A következő napok
eseménytelenül teltek. Mindenki próbálta megemészteni a
történteket és tovább élni az életét. A november esőt, erős
szeleket és hűvös napokat hozott. Egy héttel Halloween után
Rebecca összehívta a társaságot a Stixbe, hogy bemutassa nekik
Jaspert, akivel ekkor már hivatalosan is egy párt alkottak. Miután
az égnek álló hajú fiú kezet rázott a srácokkal és
mindannyian bemutatkoztak neki, leült Rebecca mellé az asztalukhoz.
- Úgy látom, van
stílusod – nézett végig Adrianna a fiú szegecses bőrdzsekijén,
szaggatott fekete farmerján, Martens bakancsán és karkötőin –
Talán még jóban is lehetünk.
- Úgy legyen –
mosolygott Jasper. A többiek ezután arról faggatták őt, hogyan
találkozott először Rebeccával. – Az úgy volt, hogy mellé
ültem az egyik elképesztően unalmas előadáson… - kezdte
Jasper, aztán Rebecca közbe kotyogva elkezdett csacsogni a
megismerkedésükről, majd a további találkozásaikról is szót
ejtett.
- Sok boldogságot nektek
– mosolygott Lexi és megfogta Rebecca asztalon heverő kezét –
megérdemled, hogy végre boldog légy.
- De még mennyire!
Szívem, elfogyott a koktélom. Hoznál egy másikat? – fordult
Rebecca a mellette ülő Jasperhez. A fiú felállt és a pult felé
indult. Rebecca az asztal felett közelebb hajolt a többiekhez és
suttogva megkérdezte – na, mi a véleményetek?
- Úgy tűnik, kedvel
téged – szólt Lexi.
- Szerintem vagány srác.
Nem hittem volna, hogy ilyen pasid fogsz ki magadnak. És a
szépfiúkkal mi lesz? – nevetett Adrianna, mire Rebecca is
kuncogni kezdett. – Bevallom, most az ilyen vad srácokra bukom. A
szépfiúk már unalmasak.
- Szerintem nem illik
hozzád – jelentette ki nemes egyszerűséggel Lola. A többiek egy
emberként pillantottak rá. Rebecca még a szemöldökét is
felvonta. – Ezt hogy érted?
- Körte és alma. Ég és
föld. Hideg és forró. Szépség és a szörnyeteg… érted?
Egymás ellentétei vagytok!
- Talán épp ezért
vonzódunk ennyire egymáshoz. Tudod, az ellentétek vonzzák
egymást.
- Mindenesetre én jobb
pasit képzeltem hozzád. Ez a srác csak egy surmó punk – mondta
végül Lola, aztán belekortyolt az italába. Jasper épp visszatért
egy koktéllal a kezében. Miután leült Rebecca mellé, a lány
kissé sértődött arckifejezését látva megkérdezte: – Mi a
baj, cica?
- Semmi – legyintett
Rebecca, miközben duzzogva Lolára pillantott.
Az elkövetkezendő
napokban Jasper Rebeccának köszönhetően egyre több időt töltött
a társasággal, bár úgy tűnt, Lola még mindig nem békélt meg
barátnője párválasztásával. Egyik este Rebecca arról próbálta
meggyőzni Lexit, hogy aludjon Adamnél.
- és akkor végre újra
kettesben lehetnék Jasperrel! Kérlek!
A szobájukban voltak.
Egymással szemben ültek az ágyon, és a közöttük heverő nagy
adag pattogatott kukoricából szemezgettek. Lexi telefonjáról
szólt a zene, amire a lány meg-megrázta feje búbján összefogott,
hosszú haját. – Na jó, legyen – adta be végül a derekát.
- Imádlak! – csapta
össze a tenyerét Rebecca, és magához ölelte barátnőjét. –
Te vagy a legjobb szobatárs!
- Hogy ezt én hányszor
hallottam már – csóválta a fejét Lexi mosolyogva. Az ablakon
túl felhős volt az ég. Nate és Lucas épp a park egyik ösvényén
lépkedett egymás mellett. – Egyedül már sehová sem fogsz
elengedni? – mosolygott Nate. Lucas ugyanis Halloween óta
mindenhová vele tart, amikor teheti. – Nem. Vigyázni akarok rád.
