó mögött. Azután tovább indult a fiúkollégium felé. A szobába lépve megakadt a szeme Nate-en, aki az ágyán ült és telefonján játszott. Úgy tűnt, eléggé le van törve.
- Mi a baj? - kérdezte Adam. Közben ásványvizet vett elő a hűtőből.
- Semmi - motyogta az orra alatt Nate.
- Nekem elmondhatod. Mi történt? - Adam leült az asztalnál álló székek egyikére és várta a fiú válaszát.
- Van pár ember, akik a csoportban állandóan bunkóznak velem. Meglöknek, ha elmegyek mellettük és hasonlók. Nem értem, mi a baj velem?
- Nem veled van a baj, hanem az ilyen szemét emberekkel. Veled nincs semmi baj. Ne magadat hibáztasd, meglátod, találsz majd barátokat. És itt vagyok én is. Ha valaki bánt, csak szólj és majd én elbeszélgetek vele - vigasztalta Adam. Nate elmosolyodott, és felnézett a fiúra.
- Köszi – mondta kissé jobb kedvűen, majd felállt, hogy összedobjon egy szendvicset. - Te kérsz? - kérdezte Adamtől, miközben nekilátott.
- Aha, farkaséhes vagyok.
- Aúú! - szisszent fel Nate és lerakta a kést.
- Mi történt? - Adam a fiúra nézett. - Megvágtad magad?
Szeme, mintha egy pillanatra szürkéből vörösbe csapott volna át, gyorsan elfordította tekintetét, felpattant és az ajtóhoz sietett.
- Nem vészes, semmiség… hová mész? - kérdezte csodálkozva Nate.
- Csak a mosdóba, mindjárt jövök - felelte hátra sem nézve Adam, és már csukódott is mögötte a szoba ajtaja.
Délután fél hatkor Rebecca és Lexi elindult a táncstúdióba, hogy gyakoroljanak. Rebecca autójával indultak útnak.
- Alig várom, hogy levezessem végre a sok feszültséget - sóhajtott Rebecca. Közben rágyújtott egy cigarettára, majd lekanyarodott egy keskenyebb és kevésbé forgalmas útra. Időközben lemosatta autóját, így már csupán morbid felirat emléke bosszantotta továbbra is a lányt. Lakóházak sora mellett haladtak el, itt-ott megpillantottak egy-egy embert, akik vagy telefonáltak, kutyájukat sétáltatták, vagy épp rohantak valahová.
- A tánc nekem is mindig segít - mondta Lexi, s közben telefonjáról üzenet küldött Adamnek.
Remélem, jól vagy. Mi épp a táncstúdióba tartunk Rebeccával.
Fél perc sem telt el és máris pittyegett Lexi telefonja, jelezve Adam válaszát.
Én jól vagyok. Remélem ti is. Jó szórakozást! Jó volt a reggel.
Miután leparkoltak és kiszálltak az autóból, elindultak az épület lépcsőjén. A táncteremben csak egyetlen embert találtak: Lolát, aki melegítőnadrágban táncolt a terem egyik falát eltakaró hatalmas tükör előtt. A CD lejátszóból Beyoncé egyik nagysikerű dala szólt. Lexiék a fal mellett állva nézték, ahogy Lola táncol, majd mikor a szám véget ért, a lány kipirult arccal, kifulladva oda lépett hozzájuk.
- Mizu, csajok? - kérdezte.
- Jöttünk levezetni a feszültséget - mondta Lexi.
- Én is azért vagyok itt - Lola arca a következő pillanatban elkomorult.
- Mi történt? - tette fel a kérdést Rebecca.
- A pasim… az a rohadék megcsalt! - fakadt ki. - Miután vásároltunk, felmentem hozzá, hogy meglepjem… erre ott találtam az ágyban valami lotyóval!
- A kis gennyláda! Sajnálom… de ne aggódj, ezzel a testtel nem kell sokáig várnod álmaid pasijára - vigasztalta Rebecca. Lola halványan a lányra mosolygott, majd elindult, hogy letusoljon. Lexiék útja az öltözőbe vezetett, ahol kényelmes melegítőnadrágba és edzőcipőbe bújtak. A táncterembe visszaérve Rebecca a lejátszóhoz indult, hogy behelyezze a CD-t, amit magukkal vittek.
