Rebecca úgy érezte, menten elájul. Egyre nehezebben kapott levegőt, térdei remegni kezdtek, és forogni kezdett vele a világ. Közben észrevétlenül próbált hátrálni, hogy elérje az asztalon heverő mobilját. Ha valahogy meg tudná nyitni a híváslistát, visszahívhatná Nate-et, és akkor a parkban lévő fiúk hallanák, hogy bajban van. Próbálta beszéddel elhúzni az időt. Hiszen egyébként is számtalan kérdés vetődött fel zűrzavarral teli fejében. – Megölted Mattet! Megpróbáltad megölni Lolát, Nate-et, és engem is! Vérfarkassá változtattad Lucast! Úristen… és én még pont beléd szerettem… nem… ez nem lehet! Mutasd az arcod! – Rebecca úgy érezte, már nem sokáig bírja elviselni azt az érzést, ami kavargott lelkében. De nem roskadhat magába, nem foglalkozhat a saját nyomorúságával, hiszen a legjobb barátnője életveszélyben van, és úgy tűnt, ezzel nincs egyedül. A csuklyás ugyanis kést húzott elő kabátja belsejéből, és lassan elindult vele Rebecca felé. Közben másik kezével megfogta és hátrahúzta csuklyáját, ezzel felfedve oly régóta rejtegetett arcát. – JASPER! – ordított fel Rebecca és zokogva a földre vetette magát. Az utolsó, apró reménye is szertefoszlott. – Hát tényleg te vagy az! Miért? Miért? – úgy tűnt, a lány önkívületi állapotba került. A földön heverve, a valóságtól sokkolva zokogott, és már az sem érdekelte, hogy egy késsel néz farkasszemet. Üvöltését a parkban álló Adam is meghallotta. – Mi történt? – kíváncsiskodott Nate, mikor látta, hogy Adam a lányok kollégiumát nézi és erősen koncentrál valamire. – Maradjatok itt – azzal a fiú pillanatok alatt átrohant az ösvényen és eltűnt a bejárati ajtó mögött. – Csak azért kezdtem el járni veled, hogy aztán fájdalmat okozzak neked és így Lexi végignézze, hogy szenvedsz! De időközben… beléd szerettem – magyarázta Jasper. Közben karon ragadta Rebeccát és felsegítette őt a padlóról. – Most viszont meg kell halnod. Nem akarom, hogy a többiek megtudják, ki vagyok valójában – mondta, és még utoljára megcsókolta a lányt, aki viszonzásul szembeköpte őt. – Azzal sajnos elkéstél – mondta az ajtóban álló Adam. Mire Jasper hátrafordult, a fiú ott termett mögötte és a hátába döfte ezüst tőrét. Jasper fájdalmasan felordított és elengedte Rebeccát. Próbálta kihúzni hátából a tőrt, de Adam még mélyebbre nyomta azt. – Ha nem maradsz nyugton, megforgatom benned úgy, hogy elérje a szívedet is – fenyegette Adam. Jasper úgy tűnt, mozdulni sem képes az állandó fájdalomtól. Rebecca még mindig zokogva a telefonjáért nyúlt, és amíg Adam Jasperrel volt elfoglalva, tárcsázta Adriannát, és elmondta neki, hogy sürgősen menjen oda, mert elfogták a vérfarkast. – Engedj el! – üvöltött Jasper. Valószínűleg sejtette, hogy Rebecca Adriannával beszélt, és nem fűlött a foga egy ötszáz éves vámpír erejéhez. – Addig nem húzom ki belőled a tőrt, amíg Adrianna ide nem ér – mondta Adam.
- Mi az? Te félsz ellenem kiállni?
- Nem, de túl sok forog kockán. Most már nem hagyhatunk megszökni.
Jasper még mindig a kezében szorította kését, amit aztán az egyik pillanatban hirtelen mozdulattal Adam nyakába döfött. Adam felnyögött a fájdalomtól, de nem eresztette el a fiút. Továbbra is a hátában tartotta az ezüst tőrt és másik kezét átkulcsolta a nyakán, hogy még véletlenül se szökhessen meg. Rebecca sietve odalépett és kirántotta a kést Adam nyakából. A seb másodpercek alatt begyógyult. – Rebecca… én tényleg szeretlek. Kérlek, ne hagyd, hogy bántsanak! – rimánkodott a lánynak Jasper.
- Te miért bántottad Mattet? Miért kellett megölnöd? Miért csinálod ezt velünk már hónapok óta? – kérdezte a lány meggyötört hangon. Úgy érezte, egy világ dőlt benne össze. Soha nem fogja kiheverni azt, hogy beleszeretett Matt gyilkosába. Hogy oda adta testét, lelkét, és szívét annak az embernek, akinek köszönhető a fiú halála és mindaz a sok szörnyűség, ami az utóbbi hónapokban velük történt. Jasper dühösen emelte rá tekintetét. – Azért, mert Lexi apja megölte a szüleimet! Darabokra szaggatta őket a szemem láttára!
- Mi? Hogyan? Mr. Duncan a légynek sem tudna ártani! – Rebecca értetlenül állt a fiú előtt.