- És ha mindig velem
vagy, hogyan marad időd Adriannára? – vonta fel a szemöldökét
Nate.
- Nem érdekel Adrianna –
legyintett türelmetlenül Lucas, de Nate tovább fűzte a szót.
- Mindig ezt mondod,
utána meg vagy smároltok vagy szexeltek – Nate hangjában nem
volt szemrehányás, csupán nemes egyszerűséggel közölte az
általa vélt tényeket. Lucas mégis úgy érezte, barátját
felettébb zavarja ez a téma. Szemerkélni kezdett az eső, aztán
egyre jobban eleredt. A kollégisták sietve az épületek felé
indultak, hogy bemeneküljenek a zuhogó eső elől. Nate és Lucas a
park közepén álltak; hajuk, arcuk és ruhájuk másodpercek alatt
nedvessé vált a sűrű, nagy szemekben hulló esőcseppektől.
Lucas megragadta Nate kezét, hogy aztán magához húzza és
megcsókolja őt. Bár az eső hideg volt, Nate mégsem fázott.
Feltört benne egy olyan érzés, amitől úgy érezte, kívül-belül
melegség járja át. Nem gondolt már sem Adriannára, sem másra.
Minden figyelmét a pillanatnak szentelte, ahogy ott álltak a fák
között az esőben és ajkuk egymásra tapadt. Adrianna épp akkor
vágott át a szomszédos ösvényen, hogy meglátogassa Adamet.
Amikor megpillantotta a csókolózó fiúkat, megtorpant és
dermedten meredt rájuk. Tudta, hogy nem sok esélye van Lucasnál,
de a jelenetet figyelve a maradék reménye is szertefoszlott. Vele
soha nem csókolózott Lucas így… ilyen szenvedélyesen. Arcán az
esőcseppekkel vegyülve folytak végig könnyei. Fájt a fiút
mással látnia, mégsem tudta elfordítani a tekintetét. A
csalódottság iszonyatos gyorsasággal áradt szét egész testében;
vissza sem nézve berohant a lányok kollégiumának épületébe.
Ott kisöpörte arcából hajfürtjeit és berontott a földszinti
mosdóba, ahol épp egy szőke cicababa sminkelte magát a tükör
előtt. – Menj ki – förmedt rá Adrianna.
- Persze, majd pont azt
fogom tenni, amit te akarsz – nevetett megvetően a lány.
- Azt mondtam, MENJ KI! –
ordított rá Adrianna. A lány szembefordult vele. – Hú, most a
tangámba kaksiztam!
Adrianna annyira feszült
és dühös volt, hogy nem bírta tovább idegekkel. Képtelen volt
épeszű maradni. Szemei vérvörösen felizzottak, majd
kivillantotta hosszú, hegyes szemfogait. A másik lány rémülten
hátratántorodott és a mosdókagylónak ütközött. – Most már
félsz? – nevetett Adrianna. A szőke lány felsikoltott, de
Adrianna nyomban elhallgattatta őt: átharapta a torkát és átadva
magát a sóvárgásnak magába szívta a vérét.
Jasper megérkezett
Rebeccához, Lexi pedig összeszedte a cuccait és elindult a fiúk
kollégiumába Adamhez. A fiú épp egy perccel Lexi érkezése előtt
tért vissza a zuhanyzásból. Mikor a lány bekopogott hozzá,
alsónadrágban nyitott ajtót. – Szia… remélem, nem gond, ha ma
itt alszom. Rebecca könyörgött, hogy hagyjam kettesben a pasijával
– magyarázkodott Lexi, miközben a fiú izmos testén legeltette a
szemét. – Örülök, hogy itt vagy – nyugtatta meg mosolyogva
Adam. Lexi belépett a szobába és becsukta az ajtót maga mögött.