- Legyen Britneytől az I’m a Slave 4 U - szólt Lexi, miközben lófarokba fogta hosszú haját a feje búbján. Szembe fordult a tükörrel, és a zene ritmusára mozgatni kezdte csípőjét. Rebecca csatlakozott hozzá, és szintén táncolni kezdett. Mintha egy hosszú időn át cipelt teher hullott volna le a vállukról, úgy könnyített lelkükön a megizzasztó, kemény koreográfia. Mikor távoztak, mindketten jobban érezték magukat, mint az érkezéskor. Kimerülten, de jókedvűen beszélgetve szálltak be Rebecca autójába. Indulás előtt a lány megigazította sminkjét a visszapillantó tükörben, beletúrt hajába és rágyújtott egy cigarettára, miközben lehúzta az ablakot. Egyikük sem vette észre, hogy a táncstúdió mögül egy feketébe öltözött, kapucnis alak figyeli őket mozdulatlanul.
- Miért csinálod ezt?! Tetszik neked Adam, nem? Sőt, nagyon is kedveled! És ő is téged. Minden olyan jól alakult köztetek, mégis képes vagy tönkretenni az egészet, csak mert a volt pasid rosszul érzi magát emiatt! Térj már észhez!
Lexi az ágyon feküdt és a hatalmas unikornisát ölelgette, amit Adamtől kapott a vásárban.
- Csak egy kis idő kell pasik nélkül. Pár nap, hogy tisztán lássam a dolgokat. Mi van, ha Lucasnak igaza van, és túl hamar továbbléptem? - tűnődött hangosan, miközben a parkból nevetés szűrődött be az ablakon át. Bosszantotta, hogy amíg mások jól érzik magukat és önfeledten nevetnek, addig ő a szobájában kuksol és várja, hogy teljesen széthulljon a már így is darabokra tört élete. Hiszen az Adammel való kapcsolata az egyetlen, ami még tartja benne a lelket.
- Négy hónap neked túl korai? A szerelem egyébként sem akkor jön és megy, amikor te akarod. De ha itt van, ragadd meg! Kapaszkodj belé kézzel-lábbal, mert az élet túl rövid és egy szempillantás alatt véget érhet! Csak azért lemondani Adamről, mert még túl korai lenne bepasiznod… hülyeség. Lehet, hogy ő az igazi. Lexi, ne dobd el magadtól azt, ami boldoggá tesz! Különben túl késő lesz… ez a te életed, nem a Lucasé! - Becca szavai hallatán Lexinek rá kellett jönnie, hogy barátnőjének igaza van. Nem szalaszthatja el a szerelmet. És Adam… soha senkire és semmire nem vágyott még úgy, ahogy erre a fiúra. A srácra, aki teljesen elvette az eszét.
- Igazad van - ült fel ágyában -, és elég volt az önsajnálatból! Letusolok, aztán átmegyek Adamhez - jelentette ki eltökélten. Rebecca szája elégedett mosolyra húzódott - Ez a beszéd!
Egy frissítő zuhany után Lexi rendbe szedte magát és elindult, hogy meglátogassa Adamet. Remélte, hogy a fiút a szobájában találja. A parkba lépve nagyot szippantott a friss, kellemesen hűvös levegőből. Felpillantott az égre; az tiszta volt és baba kék, majd magabiztos léptekkel elindult a fiúkollégium felé vezető ösvényen. Az egyik kanyarban aztán összefutott Nate-el. A fiú egyedül volt, és egy gördeszkát cipelt a hóna alatt.
- Hello Lexi, mi a szitu? - mosolygott, mikor megpillantotta a lányt.
- Szia! - örvendezett Lexi. - Épp hozzátok indultam. Adam bent van?
- Nem rég jött meg. Keresett, de senki nem nyitott ajtót neki.
- Ezért akarok vele beszélni. Na és te hová mész? - kérdezte Lexi. Közben megigazította vállán táskáját és érdeklődve nézett a fiúra. Nate-nek valahogy mindig sikerült mosolyt csalnia az arcára. Életteli és vidám srác volt, ez a fajta társaság pedig gyógyító hatással volt Lexi lelkére.
- Deszkázni megyek - mondta a fiú.
- Emlékszel, amikor te, én és Lucas középsulisok voltunk, hányszor deszkáztunk együtt? Megismételhetnénk valamikor.