- Lexi apja vérfarkas! Megölte a szüleimet, engem pedig megharapott még évekkel ezelőtt! Megfogadtam, hogy megbosszulom, és nem csupán azzal, hogy megölöm őt. Az túl kegyes lenne. Kiderítettem, hogy van egy lánya. Mi is lehet jobb büntetés annál, hogy végig kell néznie annak az embernek a szenvedését, akit a legjobban szeret a világon? Hamar rájöttem, mivel tudom a kis Lexit a leginkább kínozni. Figyeltem őt, és rájöttem, mennyire fontosak neki a barátai. Elterveztem, hogy sorban megölöm mindet, hogy végül beleőrüljön a fájdalomba! – ahogy Jasper beszélt, egyre dühösebbé vált. Szemében gyilkos kéj csillant, ami azzal a szomorúsággal keveredett, ami szülei halálának felvetésével tört fel benne. Rebecca döbbenten meredt rá. – Lexi apja vérfarkas? Ne nevettes! Ezer éve ismerem Mr. Duncant! - mondta könnyáztatta arccal.
- Azt hitted, engem is ismersz. Duplán tévedtél – vigyorgott Jasper.
- Undorító vagy…
- Igazat mond. Mikor Lexiéknél voltunk, kiderült, hogy az apja vérfarkas, és évekkel ezelőtt megölt egy házaspárt. Lexi még nem állt készen arra, hogy ezt elmondja nektek – mondta csendesen Lexi. Rebecca tátott szájjal meredt rá.
- El sem tudjátok képzelni, milyen volt végignéznem a szüleim halálát! Hogy milyen volt nélkülük felnőni! Hogy… milyen volt minden hónapban átváltozni egy szörnyeteggé… úgy, hogy nem voltak ott nekem a szüleim, nem támaszkodhattam senkire! Bedugtak egy tetves árvaházba. Elvesztettem mindent és mindenkit, amim volt, és akiket szerettem! – hadarta Jasper és könny csillant a szemében. Rebecca még meg is sajnálta volna, ha nem lett volna tisztában azzal, milyen szörnyűségeket követett el a fiú. – Volt választásod. Ezek miatt a szörnyűségek miatt kellett volna jó embernek lenned! Nem kellett volna ugyanolyan gyilkossá válnod, mint amilyen Lexi apja! Azt hittem, megtaláltam végre az igazit… hogy mekkora barom vagyok! – mondta fejét csóválva Rebecca, majd letörölte arcáról újonnan kicsordult könnyeit. Közben Adrianna rohant át a parkon egy táskával a kezében. Az értetlenül és tehetetlenül álldogáló Lucas és Nate egyszerre szólította őt meg. – Várj! Hová mész? Mi történt?
Adrianna megtorpant, és visszafordult. – Gyertek velem, most nem érek rá elmagyarázni!
Végül mindhárman megérkeztek Rebecca szobájába. A fiúk tátott szájjal, döbbenten nézték a szemük elé táruló jelenetet: A könnyáztatta arcú Rebeccát, és Jaspert, akit hátulról tartott sakkban Adam a hátába döfött tőrrel. Adrianna elővett zsebéből egy kis fiolát, Jasperhez lépett vele és szétfeszítette a fiú száját, hogy bele öntse a fiola tartalmát. Jasper próbált felé nyúlni, hogy kitéphesse a lány szívét, de a tőr okozta folyamatos fájdalomtól nem volt hozzá elég ereje. A testébe fúródó ezüst teljesen meggyengítette, és amíg Adam nem húzza ki belőle a tőrt, esélye sincs arra, hogy a seb gyógyulni kezdjen. Egyébként is az ezüst okozta sebek az egyetlenek, amelyek lassan gyógyulnak a vérfarkasoknál. Amint Adrianna a szájába töltötte a furcsa állagú folyadékot, Jasper remegni kezdett, majd ernyedten elengedte magát. – Sisakvirág levéből készített ital. Ettől egy darabig nyugton lesz – magyarázta a lány. Közben kinyitotta táskáját és elővett belőle egy bilincset, hogy aztán ráhelyezze és összezárja Jasper kezén. – Ezüst bevonatú a bilincs. Ez is gyengíti őt.
- Vérfarkas? Jasper a vérfarkas? – hebegte tágra nyílt szemekkel Lucas. Rebecca zokogva bólintott. Nate odasietett a lányhoz és a karjaiba zárta őt. El sem tudta képzelni, min mehet most keresztül testvére.
- MEGÖLÖM! – ordította Lucas, majd Jasperre vetette magát. Miközben a félig ájult fiút fojtogatta, tudatosult benne, hogy jóval több erővel rendelkezik, mint a vérfarkas harapás előtt. – Ne, Lucas! Meg kell tudnunk, hol van Lexi! Adrianna, ültesd az ágyra, kérlek – szólt Adam, és kihúzta a tőrt Jasper hátából. Az fájdalmasan felnyögött. Adrianna odahúzta az egyik széket és leültette rá. – Ez a szemét ölte meg Mattet! – dühöngött könnyes szemekkel Lucas. – Tudom, és meg is fog érte fizetni… csak előtte ki kell vallatnom – mondta Adam, majd vörösen izzó szemekkel Jasper fölé hajolt. – Hol van Lexi?
- Nem tudom. Érte jöttem, hogy elvigyem őt a mesternek – felelt homályos tekintettel Jasper.
- Milyen mesternek?
- Egy alkimista. Az a feladatom, hogy elvigyem neki Lexit.