A következő pillanatban magához húzta Adamet és vad csókolózásba
kezdtek. Végig simított a fiú felsőtestén, majd Adam felkapta őt
az ölébe és egy másodperccel később már az ágyban találták
magukat. Lexi fehérneműre vetkőzött, amiben Adam is készséggel
a segítségére volt. Mindketten felhevülve vágytak a másikra,
perzselő vágyaik legyőzhetetlennek tűntek. Végül Lexi mégis
pihegve felült az ágyon, mielőtt egymáséi lettek volna. A lány
nagy erőfeszítések közepette így szólt: - Nem kellene elsietni…
- tudta, hogy úgyis bánni fogja, amit kimondott, de egyszerűen úgy
érezte, nem akkor és ott volt az ideje annak, hogy egymáséi
legyenek. Adam megértően bólintott és magához húzta őt –
Időm, mint a tenger… egészen az örökkévalóságig –
mosolygott.
- Igen, neked. Azért én
nem szeretnék nyolcvan éves lenni, amikor először lefekszünk
egymással – morogta Lexi. – Te mondtad, hogy várjunk még. Én
pedig tiszteletben tartom – Adam széttárta karját, Lexi pedig
izgatottan fészkelődni kezdett az ágyon. – Mesélj a
vámpírokról! Vámpír a pasim, mégis olyan keveset tudok…
- Azt hittem, te vagy a
vámpírfilmek és regények szakértője.
- Igen, de az nem a
valóság!
- Akkor csak kérdezz
bátran!
- A legendák szerint a
vámpírt úgy lehet megölni, hogy karót kell döfni a szívébe.
Vagy le kell vágni a fejét és elégetni. Ezt ugye te is
megerősítetted. És arra is rájöttem, hogy a tükörképes sztori
kamu… de mi van a fokhagymával, a keresztekkel és a
szenteltvízzel? – kíváncsiskodott Lexi.
- Kamu mindegyik.
Gondolom, szemet szúrt már neked is Adrianna hatalmas kereszt
medálja, ugyanis éjjel nappal a nyakában lóg.
- Na és a fény?
Hogyhogy napfényben is tudtok járni?
- Semmi bajunk a
napfénnyel, igaz kissé zavarja a szemem és érzékenyebb rá a
bőrünk, mint az embereknek, de semmi több. És mielőtt
megkérdeznéd, sosem aludtam koporsóban – nevetett Adam – bár
Adriannából kinézem, hogy már próbálta.
- Olvastam valahol, hogy
a vámpírok képesek hipnotizálni az embereket, rájuk tudják
kényszeríteni az akaratukat. Tudom, hogy ez igaz, mert láttam,
amikor ezt csináltad Nate-el, amikor Evelin megtámadta. És
Lucassal és Rebeccával is Halloween éjszakáján. Annyira
hihetetlen, hogy ez a sok legenda… azt hinné az ember, hogy az
egész csak mese, de mégis van, ami valódi! Hiszen itt a bizonyíték
rá az orrom előtt – ámuldozott Lexi. Adam megfogta a kezét és
mosolyogva nézett a szemébe. – Akkor csókold már meg végre azt
a bizonyítékot!
Lexi elmosolyodott és
közelebb hajolt a fiúhoz, hogy megcsókolja őt.
Lucas és Nate bőrig
ázva léptek be Lucas szobájába, ahol a fiú szobatársa, Derek
épp a laptopján játszott. A nagy koncentrálás közepette fel sem
tekintett a képernyőről, miközben köszönt.
- Adok egy törölközőt
– fordult Lucas Nate-hez, aztán a szekrényéhez lépett és
kutatni kezdett benne. Miközben azon fáradoztak, hogy szárazra
töröljék magukat, Adrianna még mindig a női mosdóban állt egy
holttesttel a lába előtt. Közelebb lépett a falra szerelt
tükörhöz és belenézett. Vörös szemei épp visszaszíneződtek
zöldre, hegyes fogai újra eredeti formájukat és méretüket
öltötték fel. Mialatt a mosdókagyló fölé hajolva próbálta
lemosni arcáról a vért, azon tűnődött, hogyan tüntesse el a
holttestet. Ekkor kinyílt a mosdó ajtaja és egy göndör, fekete
hajú, pizsamás lány lépett be rajta. A vérben fürdő, földön
heverő lány láttán arca rémületbe torzult, s már épp készült
felordítani, amikor Adrianna előtte termett és kezét a lány
szájára tapasztotta. – Ne sikíts – mondta a szemébe nézve –
Menj vissza a szobádba és felejtsd el, amit itt láttál.