- Az jó lenne! - mosolygott Nate, majd elköszöntek egymástól és mindketten tovább indultak az ellenkező irányba.
- Érezd jól magad, később talizunk! - búcsúzott Lexi.
- Oké, majd átnézek hozzátok! Viszek néhány óvszert is, és akkor dobálhatjuk vele az arra járókat az ablakból! - szólt a lány után Nate, mire többen feléjük kapták tekintetüket. Lexiből hangos, önfeledt nevetés tört ki. Rég nem nevetett már így. Fejét hátrahajtva kacagott, majd integetett a fiúnak és tovább indult az ösvényen. Adam szobája előtt aztán megállt, mély levegőt vett és kopogtatott. Meglepetésére egy női hang invitálta be. Lexi habozva bár, de lassan a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt. Az egyik ágyon hanyatt feküdt egy hosszú, vörös hajú lány, egyik kezében egy szál cigarettával a másikban pedig egy üveg whiskeyvel. Szemeit erősen feketére sminkelte, nyakában kereszt alakú medál lógott, falatnyi mini ruhája láttán Lexi csakis a legrosszabbra tudott gondolni. Az ágyon fekvő lány megrázta haját és felült az ágyon. - Szia, miben segíthetek? - pillantott Lexire.
- öö… szerintem eltévesztettem az ajtót - mondta lassan formálva a szavakat Lexi.
- Kit keresel?
- Adamet.
- Akkor nem tévesztetted el. Elment letusolni. Gyere be, várd meg. Mindjárt itt lesz.
- Inkább majd máskor beszélek vele, nem olyan sürgős - hadarta Lexi és kihátrált a szobából. - Bocsi a zavarásért.
- Örültem - felelt a vörös hajú lány, majd szájához emelte az üveget.
Amint Lexi becsukta maga mögött az ajtót, rohanni kezdett. Léptei visszhangot vertek a kihalt folyosón. Becsapva érezte magát, átvertnek, mintha félrevezették volna. Hogyan is gondolhatta, hogy Adam más, mint a többi srác? De hiszen mindig is érezte, hogy ez csak egy meseszép álom lehet. És minden álom ugyanúgy ér véget: felébredsz. Tudta, ostoba volt, amiért napokig kerülte a fiút, de ha az ilyen gyorsan talált magának mást, ő nem is lehetett neki annyira fontos. Hát ilyen hamar sikerült túljutnia rajta? Hiszen egy órája még ott kopogtatott az ajtaján. Talán azért, hogy elmondja neki, már mással van együtt? Rohanás közben kicsordultak Lexi könnyei, s szaporán végigfolytak arcán. Nem tudta, hová menjen, vagy mit tegyen. Legszívesebben kirohant volna a világból, de tudta, ez nem lehetséges. Próbálta elhitetni magával, hogy amit Adam iránt érez, csakis pusztán fellángolás, de az idő múlásával rá kellett jönnie, hogy ez korántsem így van. Napról napra jobban hiányzott neki a fiú, és be kellett ismernie, hogy bizony visszafordíthatatlanul belezúgott. Égető vágyat érzett arra, hogy láthassa őt, de büszkesége felülkerekedett ezen az érzésen. Még a mobilját is kikapcsolta, így Adam, aki idő közben sem adta fel a próbálkozást, képtelen volt elérni őt. Írt Lexinek online is, de a válaszra hiába várt.
Miért írogat nekem, ha közben már valaki mással van? Ennyire hülyének néz? - töprengett bosszankodva Lexi, mikor egy újabb Adamtől érkezett levelet törölt ki postafiókjából. Valaki kopogtatott az ajtón, napok óta először. Lexi kelletlenül kimászott ágyából és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. Mikor ezt megtette, a lélegzete is elállt. Az ajtó túlsó oldalán ott állt Adam. Szürkén csillogó szemeit nézve Lexi egy pillanatra elfelejtette minden sérelmét, de aztán megjelent előtte a fiú ágyán vonagló vörös lány, és becsapta az ajtót. Adam nem adta fel, kopogás nélkül berontott és a lányra függesztette tekintetét.
– Beszélnünk kell!
- Szerintem viszont nincs miről beszélnünk. Menj el! - vetette oda Lexi. Nehéz volt így beszélnie a fiúval.
- Ígérem, elmegyek, ha elmondod, mi a baj.
- Mi lenne? - vonta fel szemöldökét a lány.