- Miért?
- Mert nála van a farkasok medálja, és ha elviszem neki Lexit, nekem adja. Előtte viszont be akartam fejezni a tervem. Lexi apja még nem szenvedett eleget. Én csak később akartam feláldozni Lexit, de a mester nem akart tovább várni – mondta a gyengeségtől kissé akadozva Jasper. Adam hipnózisos igézésének köszönhetően minden kérdésre készséggel válaszolt.
- Mit akar Lexitől? – csattant fel dühösen és kétségbeesetten Adam.
- Fel akarja áldozni egy rituáléhoz. Csak ennyit tudok.
- Hol van most? Hova vitték?
- New Orleansba. Egy alagsorba. Ott szokott… kísérleteket végezni.
- Ha nem te vitted el Lexit, akkor ki?
- Nem tudom. Mikor legutóbb találkoztam a mesterrel, leszidott, amiért még nem vittem el neki a lányt. Megjelent egy nő és felajánlotta, hogy majd ő elviszi.
- Ki volt az?
- Nem láttam az arcát.
- Odamegyek – jelentette ki Adam és az ajtóhoz sietett. – Én is megyek – vágta rá Adrianna.
- Mi is! – mondták a többiek.
- Nem, ti nem. Itt maradtok! – parancsolt rájuk vörösen izzó tekintettel Adrianna.- És vele mi lesz? – bökött Jasper felé Nate.
- Megölöm – mondta nemes egyszerűséggel Adrianna, és elindult a fiú felé. Rebecca egy hirtelen mozdulattal felkapta az asztalról a véres pengéjű ezüst tőrt, és gondolkodás nélkül Jasper szívébe döfte. – DÖGÖLJ MEG! – üvöltötte könnyáztatta arccal a lány, miközben végignézte, ahogy Jasper szeméből kihuny a fény. A következő pillanatban teste füstölgő hamuvá vált, melynek szaga betöltötte az egész szobát. Rebecca ledobta a kést és keserves zokogás közepette a földre rogyott. – Így kell ezt csinálni – dicsérte Adrianna, aztán Adammel sietve elindultak. - Hozzátok vissza Lexit! – kiáltott utánuk Lucas.
Adam és Adrianna átvágott a parkon, majd a parkolóban sietve beültek Adam autójába. – Mi van… ha már túl késő lesz? – kérdezte szorongva a fiú, mikor már elhagyták a város határát. - Minden rendben lesz – nyugtatta őt Adrianna, aki idegességében egymás után szívta a cigarettákat. Adam szeméből viszont kicsordultak a könnyei és végigfolytak az arcán. – Lexi nélkül nem tudnék élni… miért nem vigyáztam rá jobban?
- Te megtettél minden tőled telhetőt. Ezért vannak még mindig életben – mondta csendesen Adrianna. Nagyon sajnálta a fiút. Bármit megtenne azért, hogy Adamet boldognak lássa. Remélte, hogy a tőle telhető maximum elég lesz ahhoz, hogy megmentsék Lexit. – Itt fordulj jobbra, hamarabb odaérünk – szólt az egyik kereszteződésnél. Lexi egy gyéren megvilágított szobában ébredt. Beletelt néhány másodpercbe, mire szemei hozzászoktak a félhomályhoz, amit a plafonra szerelt, ide-oda himbálózó lámpa szolgáltatott. Lexi próbálta megmozdítani kezeit, de azok az ágyhoz voltak szíjazva. Nem tudta hol van, és azt sem, hogyan került oda. Abba pedig belegondolni sem mert, hogy mi fog vele történni. Könny csordult ki a szeméből, miközben körülnézett a helységben. A szemközti falon az ajtó mellett különféle csipeszek, ollók, szikék és kések lógtak, a sarokban egy régi szekrény állt, ami egykor fehér lehetett, de mára már foltokban lepattogzott róla a festék és kosz lepte be. A polcain fiolák és üvegek egész gyűjteménye sorakozott. Volt ott mindenféle formájú és méretű, némelyik csupán színes vagy áttetsző folyadékot tartalmazott, de olyan is akadt, amiben különféle belső szervek úszkáltak fura oldatokban. Lexi undorodva fordította el a fejét. Ekkor vette észre, hogy nem ő az egyetlen fogoly a hátborzongató szobában. Jobb oldalán egy másik, vékony, meggyötört arcú lány feküdt, aki eltakarta Lexi elől a harmadik fogoly arcát. Lexi léptek zaját hallotta a folyosóról, majd az ajtóban kattant a zár és belépett rajta egy fekete csuklyába öltözött férfi. Lexi felordított volna kínjában és félelmében, de szája be volt tapasztva. Kétségbeesetten rángatózott, de a szíjak fogságából nem tudott szabadulni. Itt a vég… most már semmi és senki sem mentheti meg, gondolta. – Végre eljött az idő – szólt a férfi érdes, mély hangján, amitől Lexinek a hideg futott végig a hátán. A férfi közelebb lépett hozzá, majd megállt fémkeretes ágya mellett. – Oly sokat vártam erre a pillanatra… és most itt vagy. Már semmi sem állhat a tervem útjába. Most leveszem a tapaszt a szádról, de ha kiabálni próbálsz, megbánod. Habár… amúgy sem hallaná senki.