Miután elengedte a
lányt, az szó nélkül kihátrált az ajtón. Adrianna felkapta a
holttestet a padlóról és az ablakhoz lépett vele. Az ajtón
ugyanis nem távozhatott. A recepción bárki megláthatja. Végül
úgy döntött, a város határán lévő erdőbe megy. A zuhogó eső
az arcába mosta hajfürtjeit, miközben kiásta a sírhelyet
áldozatának. Lehajolt a sárban heverő test mellé és lecsukta a
lány üveges szemeit – Sajnálom – mondta, majd felkapta és a
kiásott, mély gödörbe dobta a holttestet.
Másnap reggel Lexi arra
ébredt, hogy kopog az eső a szoba ablakán. Nagy ásítozások
közepette ülőhelyzetbe tornázta magát. Meglepődve tapasztalta,
hogy Adam már nem fekszik mellette. A fiú ekkor jelent meg előtte,
kezében reggeli alatt roskadozó tálcával. – Jó reggelt –
köszönt a fiú mosollyal az arcán. Ez a mosoly képes volt arra,
hogy melegséget, nyugalmat csaljon Lexi komor és nyugtalanságtól
kavargó lelkébe. Adam közelében úgy érezte, egy másik világba
csöppen, ahol minden jó, minden szép, és minden tökéletes. És
ezért az érzésért elmondhatatlanul hálás volt a fiúnak.
Lucasnak nem volt része hasonlóan örömteli ébredésben.
Kimászott az ágyából és a hűtőszekrényhez lépett, hogy
kivegyen belőle egy üveg ásványvizet. Miközben ivott, szeme
megakadt a paplan alatt fekvő szobatársán, aki úgy tűnt, mélyen
alszik még. Első pillantásra semmi különöset nem vett észre,
de néhány másodperc múltán furcsa hang ütötte meg a fülét.
Monoton csöpögés hangja. Talán az esőcseppek szivárogtak be
valahol? Figyelmesebben szemügyre vette szobatársát, és a rémület
szorító érzése kerítette hatalmába, amikor megpillantotta Derek
takaró alól kilógó kezét, melyről vércseppek hullottak egymást
követve a szőnyegre. Lucas hátratántorodott és nekidőlt a
falnak. Sűrűn vette a levegőt, miközben rettegés és idegesség
fogta el. Tudta, hogy előbb-utóbb meg kell tennie… szembe kell
néznie azzal, ami a takaró alatt vár rá, de legszívesebben az
örökkévalóságig halogatta volna ezt a pillanatot. Erősnek kell
lennie. Talán nincs nagy baj, talán Derek csak megvágta magát…
talán még tud rajta segíteni. Lassú, bizonytalan léptekkel
megindult a fiú felé, akinek csak a vértől csöpögő kézfeje
látszott ki a takaró alól. Lucas kissé előrehajolt és
megmarkolta a paplant. Vett egy mély lélegzetet és behunyta a
szemeit, miközben lerántotta szobatársáról. Mikor kinyitotta
őket, úrrá lett rajta a pánik. Elborzadva bámult az ágyban
heverő fiúra: a tucatnyi, szúrt sebből vérző testre, a kivájt
szemekre, a megcsonkított arcra. Lucas a földre vetette magát és
arcát kezeibe temetve zokogásban tört ki. Úgy érezte, menten
elájul. Valaki kopogott az ajtón, de mivel nem kapott bentről
választ, benyitott. Lucas rémülten kapta fejét az ajtó felé.
Először azt hitte, az tért vissza, aki végzett a szobatársával
is. Mikor tudatosult benne, hogy csak Nate az, meggyötört
tekintettel nézett rá. – Lucas, mi a baj? – kérdezte aggódva
Nate, majd megpillantotta az ágyban heverő holttestet és
felordítva hátrálni kezdett. – Meghalt! Megölték! És én nem
tudtam rajta segíteni! – nyöszörögte Lucas. Nate elborzadva
levette tekintetét Derekről és Lucashoz sietett, hogy felsegítse
és magához ölelje őt. – Mi történt?