- A vásár óta nem is láttalak. Telefonon sem tudlak elérni, a leveleimre sem válaszolsz és ajtót sem nyitottál, hiába kopogtam többször is. Úgy érzem, nem adtam okot arra, hogy kerülj. De ha mégis, mondd el, hogy mi az! - úgy tűnt, Adam tényleg tudni szeretné, mit rontott el.
- Nem adtál rá okot?! - csattant fel Lexi. - Amikor elmentem hozzád, valami alul öltözött csaj kéjelgett az ágyadban! Becsaptál! Csak játszottál velem! Elképzelni sem tudod, milyen érzés volt! - meglepetésére és felháborodására Adam elnevette magát.
- Mégis mi olyan vicces?! Ez volt a terved? Hogy megalázz? Mert ha igen, bejött!
- Nem, nem… hát ilyennek ismertél meg? Aki megaláz másokat? Azért nevettem, mert megkönnyebbültem. Azt hittem, már nem akarsz tőlem semmit, azért kerülsz. Ehelyett az történt, hogy féltékeny vagy. Ami be kell, hogy valljam, tetszik. Ezek szerint fontos vagyok neked - mosolygott a fiú, majd mielőtt Lexi megszólalhatott volna, folytatta: - Az a lány csak egy barátom. Egy nagyon-nagyon régi barátom. A neve Adrianna és hosszú évek óta ismerem. Ő az egyetlen barátom, akiben feltétel nélkül képes vagyok megbízni. Soha semmi nem történt köztünk.
Lexi, bár kételkedve meredt a fiúra, kissé elbizonytalanodott.
- Ahhoz képest, hogy csak egy barátod, elég lengén öltözve látogat téged.
- Már ne haragudj, de Rebecca sem arról híres, hogy kötött pulóvereket hord - nevetett Adam.
- Hát, az is igaz... - mosolyodott el végre Lexi is.
- Ide figyelj! Sosem csalnálak meg. Sosem cserélnélek le senkire. Soha! - mondta Adam és megcsókolta a lányt.
- Ezek szerint mi… együtt vagyunk? - pillantott fel a fiú szemeire Lexi.
- Csak ha te is úgy akarod…
- Ezt meg sem hallottam. - A lány elmosolyodott és átölelte Adamet.
Az egyik borús, esős szerdai napon Rebecca egy rémesen monoton előadáson ült és az Angry Birds-szel játszott mobilján, amikor egy fiú dobta le magát a szomszéd székre.
- Látom, nem csak én unom halálra magam – szólt egyik fülében fülhallgatóval. Fekete haját égnek állítva hordta, szemeit feketére sminkelte és a karja tele volt szegecses és halálfejes karkötőkkel. Becca még sosem látta őt azelőtt, és így elsőre talán úgy tudta volna jellemezni a srácot, mint a lánygyermekes szülők rémálmát.
- Nincs kedved lelépni innen? - kérdezte a fiú.
- Mielőtt elhívsz magaddal, elárulhatnád a neved.
- Jasper. És te?
- Rebecca, de röviden csak Becca. Még sosem láttalak itt.
- Új vagyok. Amúgy kérdezhetek valamit? Itt minden előadás ennyire trágya, vagy csak ma van minden tanárnak szar napja? - Jasper a lány felé fordult és kíváncsian várta válaszát.
- Nem, nincs ilyen szerencséd. Itt minden nap szívás - nevetett Rebecca, majd folytatta: - De én szeretek ide járni. A bulik pedig hatalmasak. Szombaton is lesz egy a Young Foreverben, ami egy itteni szórakozóhely fősulisok számára.
Miután véget ért az előadás, együtt hagyták el a termet. Az épület előtt Rebecca elbúcsúzott a fiútól.
- Örültem. Majd még biztosan összefutunk.
- Mikor láthatlak legközelebb?
- Legyél ott a szombati bulin - mosolygott Becca, majd sarkon fordult és jegyzeteit szorongatva visszasétált a kollégiumba. Jasper még sokáig követte őt tekintetével.
Szombat este főiskolások hosszú sora kígyózott a Young Forever nevű szórakozóhely bejáratánál. A szemeszter nyitó buliján mindenki ott akart lenni. Borús idő volt, úgy tűnt, perceken belül eleredhet az eső. Lexi összehúzta a cipzárt kabátján, majd megfogta a mellette álló Adam kezét, mire a fiú rámosolygott.