A férfi letépte Lexi szájáról a tapaszt, a lány pedig könnyes szemekkel, a rémülettől összeszorult torokkal préselte ki magából a szavakat. – Mit akar tőlem?
- Csupán az életed – hangzott a felelet. – De ne félj, nem fog fájni… annyira. Hamar túl leszel rajta.
- Miért csinálja ezt? Ki maga? A vérfarkas?
- Nem. Én alkimista vagyok, akit tizenöt évvel ezelőtt megátkozott egy ostoba boszorkány… de most véget vetek az egésznek. Újra normális életet élhetek. Újra kimozdulhatok az emberek közé… lehet családom.
- Miről beszél? – Lexi úgy érezte, idegei már nem bírják sokáig. Ha beszéddel kicsit elhúzhatná az időt… nem akar meghalni… újra szeretné látni a barátait és Adamet… a szürke szemeibe szeretne nézni… hiszen még el sem tudott tőle búcsúzni.
- Erről – felelt a férfi, majd lassan hátra vetette csuklyáját. Lexi felordított a látványtól. A férfi szeme sárgán csillogott, akár egy macskáé, arcát vastag, sötétzöld szaruréteg borította, amiről Lexinek egy krokodil jutott azt eszébe. – Tetszem neked? – suttogta hideg hangján a torz arcú férfi.
- Mi… mi maga? – habogta elborzadva Lexi.
- Ember, mint te. Mondtam, hogy megátkoztak. Évek teltek el, míg sikerült kitalálnom az ellenátkot: fel kell áldoznom egy vérfarkas, egy vámpír és egy boszorkány halandó gyermekét. Tudod, nem egyszerű találni ilyen embereket, hiszen ezek a lények nem dicsekednek el a világnak mivoltukkal. Ráadásul még az is feltétel volt, hogy a gyermekük azelőtt szülessen, mielőtt ők átalakultak volna… de most sikerült. Végre visszakaphatom az igazi arcomat. És ebben ti hárman lesztek a segítségemre – a férfi végignézett a foglyokon, majd izgatottan az ajtóhoz sietett, résnyire kinyitotta és így szólt: - Hozzátok be.
Néhány másodperc múltán két szélesvállú férfi lépett be a szobába. Kifejezéstelen arccal fogták közre a harmadikat, egy fiatal, szőke fiút, aki Lexi számára félelmetesen ismerős volt. – Liam… - suttogta döbbenten. A meggyötört arcú fiú felemelte fejét és a lányra nézett. Ettől mintha még jobban elsápadt volna. – Lexi…
- Mit keresel itt? – habogott Lexi.
- Tegnap hoztak ide… nem tudom, mit akarnak… megfenyegettek, hogy ha nem teszem azt, amit mondanak, akkor megölik a családomat.
- Mit akar tőle? Engedje el! – nézett a torz arcúra Lexi. – Eszem ágában sincs. A rituáléhoz egy boszorkány is kell, aki elmondja az ellenátkot.
- Mi? Miről beszél? Liam nem boszorkány! – ellenkezett a lány, majd várakozva Liamre pillantott.
- De… az vagyok – mondta a fiú lesütött szemekkel.
- És képes vagy segíteni ennek az őrültnek? – csattant fel indulatosan Lexi. – Meg fogunk halni!
- Hát nem érted? Megöli a családomat, ha nem teszem meg, amit kér! Nem tudtam, hogy téged is elfogtak… nem akarok bántani senkit – Liam sosem érezte még ennyire tehetetlennek magát. Bármit is tesz, valaki így is-úgy is az életével fizet érte. Vagy a családja, vagy ez a három ártatlan, köztük Lexi. - Nekem ez nem megy…
- Hát, akkor máris búcsút mondhatsz a családodnak.
- Azt sem tudja, hol laknak! Soha nem fogja megtalálni őket! – ellenkezett Liam.
- Tévedsz. Már megtaláltam őket. Az embereim napokkal ezelőtt becsempésztek egy bombát a házatokba, ami csak arra vár, hogy működésbe lépjen. Csak egy telefonhívásba kerül, és az egész ház a levegőbe repül a családoddal együtt.
- Rohadj meg! – kiabálta Liam. Próbált kiszabadulni a két férfi fogságából, de azok csak még szorosabban fogták őt. Közben Adam és Adrianna elérték New Orleanst. A fényárban fürdő városon átautózva mindketten azért fohászkodtak, hogy időben odaérjenek. Az egyik piros lámpánál várakozva Adam idegesen ordítozni kezdett. – Ez nem igaz! Menjünk inkább gyalog, gyorsabban vagyunk úgy!
- És ha meglátnak? – Adriannát kevésbé izgatta a lebukás veszélye, de tudta, hogy Adam mindig is nagyon ügyelt arra, hogy vámpírlétük titokban maradjon az emberek előtt.
- Nem érdekel. Csak az a fontos, hogy megtaláljuk és megmentsük Lexit – Adam amint tudott, lehúzódott autójával az útról, majd mindketten kipattantak belőle és ijesztő gyorsasággal rohanni kezdtek a hatalmas épületek között.