- Nem tudom, ez várt,
mikor felébredtem…
- Nyugodj meg –
csitította Nate és az ágyhoz kísérte őt.
- Ha felkelek, talán
megmenthettem volna!
- Hogyhogy nem ébredtél
fel arra, hogy megölik a szobatársad? – Nate értetlenül nézett
barátjára.
- Nem tudtam elaludni…
órákon át forgolódtam, úgyhogy bevettem pár szem nyugtatót,
amitől kiütöttem magam. Az én hibám! – mondta keserűen Lucas.
- Nem, ne hibáztasd
magad! Öltözz fel, hívnunk kell a rendőrséget!
Lucas megrendülten a
szekrényéhez lépett, hogy ruhát vegyen elő, amikor megcsörrent
az éjjeliszekrényen heverő mobilja. Nate a telefonért nyúlt és
megnyitotta az új üzenetet. Miután elolvasta, rémülten meredt
Lucasra. – Mi az? – kérdezte szipogva a fiú. Mivel nem kapott
választ, gyorsan felhúzta farmerját és Nate-hez sietett, hogy
kivegye kezéből a telefonját. Az üzenetben ez állt: Te
lehetsz a következő.
Lucas mérgében a
földhöz vágta mobilját. – Valamit tennünk kell! Nem vagyunk
biztonságban, ártatlan emberek halnak meg… ez így nem mehet
tovább!
- Gyere, szóljunk
Adamnek… közben felhívom a rendőrséget.
Lucas bólintott, így
mindketten kisiettek a folyosóra, hogy bekopogjanak Adam szobájának
ajtaján. A fiú épp befejezte Lexivel a reggelizést, mikor Lucas
és Nate belépett az ajtón. Lexi Lucas könnyáztatott arca láttán
aggódva a fiúhoz rohant. – Mi történt?
A választ hiába várta,
a fiú képtelen volt felelni. Végül Nate számolt be a
történtekről. Amint a végére ért, Adam kirohant az ajtón, hogy
saját szemével győződjön meg a hallottakról. Lucas szobájában
azonban hiába kereste a holttestet. Csak a vérben ázott ágynemű
és a vérfoltos szőnyeg emlékeztetett a szobában arra, hogy
gyilkosság történt. Lucas jelent meg Adam mellett és értetlenül
nézett körbe. – Pedig itt volt! – erősködött. Adam szemei
közben vörösen lángoltak fel a vér látványától és
illatától. Lucas egy pillanatra rémülten meredt a fiú hegyes
szemfogaira, de aztán Adam sietve kihátrált a szobából, hogy
úrrá legyen vér utáni sóvárgásán. – Elvitte! Egy holttest
nem kel lábra magától! – szólt feldúltan Nate.
A rendőrség délelőtt
fél tízkor érkezett meg. Kihallgatták Lucast, majd a helyszínelők
vizsgálták át a szobát, amit aztán elzártak az ott lakók elől.
Lucas kénytelen volt egy másik szobába költözni. Nate és Adam
segítettek áthordani a fiú cuccait új lakóhelyére. – Köszi a
segítséget – mondta Lucas, mikor már a ruháit rakodta ki új
szekrényébe.
- Ugyan, ez csak
természetes – biccentett Adam.
- Ki lesz az új
szobatársad? Úgy látom, itt nem lakik más – nézett körül
Nate. Lucas vállat vont.
Rebecca még semmit sem
tudott a történtekről. Miután tíz órakor felébredt, Jasperrel
kényeztetni kezdték egymást az ágyban. – El tudnám viselni ezt
minden reggel – kuncogott Rebecca. Jasper a lánynyakát
harapdálta. Adam közben elbúcsúzott a fiúktól, hogy elvigye
Lexit a táncstúdióba. – Biztos, hogy ne maradjak itt veled? –
kérdezte Lucastól a lány.
- Nem, itt marad Nate.
Menj csak nyugodtan.