- Akkor ma ő is itt lesz? - kérdezte Lexi.
- Adrianna? Igen, itt. Ki nem hagyná az év első buliját.
Megbeszélték, hogy ezen a napon Adam bemutatja egymásnak a két lányt. A mögöttük álló Nate épp facebook állapotát frissítette telefonján. Rebecca a haját igazgatta. A szórakozóhely tele volt. Megannyi fiatal táncolt a fényárban fürdő táncparketten, miközben Lexi és barátai kikérték italaikat a pultnál állva.
- Ennyi ember között nehéz lesz megtalálni Adriannát - kiabálta Lexi Adam felé hajolva.
A fiú csak nevetett. - Szerintem már nem kell keresnünk - mondta és fejével a színpad felé bökött, ahol a DJ mellett két rúdon táncoló lányt pillantottak meg. Egyikük Adrianna volt, aki egy melltartóra emlékeztető apró felsőben, ultra rövid fekete sortban és magas sarkú szandálban forgott az egyik rúdon. Lexi szájtátva meredt a merészen táncoló lányra, majd nevetve oda szólt Rebeccának. - Úgy látom, konkurenciát kaptál!
- Tessék?! - Becca értetlenül nézett vissza barátnőjére, aztán tekintetével ismét a tömeget pásztázta.
- Keresel valakit?
- Mindegy, nem érdekes. Az egyik előadáson megismertem egy fiút és mondtam, hogy legyen itt, ha látni akar, de szerintem nem jött el… - Rebecca táskájában rezegni kezdett a mobilja. A lány előkapta és megnézte az üzenetet, amit kapott. Amint a kijelzőre pillantott, kiesett kezéből a telefon és arca falfehér színt öltött. Elkerekedett szemekkel, mozdulatlanul meredt a semmibe. Lexi lehajolt a mobilért és barátnőjére pillantott.
- Becca, mi a baj? - kérdezte aggódva. Mivel a lány továbbra is csak állt megkövülten és egy szót sem szólt, Lexi megnézte a mobilját.
Bámulatosan festesz, mint mindig.
Csupán ennyi állt az üzenetben, a feladó pedig nem más volt, mint Matt.
Lexi rémülten felkapta a fejét és körülnézett. Talán azt remélte, megpillantja a tömegben tragikusan elhunyt barátjukat, de nem így történt. Összezavarodott, nem tudott magyarázatot adni az üzenetre. Hiszen Matt… meghalt. Saját szemükkel látták a holttestet. Ő nem írhatta az üzenetet, az lehetetlen. De akkor ki volt az? Valaki megszerezte a mobilját? De ha így is történt, miért pont Rebeccának írnának róla üzenetet? És egyébként is… Matt mobilja ott volt a fiúnál azon a rémálom szerű estén és azóta sem került elő, ahogy a szétmarcangolt holtteste sem. A rendőrök megtalálták a sátraikat és minden ott hagyott holmijukat. Matt telefonja pedig nem volt sehol. Lexiben olyan rémült felismerés kezdett megszületni, amire gondolni sem akart. Próbálta elhessegetni a gondolatot és karon ragadta a még mindig meredten álló Rebeccát, hogy kivonszolja a friss levegőre. Adam értetlenül nézett a két lány után, majd a nyomukba szegődött. A szórakozóhely bejárata előtt aztán utolérte őket, és megszólította Lexit.
- Mi történt? Valami baj van?
- Rebecca üzenetet kapott a halott Matt mobiljáról - mondta zaklatottan Lexi. Adam pár másodpercig némán meredt a lányra, majd így szólt: - Nem lehet, hogy valaki…
- Nem. A mobil elveszett abban az erdőben, azon az éjszakán. Mennyi a valószínűsége annak, hogy az egyik főiskolás pont arra járt és megtalálta?
Rebecca közben idegesen elővette táskájából cigarettáját és rágyújtott. Még mindig nem szólt egy szót sem, csak némán, könnyes szemmel meredt a távolba.
- Gondolod, hogy a telefon annál van, aki megölte Mattet? - kérdezte Adam kimondva azt, amitől Lexi annyira tartott.