A kollégiumban maradt Rebecca, Nate és Lucas közben egyre kevésbé bírta a tudatlan, idegőrlő várakozást. A még mindig zokogó lány egyszerre volt feldúlt legjobb barátnője és Jasper miatt. El sem tudná képzelni az életét Lexi nélkül, akivel kisiskolás koruk óta legjobb barátnők, ugyanabba a középiskolába és főiskolára jelentkeztek, hogy együtt maradhassanak… és most Lexi életveszélyben van, amiben az ő immár halott, vérfarkas pasija is közrejátszott. Szörnyen érezte magát amiatt, hogy szívét-lelkét kitárta annak az embernek, aki el akarta tenni mindnyájukat láb alól, és aki megölte Mattet… a fiút, akit azóta sem volt képes elfelejteni… akibe úgy érezte, örökké szerelmes marad. Bár Jasper képes volt enyhíteni a fájdalmán, és képes volt benne újra fellobbantani a szerelem lángját, közben még mindig nagyon sokat gondolt Mattre. Eszméletlenül hiányzott neki a fiú, minden egyes nap, amióta meghalt… és ő mit sem sejtve odaadta magát a gyilkosának. Lucas szintén nagyon rosszul érezte magát. Fel-alá járkált a szobában és remegő kezeit tördelte. Nate nyugtató teát készített nővérének, hogy csillapítson a lány stresszén, aki nyilvánvalóan még mindig sokkos állapotban volt. – Idd meg, jót fog tenni – nyújtotta felé a bögrét. – Köszönöm – hálálkodott elhaló hangon Rebecca, majd megtörölte könnyáztatta arcát. Pirosra duzzadt szemekkel nézett testvérére, aki aztán leült mellé és a vállára tette a kezét. – Minden rendben lesz – próbálta nyugtatni a lányt, de közben valójában ő is nagyon aggódott és félt.
Az alagsori szobában ezalatt Liamet arra kényszerítették, hogy a három vaságyon fekvő fogoly köré rajzoljon egy kört hamuval a padlóra, majd a két férfi berángatta őt a körbe, és az alkimista is belépett mellé, hogy aztán a kezébe nyomjon egy poros, fekete, vastag könyvet az egyik oldalnál kinyitva. – Ott van, amit fel kell olvasnod. Kezdj hozzá! MOST! – dörrent rá a férfi. Közben a két nagydarab férfi kilépett a körből, amiben így már csak ők ketten maradtak a három leszíjazott fogollyal. Liam összerezzent és kelletlenül elkezdte felolvasni a könyvbe írott, latin szöveget, amit a szobában lévők közül senki sem értett. Mit tegyen? Ha meg is menti Lexiéket, azzal kell fizetnie, hogy a családját felrobbantják. Bármilyen hirtelen mozdulatot tenne, bárhogy sebesítené meg a jelenlévő három férfi egyikét is, a családja nem élné túl… Miközben olvasott, a hamuval rajzolt kör fellángolt körülöttük, Lexi pedig keserves zokogásba kezdett. A mellette fekvő lány közben elájult, feje aléltan oldalra billent, így Lexi megpillantotta a harmadik ágyon fekvő, csontsovány, szőke fiút, aki épp akkor kezdett ébredezni. A látvány egyenesen sokkolta őt, úgy érezte, ő is másodperceken belül elájul. Már káprázik is a szeme, közeleg a vég… Nem, ez nem lehet… hallucinálok, gondolta a lány, majd végül így szólt. – Matt?
A szőke fiú Lexi felé fordította arcát és meggyötört szemeiben könny csordult. – Lexi? – kérdezte hitetlenkedve.
- Úristen, MATT! – Lexi teljesen megfeledkezett arról, hogy perceken belül mind meghalnak. – Te élsz? Azt hittük, meghaltál! Ez nem lehet! Láttuk a holttestedet! – habogta a lány, aki a fiú láttán önkívületi állapotba került.
- Az nem az enyém volt… engem elraboltak. Az egészet úgy csinálták, mintha meghaltam volna akkor, közben azóta is itt tartanak fogságban.
- A többiek nem fogják elhinni! Rebecca, Lucas… olyan boldogok lesznek! – Lexi nem tudott betelni halott barátjuk láttán. Közben Liam tovább mormolta a latin szöveget.
- Jól vannak? Annyira aggódtam, hogy bajotok esett, vagy meghaltatok akkor, ott az erdőben…
- ELÉG! – reccsent rájuk a torz arcú férfi. – Most úgyis meghaltok, fölösleges ez a nagy öröm!
- De ő miért? Az apám vérfarkas, de az övé? – Lexi értetlenül nézett a férfire, de helyette Matt válaszolt. – Anyám boszorkány.
- Ahogy a boszorkány olvassa az átkot, ti egyre csak gyengültök és gyengültök, míg meg nem haltok, én pedig magamba szívom belőletek az életet, és visszakapom végre rég áhított arcomat! – vágott közbe az alkimista, majd Liamre dörrent, aki időközben elcsendesedett. – FOLYTASD!