- Jól van, sietünk,
csak gyorsan befizetem az e-havi részletet.
Lexi búcsúzóul magához
ölelte a fiúkat, aztán elindult a parkolóba, ahol Adam addigra
már beindította a sportkocsija motorját.
- Nagyon felzaklatott ez
az egész, igaz? – kérdezte aggódva Adam, az idegesen a haját
piszkáló lány pedig feldúltan bólintott.
Nate segített Lucasnak
berendezkedni, aztán felajánlotta, hogy menjenek el reggelizni
valahová. Lucas azonban hallani sem akart az evésről. Csak ült az
ágyán és bámulta a cipője orrát. – Akkor menjünk el
deszkázni. Jót tenne – ajánlotta Nate, aki minden áron próbálta
jobb kedvre deríteni barátját, kevés sikerrel. Lucas a fejét
rázta. – Nem akarok menni sehová.
- Akkor mit csináljunk?
- Csak… bújj ide
hozzám. Ölelj át – kérte nagy szemeket meresztve, mire Nate
leült mellé az ágyra és szorosan magához ölelte őt.
Lexi és Adam épp
távoztak a táncstúdióból és az autóhoz igyekeztek, amikor
egyszer csak ott termett előttük egy barna hajú, szürkészöld
szemű, égővörös ajkú lány. – April… - sóhajtott Adam.
Eléggé kellemetlenül érezte magát ebben a szituációban. Amikor
a jelenlegi barátnőddel és az exeddel találkozol egyszerre, akkor
a legtöbb esetben mindig van valaki, aki megsérül. Ha pedig az
egyikük még vámpír is, akkor már nem csak lelki sérülésektől
kell tartani. – Hát te vagy az… a lány, aki miatt Adam már
ügyet sem vet rám – April szúrós tekintettel méregette Lexit,
akit teljesen letaglózott a váratlan találkozás. Adam sietve
Aprilnek szegezte a kérdést remélve, hogy ezzel sikerül
elkerülnie, hogy a két lány egymás torkának essen. – Mit
akarsz?
- Nem mondhatnám, hogy
úriemberként viselkedsz. Hát be sem mutatsz minket egymásnak? –
April összeszűkült szemekkel nézett a fiúra, kissé oldalra
billentve a fejét.
- Mit akarsz? –
ismételte Adam meg sem hallva a lány megjegyzését.
- Csak kíváncsi voltam,
ki az, aki engem pótolni tud – April hirtelen Lexihez fordult. –
Ne aggódj, van időm bőven. Örömmel kivárom, hogy öregasszonnyá
sorvadj. Kíváncsi vagyok, Adam akkor is téged fog-e választani
helyettem. Ugyanis én még akkor is bombázó leszek, amikor te a
protkód után fogsz kutatni az éjjeliszekrényed egyik fiókjában.
Lexi nem szólt egy szót
sem. Be kellett látnia, hogy a lánynak igaza van… és ez a tudat
mérhetetlenül bosszantotta őt. Adamben viszont felötlött egy
másik témához kapcsolódó kérdés. – Figyelj, nem ismersz
véletlenül itteni vérfarkasokat?
April felnevetett. –
Elhiheted, hogy nem vérfarkasok társaságában múlatom az időt.
- Gondoltam, de ne
viccelődj. Ez most fontos.
- Lássuk csak… talán
kérdezd meg a barátnődet. Úgy tudom, van egy igencsak közeli
farkas ismerőse – mosolygott April, majd egy szempillantás alatt
eltűnt a szemük elől.
- Miről beszél? Nekem
nincs egyetlen vérfarkas ismerősöm sem! – csattant fel
ingerülten Lexi.
- Nyugodj meg, csak
szórakozik velünk – mondta Adam és magához ölelte a lányt.
Közben Nate-nek sikerült
rávennie Lucast, hogy tegyenek egy sétát a parkban. Az egyik
padnál elhaladva összefutottak Rebeccával és Jasperrel, akik a
padon ülve csokival etették egymást.
- Sziasztok – köszönt
rájuk Nate.
- Hello… hát veled meg
mi történt? – pillantott Rebecca a kivörösödött szemű
Lucasra. A fiú nem felelt.