- Igen… de az nem lehet! Mert ha így van, akkor az a valaki tud írni, olvasni, gondolkodni! Akkor már biztos, hogy nem egy vadállat volt, hanem valaki, aki szórakozik velünk! - miközben Lexi beszélt, idegesen fel-alá járkált a szórakozóhely előtti placcon.
- Semmit nem értek! - fakadt ki végül és potyogni kezdtek könnyei.
- Gyere ide! - szólt csitítóan Adam, majd magához húzta és megölelte a lányt. - Nem lesz semmi baj! - nyugtatta.
Ekkor valaki hangosan nevetve kirontott a szórakozóhely ajtaján. Lexiék az érkező felé fordították tekintetüket. Adrianna sétált feléjük, három srác társaságában.
- Csaó! - köszönt, majd Lexihez fordult. - A legutóbbi találkozásunkkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Adrianna vagyok, te pedig Adam barátnője, Lexi. Igaz?
Lexi bólintott, de képtelen volt megszólalni. Adrianna a lány könnyes arcára meredt. - Valami baj van?
- Adrianna, most nem alkalmas, ne haragudj. Később beszélünk, jó? - szólt Adam.
- Persze, a világért sem akarok zavarni. Én sem érek rá - Adrianna sokatmondó pillantást vetett a mögötte álló fiúkra, elbúcsúzott Adamtől és a lányoktól, aztán nyomában a három sráccal elindult az éjszakában.
Adam a parkban állt az egyik hatalmas tölgyfának vetve hátát, és fejét kissé hátrahajtva fürkészte a viharfelhőkkel tarkított, feketén ásító eget. Hajnali három óra körül járt az idő. A parkban csend honolt, mozgásnak nyoma sem volt. Itt-ott még kiszűrődött az épületek ablakain a lámpafény. Az egyik pillanatban Adam motoszkálásra lett figyelmes. A hangok arról a fáról jöttek, amelynek tövében éppen állt. Felpillantott és Adriannán akadt meg a tekintete. A lány az egyik faágon ült szótlanul, ujja köré csavarva hajfürtjeit, miközben Adamre függesztette tekintetét. A fiú legcsekélyebb jelét sem mutatta döbbenetnek vagy meglepettségnek, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy lányok jelennek meg hatalmas tölgyfák ágain hajnali három tájt.
- Minden rendben van? - kérdezte a lány.
- Igen, csak aggódom Lexi miatt.
- Ha te vigyázol rá, nem lesz semmi baja. Ne aggódj, amíg nincs miért! - fűzte tovább a szót Adrianna, miközben macskaügyességgel leugrott a fáról.
- Az a három fiú, akikkel voltál…
- Ne aggódj, nem emlékeznek semmire és jól vannak.
Adam egyszerre aggódó és szemrehányó tekintettel nézett a lányra, aki halkan feltette neki azt a kérdést, amit a legkevésbé sem akart hallani.
- Lexi tudja, hogy mi vagy?
- Nem - hangzott a rövid válasz. Adam némán, magában tépelődve nézett a lánykollégium egyik ablakára, melyben már nem égett a fény. Lexi és Rebecca ugyanis mélyen aludtak.
Az október kezdetét hideg szelek és esőzések kísérték. Az egyik száraz, de reggelen Lexi és Adam a parkban sétáltak egy-egy pohár forró csokival a kezükben. Az iskolába igyekeztek, s közben arról beszélgettek, melyik filmet nézzék meg a moziban.
- Én szívesen megnéznék valami jó vámpíros filmet - mondta Lexi.
- Ennyire szereted a vámpírokat? - mosolygott Adam.
- Imádom a rejtélyes sztorikat, az Interjú a vámpírral című film óta pedig oda vagyok a vámpírokért! Elég kicsi voltam, mikor először láttam. A Kárhozottak Királynője egy másik kedvencem. Nagyon jó dalok vannak benne! – Lexi szembefordult Adammel, szabad kezével megfogta a fiú kezét és megcsókolta őt. Azt sem vették észre, hogy a feldúlt Lucas halad el mellettük. Lexit mással látni még mindig fájdalmas volt a fiú számára. Féltékenységében legszívesebben darabokra tépte volna Adamet.
Rebecca szabad parkolóhely után kutatott tekintetével, miközben rózsaszín Mini Cooperében ült. Egyik évfolyamtársával, Lolával ugyanis megbeszélték, hogy vásárlással ütik el az időt az egyik plázában. Miután Becca leparkolt, felkapta a táskáját az anyósülésről és kiszállt az autóból. Lola már integetve várta őt a Plaza bejáratánál. Magas, sportos testalkatú lány volt, a tarkóján felnyírt egyenes, barna hajjal.