Közben a körülöttük lobogó lángoktól egyre inkább felforrósodott a levegő. Lexinek el kellett ismernie, hogy a férfi igazat beszél. Egyre gyengébbnek érezte magát, egyre nehezebben kapott levegőt, és a szemét is egyre kevésbé tudta nyitva tartani. Valószínűleg Mattel és a másik lánnyal is ez történt, aki időközbe magához tért és élettelen nyöszörgésbe kezdett. Adam és Adrianna befordultak az egyik sarkon, és lassan elindultak a lepukkant, leomló vakolatú panelek előtt. – Mindjárt itt lesz! A cím, amit Jasper mondott – szólt Adam. Belülről gyötörte a mellkasát szorító érzés, hogy már elkéstek, de aztán gyorsan elhessegette efféle gondolatait, mert ez nem történhet meg… Lexi előtt áll még az egész élet, nem halhat meg, hiszen oly sok együtt töltött pillanat vár még rájuk…
Közben a lány eszméletét vesztette a vaságyra szíjazva, és többé már nem mozdult. A legyengült Matt a lányra nézett és nyöszörögni kezdett. – Ne… Lexi…
Liam tovább mormolt latinul, és Matt arra lett figyelmes, hogy egyre gyengülő teste egyszer csak új erőre kap, könnyebben jutott levegőhöz, elmúlt a fáradékonysága és elevenebbé vált. – Mi ez? Mi történik? – kérdezte rémülten a torz arcú férfi, majd a torkához kapott. – Nem kapok levegőt! – habogta.
Liam tovább kántált, egyre csak gyorsabban és intenzívebben, miközben a lángok körülöttük már a plafont nyaldosták. Az alkimista térdre rogyott, és jajveszékelve rángatózni kezdett a padlón. – Mi történik, mester? – kiáltott az egyik csatlósa a tűzön túlról. A körön kívül álló két férfi ugyanis a hatalmas lángoknak köszönhetően már semmit sem látott a történésekből. Liam továbbra is latinul harsogott, de immár egy másik átkot, nem pedig azt, amire az alkimista utasította. A férfiben ekkor tudatosulhatott, hogy Liam már nem az ő utasításait követi. Próbálta elérni a fiút, felé nyúlt, de mielőtt ez megtörténhetett volna, orra bukott és nem mozdult többé. Liam megvetően a haldokló férfire nézett. – Senki sem mondta, hogy ne húzz ujjat egy boszorkánnyal?
A lángok egyik pillanatról a másikra köddé váltak, mintha nem is léteztek volna. A padlón már csak a hamu emlékeztetett rájuk. A két férfi ekkor megpillantotta a földön heverő, halott mesterüket. Dühösen elindultak Liam felé. Ekkor kicsapódott az ajtó és megjelent mögötte Adam, nyomában Adriannával. Egy szempillantás alatt felmérték a terepet, és mire a két férfiban tudatosult, hogy nem várt vendégeik érkeztek, már mindketten véres, átharapott torokkal hevertek a földön. Adam Lexihez rohant, és azért fohászkodott, hogy még életben legyen. Egy mozdulattal letépte róla a szíjakat és a karjába vette őt, majd megharapta saját csuklóját és a lány szájához érintette. Adrianna odasietett hozzájuk és megfogta Lexi csuklóját. – Érzem a pulzusát. Adam, nem halt meg! – szólt, mire a fiú mellkasát szorító érzés enyhülni kezdett. Lexi pislogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Adam szorosan magához ölelte, majd megcsókolta őt. – Szeretlek! – mondta könnyes szemekkel, megkönnyebbülten. – Én is téged – felelte aléltan, de boldogan Lexi. Egy pillanatra azt hitte, a Mennyországban van. Hiszen Adam karjaiban volt, és szürkén csillogó szemeibe nézett… de aztán körülnézett és látta a szobát, a foglyokat, a halottakat, Liamet, és Adriannát. – Nem haltam meg?
- Nem! – mondta nevetve Adam. Hirtelen minden olyan könnyűnek tűnt. Minden rendben volt már. Miközben Adam felsegítette Lexit, Adrianna kiszabadította a másik két foglyot. Lexi azonnal Matthez botorkált és szorosan magához ölelte őt. – Eszméletlenül hiányoztál – mondta örömkönnyekkel a szemében. – Ki ez a srác? Olyan ismerős… - kérdezte töprengő kifejezéssel az arcán Adam. Fényképen ugyanis már látta Mattet, akinek külseje azóta drasztikusan megváltozott. A fotóról ismert sportos, jó testfelépítésű, jóképű fiú helyett egy beesett arcú, sovány srác állt előtte. – Ő Matt! Kiderült, hogy nem halt meg! Itt volt bezárva egész idő alatt! Az egészet megjátszották, mintha az ő holttestét találtuk volna meg az erdőben! Nem értem, hogy lehet, hogy nem derült ki az azonosításnál, hogy az nem Matt volt…
Adam szélesen elmosolyodott. – Rebecca mérhetetlenül boldog lesz, ami rá is fér… - mondta, majd elkomorult. – Mi történt? – kapta fel a fejét rémülten Lexi, miközben elindultak az alagsor kijárata felé. Matt lábai azonnal remegni kezdtek, ahogy a padlóhoz értek. Adrianna a saját csuklójába harapott, hogy vérét adja a fiúnak, aki értetlenül nézett rá. – Nagyon gyenge vagy, igyál. Ettől megerősödsz – mondta a lány. – Csak csináld, amire kért - bíztatta Lexi, majd ismét Adrianna felé fordult. – Mi történt Rebeccával?