- Az éjjel megölték a
szobatársát – mondta Nate. Rebecca a szájához kapta kezét. –
Sajnálom… de te jól vagy, ugye? Nem esett bajod?
Lucas a fejét rázta,
Rebecca pedig felpattant a padról és magához ölelte őt,
- Új szobába kellett
költöznie – mesélte Nate. Jasper közben szintén felállt és
megveregette Lucas vállát. – Örülök, hogy nem esett bajod,
haver.
- És most kivel vagy egy
szobában? – kérdezte Rebecca.
- Még senkivel…
- Ha benne vagy, én
szívesen lennék a szobatársad. Már egy ideje gondolkozom azon,
hogy beköltözök a koliba. Olcsóbb, mint az albérlet és legalább
nem lennék egyedül. Ráadásul Rebeccához és a sulihoz is
közelebb lennék. Nem mintha olyan sokat járnék be az órákra…
- szólt Jasper.
- Az jó lenne…
legalább nem egy teljesen idegen emberrel laknék. Valamiért mindig
olyan szobatársakat fogok ki, akikkel semmi közös témám nincs.
- Meglátod, jól
megleszünk – mosolygott Jasper. Délután a fiú be is költözött
Lucashoz. Nate és Lucas segítettek neki kipakolni és
berendezkedni, miközben Lexi és Rebecca beültek a Stixbe egy
kávéra. Lexi beszámolt barátnőjének az Aprillel való
találkozásáról.
- Ne foglalkozz vele,
szándékosan bosszantani akar. Adam nagyon szerethet téged.
Visszajött a halottnak hitt első szerelme, és még csak meg sem
inog az irántad való érzéseivel kapcsolatban – mondta Rebecca,
és közben cukrot tett kávéjába. Lexi a füle mögé rakta haját
és elmosolyodott. – Tudom. Vele lenni olyan, mintha egy
tündérmesébe csöppentem volna… és hát minden tündérmesében
van egy gonosz, de túlélem, mert megéri.
- Ebben a tündérmesében
két gonosz is van. Én már csak akkor leszek nyugodt, ha holtan
látom azt a vérfarkast. Fogalmam sincs, mit akar tőlünk. Mit
ártottunk neki? Miért pécézett ki minket magának?
- Fogalmam sincs… és
Lucas szobatársát miért ölte meg?
- Azt hiszem, egy
elmebeteg sorozatgyilkostól nem kellene realitást várnunk –
Rebecca beleszürcsölt kávéjába, Lexi pedig megkavarta
kiskanalával a sajátját. – Valaminek lennie kell. Messze
kezdődött ez az egész, több száz kilométerre innen abban az
átkozott erdőben. Most mégis itt folytatódik. Nem véletlenül
pályázik ránk. Csak tudnám, miért… Egyébként nagyon sokat
jelent nekem az, ahogyan az egész Adames dolgot kezelted. Mármint
azt, hogy vámpír. Igazi barát vagy.
- Hiszen boldog vagy
vele. Nem tenném ezt tönkre. Kedvelem Adamet, ráadásul
megnyugtat, hogy velünk van két vámpír. Így talán sikerül
legyőznünk azt a vérfarkast.
- Remélem…
- Nem féltél, amikor…
megtudtad, hogy Adam vámpír? – kérdezte kíváncsian Rebecca.
Lexi a fejét csóválta. – Összezavarodtam, kiborultam, becsapva
éreztem magam… de nem, nem féltem. Hiszen tudom, hogy szeret, és
soha nem bántana.
Adrianna megmarkolta a
lepedőt, amin feküdt és ajkába harapott a jól eső érzéstől,
amit az a fiú okozott neki, aki épp testét csókolgatta. Adrianna
hosszú körmeit a fiú hátába mélyesztette, miközben heves
csókolózásba kezdtek. Körülöttük a földön holttestek
hevertek, a hifiből egy Thirty Seconds To Mars dal szólt. Adrianna
kéjesen felnyögött, aztán hegyesre nyúlt szemfogait a fiú
mellkasába mélyesztette. – Ne sikíts, csak add át magad az
élvezetnek – mondta, miközben egymás szemébe néztek. Ekkor
valaki kopogott a bejárati ajtón. Adrianna a hangos zene ellenére
is meghallotta, és kissé rémülten lerázta magáról szeretőjét.
Felült az ágyban és magára kapott egy köntöst. Az ajtó túlsó
oldalán Adam állt. – Beszélhetnénk?
- Szia… hát… most
épp fürdeni indultam, de átugrok hozzád a koliba, ha kész
vagyok.
- Nem várhatnálak meg?
Fontos lenne.
- Sietek, Adam. Most menj
– kérte Adrianna. Adam gyanakvóan nézett rá. – Rejtegetsz
valamit?
- Dehogy! Mit
rejtegetnék? Csak… épp megzavartál valamit. Itt van nálam egy
srác. Meztelenül. Ha nem akarsz te is beszállni, most menj. Később
átmegyek hozzád.
- Sosem fogsz változni –
mosolygott Adam, aztán elbúcsúzott és elment. Adrianna
megkönnyebbülten felsóhajtott, miután becsukta a fiú mögött az
ajtót. Ez egy hajszálon múlott – sóhajtott, majd visszament a
szobájába, ahol partnere az ágyon fekve, vérző mellkassal várta
őt. – Hol is tartottunk? – mosolyodott el Adrianna, s közben
rámászott a fiúra.
- Tudtam – szólt egy
rémisztően ismerős hang valahol a háta mögött. Adrianna
kapkodva megfordult, és Adammel találta szembe magát. – Mit
keresel itt? Az előbb mentél el – habogott a lány.
- Visszajöttem. Nyitva
volt a konyhaablak. Tudtam, hogy titkolsz valamit. Sosem tagadnád
le, hogy épp egy pasival vagy. Először mégis azt hazudtad, hogy
fürdeni indulsz. Nem akartad, hogy bejöjjek – Adam szörnyülködve
nézett körül a szobában. – Hogy tehetted ezt?
- Vámpír vagyok! Néha
akaratlanul is megölök embereket!
- Én is az vagyok,
mégsem csinálom ezt! Megbeszéltük, hogy nem ölünk meg senkit!
Miért nem elég neked, hogy iszod a vérüket? Miért kell még meg
is ölnöd őket?
- Elkapott a hév! Nem
mindenki olyan jó ebben, mint te! – Adrianna idegesen kutatni
kezdett egy cigaretta után, majd miután talált egyet, a szájába
vette és meggyújtotta.
- Te nem ilyen vagy –
csóválta a fejét Adam.
- Úgy élem az életem,
ahogy akarom! – csattant fel Adrianna.
- Ártatlan embereket
gyilkolsz puszta szórakozásból! Te sem vagy különb annál a
vérfarkasnál!
- Ne hasonlíts engem
ahhoz a döghöz! – tajtékzott a lány, miközben tekintetét Adam
arcába fúrta. – Pedig hasonlítalak, amíg ilyen vagy.
- Lehet, hogy te úgy
akarsz, és úgy tudsz élni, mint egy halandó, de akkor is vámpírok
vagyunk!
- De attól még nem kell
ezt csinálnunk! Nem kell gyilkolnunk! – Adam a földön heverő
hullákra mutatott.
- Kérlek, most menj el –
szólt az ablakon kibámulva Adrianna.
- A vérfarkas éjjel
megölte Lucas szobatársát…
Adrianna hirtelen
megfordult és Adamre meredt. – Lucas jól van? – kérdezte
aggódó hangon.
- Mit érdekel az téged?
Te is ugyanazt csinálod másokkal, mint amit az az őrült velük! –
mondta ingerülten Adam, majd egy szempillantás alatt köddé vált.
Adrianna könnyes szemmel leült az ágy szélére és maga elé
meredt. Aznapi játékszere hátulról átölelte őt és simogatni
kezdte a karját. – Ne… már nincs hozzá kedvem. Menj el és ne
emlékezz arra, hogy itt jártál – nézett rá Adrianna. A fiú
magára kapta ruháit és távozott, Adrianna pedig kettesben maradt
az égető bűntudattal.