Miután a két lány puszival köszöntötte egymást, beléptek az épületbe és izgatott beszélgetésbe elegyedtek.
- Most hétvégén lesz a szülinapom, és már mindent elterveztem - mesélte Rebecca.
- Hú, megint olyan hatalmas bulit rendezel, mint tavaly? - Lola hangja izgatottan csengett. Közben beléptek az egyik ruhaüzletbe.
- Nem… így, hogy Matt… még csak négy hónap telt el azóta. Amúgy sem akarok nagy felhajtást, mindenképp azokkal szeretném tölteni a szülinapom, akiket szeretek. Szükségem van rájuk… és hát... nem minden nap húsz éves az ember. Úgyhogy arra gondoltam, hogy páran leruccannánk a hétvégére a családom vidéki nyaralójába. Laza iszogatás, szalonnasütés, fürdőzés, filmezés és hasonlók. Lenne kedved jönni? - bár Rebecca úgy gondolta, Lola a nagy bulizásnak és felhajtásnak jobban örülne, a lány mégis mosolyogva rábólintott a meghívásra. - A világért sem hagynám ki a szülinapod, csajszi.
Lucas megunta a lift előtti várakozást, és elindult a lépcsőn. Még mindig dühös volt Adamre, Lexire, de legfőképp saját magára, amiért még mindig hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei. Nem szeretheti Lexit, hiszen ő már valaki másé. De hát hogyan parancsolhatna a szívének? Életünk során magunk alakíthatjuk sorsunkat, döntéseket hozhatunk, de hogy kibe és mikor szeretünk bele, nos, abba sajnálatos módon cseppnyi beleszólásunk sincs. A szobájába érve ledobta táskáját az ágyra, majd leült az asztalhoz. Perceken belül tömény füst töltötte be a szobát, ugyanis rágyújtott egy füves cigarettára. Tudta, értelmetlen önpusztítás csupán, amit csinál, de úgy érezte máskülönben biztosan megőrülne. Ő állt a legközelebb Matthez, és képtelen volt feldolgozni a fiú halálát. Könnyek születtek meg szemeiben, majd kicsordultak és végig folytak az arcán, miközben magányosan a plafonra bámult.
Három órával később Rebecca és Lola tucatnyi táskával megrakodva elbúcsúzott egymástól. Becca bedobálta a hátsó ülésre új szerzeményeit, majd beült előre és épp a biztonsági övet csatolta be, mikor megpillantotta a motorháztetőre vérrel felkent Szeretlek feliratot. Hogy igazi, vagy művér-e, azt nem tudta, de a felirat láttán végképp kijött a béketűréséből.
- Rohadj meg, bárki is vagy! - dühöngött magából kikelve, majd a gázra taposott és kihajtott a parkolóból. - Mennyi ideje van a lúzereknek, hogy ilyen szarságokra pazarolják el? Tönkre tetszik a gyönyörű autómat! - bosszankodott tovább, mikor már a főúton haladt. Azt hitte, valaki vaskos tréfának szánta az üzenetet.
Előadás után Adam és Lexi visszaindultak a kollégiumba. Adam a bejáratig kísérte a lányt, megcsókolta és megvárta, amíg eltűnik a nagy tölgyfaajtó mögött. Azután tovább indult a fiúkollégium felé. A szobába lépve megakadt a szeme Nate-en, aki az ágyán ült és telefonján játszott. Úgy tűnt, eléggé le van törve.
- Mi a baj? - kérdezte Adam. Közben ásványvizet vett elő a hűtőből.
- Semmi - motyogta az orra alatt Nate.
- Nekem elmondhatod. Mi történt? - Adam leült az asztalnál álló székek egyikére és várta a fiú válaszát.
- Van pár ember, akik a csoportban állandóan bunkóznak velem. Meglöknek, ha elmegyek mellettük és hasonlók. Nem értem, mi a baj velem?
- Nem veled van a baj, hanem az ilyen szemét emberekkel. Veled nincs semmi baj. Ne magadat hibáztasd, meglátod, találsz majd barátokat. És itt vagyok én is. Ha valaki bánt, csak szólj és majd én elbeszélgetek vele - vigasztalta Adam. Nate elmosolyodott, és felnézett a fiúra.