- Kiderült, hogy Jasper a vérfarkas – mondta Adrianna, miközben Mattet támogatva tovább indult a folyosón. Lexit egyenesen letaglózta a hír, szóhoz sem jutott a döbbenettől. – Rebecca… Istenem, annyira odáig volt érte…
- Micsoda? – Matt féltékenyen nézett Lexire, aki viszont Adamre pillantott. – És mi lett vele? – a lány remélte, hogy Jasper elnyerte méltó büntetését. – Rebecca végzett vele… de az autóban mindent elmesélek majd, csak tűnjünk el innen – azzal Adam kinyitotta az épület ajtaját, és kiléptek a szabadba.
Egy kisbuszba ülve haladtak Silverwood felé. Adam nem számított arra, hogy hatan lesznek, az ő sportkocsijába ennyi ember viszont nem fért volna el, ezért Adrianna az utcán vámpírmódra rávett egy férfit, hogy adja nekik a saját autóját. Útközben Adam beszámolt Lexinek mindarról, ami elrablása óta történt, és arról is, amit Jaspertől megtudtak. A lány lesújtva vette tudomásul, hogy valóban apja miatt történt velük az a sok borzalom, de végül örült, hogy Jasper meghalt, Matt pedig életben van. Ez mindenért kárpótolta őt. Elképzelni sem tudta, Rebecca min mehet keresztül. Azt viszont igen, hogy a lány elmondhatatlanul boldog lesz, ha meglátja Mattet. Adam megkérte Lexit, hogy mondja el, mi történt, mióta eltűnt. A lány beszámolt arról, hogy mikor Lucashoz indult elvesztette az eszméletét, aztán az alagsorban ébredt fel egy ágyhoz szíjazva, majd arról is, hogy egy alkimista fel akarta áldozni őket azért, hogy visszakapja normális arcát, és hogy Liamet akarta felhasználni arra, hogy végezzen velük. – Boszorkány vagy? Nem is sejtettem – pillantott a fiúra Adrianna. Liam csak bólintott, de nem szólalt meg. Még mindig a történtek hatása alatt állt, és családjáért aggódott. – Nagyon bátor volt. Egy átkot kellett felolvasnia latinul, de ő az egyik pillanatban belekezdett egy másikba, amitől az a szörnyeteg megfulladt – dícsérte a fiút Lexi.
- Mi történt azóta, mióta eltűntem? – kérdezte kíváncsian Matt, Lexi pedig nagy levegőt vett és hosszú beszámolóba kezdett, amit csak akkor fejezett be, amikor megérkeztek a kollégium parkolójába. Az épület bejárata előtt állva mindannyian izgatottan várták, hogy szembesítsék a többieket az örömteli hírrel: Matt életben van, és Lexit is sikerült megmenteni. A harmadik fogolytól még útközben megkérdezték hol lakik, és hazavitték. Adrianna kitörölte az emlékezetéből a szörnyű emlékeket, mielőtt tovább indultak. Szobájába lépve Lexi megpillantotta barátait, akik aggódva ültek az ágyán. – Lexi! – kiáltott fel Rebecca és széles mosoly terült szét az arcán, miközben barátnője nyakába vetette magát. Nate és Lucas szintén így tettek. Ölelkezés közben Lexi boldogan így szólt: - Van egy hatalmas meglepetésem. Készüljetek fel, mert el fogtok ájulni! – mondta izgatottan, majd Adam, Adrianna és Liam után belépett az ajtón Matt, széles mosollyal beesett arcán. Rebecca és Lucas egy hosszú pillanatra megdermedve álltak és bámultak a fiúra. Lexi tudta, hogy hozzá hasonlóan ők sem hisznek a szemüknek. A következő pillanatban mindkét fiatal torkaszakadtából felordított és Mattre vetette magát, de úgy, hogy végül mindhárman a földön kötöttek ki. Nate szája is boldog vigyorra nyílt, mindannyian úgy érezték, mintha belecsöppentek volna egy tündérmese happy endjébe. – Ezt nem hiszem el! Hiszen meghaltál! Hogy… ez hogy? Mi történt? – habogott Rebecca, miközben ömlöttek szeméből az örömkönnyek. Lucas szintén zokogásba kezdett, de hosszú idő óta most először nem a bánattól, hanem a boldogságtól. A legjobb barátja itt áll előtte, nem halt meg! Annyit szenvedtek a hiánya miatt, azt hitték, már sosem láthatják újra… ha léteznek csodák, akkor ez biztosan az. – Csont sovány vagy, öreg – jegyezte meg elkomorodva. – Viccelsz? Azt sem tudom, mikor laktam jól utoljára – csóválta a fejét barátja, mire Lexi azonnal neki látott, hogy összedobjon valami finomat a fiú számára. – Segítek – ajánlkozott Adrianna, és követte a lányt. El kell mondanod mindent! Láttunk a holttestet… - kezdte Lucas. Mindenki feszülten hallgatta Matt beszámolóját arról, hogy azon az éjszakán leütötte valaki, és később az alagsorban ébredt fel. Elvették a mobilját és megkötözve tartották fogva egy sötét szobában hónapokon keresztül. A többiek tudták, hogy az utóbbi időben nekik is kijutott bőven a rosszból, de az semmi sem volt ahhoz képest, amit a fiú egyedül, bezárva élt át elrablása óta. – Hogyhogy nem őrültél meg? – kérdezte őszintén Nate. – Én beleőrültem volna félévnyi rabságba.
- Arra gondoltam, hogy egyszer még újra láthatom a barátaimat, hogy minden jóra fordul majd… hogy senkinek sem esett baja azon az éjszakán, és ez a gondolat erőt adott. De voltak nagyon nehéz időszakok… amikor úgy éreztem, feloldozás lenne a halál.
A többiek szomorúan, együttérzéssel néztek a fiúra, majd Lucas megfogta a kezét és a szemébe nézett. – Mostantól minden rendben lesz. Élsz, és itt vagy velünk. Rendbe fogsz jönni.
Matt bólintott, de nem tudott megszólalni. Nem volt az az érzelgős típus, de ebben a pillanatban minden vágya teljesült. Újra a barátaival van, akik örülnek neki, akik törődnek vele, akik nem felejtették el őt. Könny szökött a szemébe, majd lecsordult az állán. Megölelte Lucast, majd Rebecca a nyakába vetette magát. Matt könnyednek szánt hangon megszólalt. – Lányok, éhen halok!
Amíg lezuhanyozott, Lexi és Adrianna készítettek neki Makarónit, és zöldséglevest. – Farkaséhes vagyok! – mondta Matt, miközben vizes haját törölte egy törölközővel. Miközben jóízűen evett, Lexi elmesélte a többieknek, miért rabolták őt el, és hogyan menekültek meg. – Liam, nem is tudom, hogy hálálhatnánk meg – hálálkodott Lucas. Nate is csodálattal nézett a fiúra. – Az anyját… boszorkány vagy! Nekem vannak a legvagányabb barátaim! – szólt, mire mindenki elnevette magát. Hajnalig fent maradtak és ünnepelték Matt hazatérését. Rebecca úgy érezte, ennél jobban semmi sem kárpótolhatta volna őt a Jasperrel történtek miatt. Bármennyire is fájt neki az, amit a fiú velük tett, és a tudat, hogy végig csak kihasználta és átverte őt, Matt láttán képtelen volt bánkódni. Hajnali öt órakor a csapat végül nyugovóra tért. Matt Lucassal aludt, mivel a fiú Jasper halálával ismét szobatárs nélkül maradt. Bár a gyilkos ágyában egyikük sem akart aludni. Adam és Lexi a folyosón búcsúzkodtak. – Annyira jó lenne veled tölteni az éjszakát, de most Rebecca mellett a helyem. Szüksége van rám – mondta a lány. – Tudom, de ne aggódj. Lesz még számtalan alkalmunk együtt tölteni az éjszakát – súgta a fülébe Adam, majd szenvedélyesen megcsókolták egymást. – Ma nagyon féltem, hogy elveszítelek. Soha többé nem akarok így érezni – mondta a fiú.
Lucas és Matt képtelen volt aludni. Hiszen fél évet kell bepótolniuk. Lucas szendvicseket készített, Matt ugyanis újra megéhezett. Amíg evett, Lucas leült az ágyra és rágyújtott egy cigarettára. – Mindennap azt kívántam, hogy bárcsak itt lennél, és most… itt vagy. Nem hiszem el – mondta. Matt kíváncsian nézett rá. – Látom, hogy Lexi már továbblépett, és nagyon boldog az új pasijával. Ugye neked is sikerült?
- Igen, de csak nemrég. Nagyon nehéz volt túljutnom Lexin, és látni őt egy másik sráccal, de most úgy érzem, sikerült újra szerelmesnek lennem. – Kibe? – kíváncsiskodott Matt. Bár Lucas nem mert volna erről beszélni másoknak, Matt előtt nem voltak titkai. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy a fiúkhoz is vonzódik. – Nate az… - bökte ki végül. Matt elkerekedett szemekkel nézett rá. – Rebecca öccse? De ő a csajokat szereti, nem?
- Én is azt hittem, de nem – mosolyodott el Lucas. – Hú, úgy látom, zajlottak az események, amíg távol voltam – vigyorgott Matt. – Na, és volt már valami?
- Nem, te disznó! Mindig csak a szexen jár az eszed – nevetett elvörösödve Lucas.
- A szex az élet egy igen szerves része. Nagyon fontos – mondta komoly arccal Matt, majd ismét elnevette magát. – Csókolóztunk… többször is. Ennyire még sosem kívántam senkit – vallotta be még mindig vörös arccal Lucas. Jó érzés volt, hogy ismét van az életében valaki, akivel bármit megbeszélhet. – Akkor meg? Vágj bele! – bíztatta Matt.
- Nate még nem áll készen arra, hogy járjunk… fél, hogy mit szólnak majd a többiek. Neki ez még teljesen új. Szerintem még magának is fél bevallani az igazságot – komorodott el Lucas. – Adj neki időt. Ha szeret, rá fog jönni, hogy érted érdemes belevágnia.
- És most, hogy újra itt vagy, mi lesz veled és Rebeccával? Mielőtt azt hittük, hogy meghaltál, láttam, hogy eléggé élveztétek egymás társaságát.
- Te kukker! És még én vagyok a disznó! – Matt nevetve megdobta egy párnával barátját, majd komolyra fordítva a szót felsóhajtott. – Nem tudom, ő mit érez irántam… de tudod, hogy nekem mindig is bejött… nagyon. Emlékszel, mennyit tepertem nála, hogy elérjek valamit.