- Köszi – mondta kissé jobb kedvűen, majd felállt, hogy összedobjon egy szendvicset. - Te kérsz? - kérdezte Adamtől, miközben nekilátott.
- Aha, farkaséhes vagyok.
- Aúú! - szisszent fel Nate és lerakta a kést.
- Mi történt? - Adam a fiúra nézett. - Megvágtad magad?
Szeme, mintha egy pillanatra szürkéből vörösbe csapott volna át, gyorsan elfordította tekintetét, felpattant és az ajtóhoz sietett.
- Nem vészes, semmiség… hová mész? - kérdezte csodálkozva Nate.
- Csak a mosdóba, mindjárt jövök - felelte hátra sem nézve Adam, és már csukódott is mögötte a szoba ajtaja.
Délután fél hatkor Rebecca és Lexi elindult a táncstúdióba, hogy gyakoroljanak. Rebecca autójával indultak útnak.
- Alig várom, hogy levezessem végre a sok feszültséget - sóhajtott Rebecca. Közben rágyújtott egy cigarettára, majd lekanyarodott egy keskenyebb és kevésbé forgalmas útra. Időközben lemosatta autóját, így már csupán morbid felirat emléke bosszantotta továbbra is a lányt. Lakóházak sora mellett haladtak el, itt-ott megpillantottak egy-egy embert, akik vagy telefonáltak, kutyájukat sétáltatták, vagy épp rohantak valahová.
- A tánc nekem is mindig segít - mondta Lexi, s közben telefonjáról üzenet küldött Adamnek.
Remélem, jól vagy. Mi épp a táncstúdióba tartunk Rebeccával.
Fél perc sem telt el és máris pittyegett Lexi telefonja, jelezve Adam válaszát.
Én jól vagyok. Remélem ti is. Jó szórakozást! Jó volt a reggel.
Miután leparkoltak és kiszálltak az autóból, elindultak az épület lépcsőjén. A táncteremben csak egyetlen embert találtak: Lolát, aki melegítőnadrágban táncolt a terem egyik falát eltakaró hatalmas tükör előtt. A CD lejátszóból Beyoncé egyik nagysikerű dala szólt. Lexiék a fal mellett állva nézték, ahogy Lola táncol, majd mikor a szám véget ért, a lány kipirult arccal, kifulladva oda lépett hozzájuk.
- Mizu, csajok? - kérdezte.
- Jöttünk levezetni a feszültséget - mondta Lexi.
- Én is azért vagyok itt - Lola arca a következő pillanatban elkomorult.
- Mi történt? - tette fel a kérdést Rebecca.
- A pasim… az a rohadék megcsalt! - fakadt ki. - Miután vásároltunk, felmentem hozzá, hogy meglepjem… erre ott találtam az ágyban valami lotyóval!
- A kis gennyláda! Sajnálom… de ne aggódj, ezzel a testtel nem kell sokáig várnod álmaid pasijára - vigasztalta Rebecca. Lola halványan a lányra mosolygott, majd elindult, hogy letusoljon. Lexiék útja az öltözőbe vezetett, ahol kényelmes melegítőnadrágba és edzőcipőbe bújtak. A táncterembe visszaérve Rebecca a lejátszóhoz indult, hogy behelyezze a CD-t, amit magukkal vittek.
- Legyen Britneytől az I’m a Slave 4 U - szólt Lexi, miközben lófarokba fogta hosszú haját a feje búbján. Szembe fordult a tükörrel, és a zene ritmusára mozgatni kezdte csípőjét. Rebecca csatlakozott hozzá, és szintén táncolni kezdett. Mintha egy hosszú időn át cipelt teher hullott volna le a vállukról, úgy könnyített lelkükön a megizzasztó, kemény koreográfia. Mikor távoztak, mindketten jobban érezték magukat, mint az érkezéskor. Kimerülten, de jókedvűen beszélgetve szálltak be Rebecca autójába. Indulás előtt a lány megigazította sminkjét a visszapillantó tükörben, beletúrt hajába és rágyújtott egy cigarettára, miközben lehúzta az ablakot. Egyikük sem vette észre, hogy a táncstúdió mögül egy feketébe öltözött, kapucnis alak figyeli őket mozdulatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése