1. Fejezet: Az erdőben

Sötétség fátyla borult a kietlen vidékre, ezzel elhozva a félhomályt és a hold felbukkanását az égen. A civilizációra csak az erdőt átszelő kanyargós országút utalt. Ezen az úton haladt egy fekete Range Rover, benne négy főiskolás fiatallal, akik egy fesztiválra utaztak, hogy láthassák a Simple Plan nevű kanadai együttes koncertjét. Az autóban felszabadult hangulat uralkodott, a volán mögött ülő sportos, magabiztos tekintetű fiú feljebb csavarta a hangerőt, mire a két lány a hátsó ülésen énekelni kezdte a dal szövegét. Egyikük, egy feltűnően csinos, hosszú szőke hajú bombázó közben előkotort méregdrága táskájából egy doboz cigarettát. Kihúzott belőle egy szálat, a szájába vette, majd meggyújtotta. A volánnál ülő, tejfölszőke fiú rosszallóan nézte őt a visszapillantó tükörből.

- Rebecca, mondtam, hogy a kocsiban nincs cigizés! - szólt emelt hangon. A lány mosolyogva nézett rá, úgy válaszolt. 

- Matt, ne csináld már! Simple Plan koncertre megyünk, lazulj el! 

A Mattnek szólított fiú arcvonásai ellágyultak, s finoman megvonta a vállát focista dzsekijében. Ha Rebeccáról volt szó, hajlamos volt engedékennyé válni. A mellette ülő ajakpiercinges, talpig feketébe öltözött srác közben hátrafordult és megszólította a másik lányt.  

- Lexi, ide löknél egy üveg sört? Ott van a táskámban.

- Persze - mosolygott a lány, előkereste a mellette heverő táskák közül a Lucasét - ugyanis így hívták - és kivett belőle egy üveg sört. Mikor átadta a fiúnak, véletlenül összeért a kezük. Lexi hátrasimítota derékig érő, hollófekete haját, zafír kék szeme pedig barátságosan csillogott a tompa holdfényben. Porcelán bőrével úgy festett, akár egy gyönyörű baba. Lucas elpirult, kisöpörte fekete hajtincseit a szeméből és elvette a sört. Közben zavartan motyogott egy köszit. Lexi arca rezzenéstelen maradt, csak mosolygott tovább, majd haját  ismét hátravetve folytatta az éneklést. Időközben egyre sűrűbbé vált a köd az úttest fölött. 

- Basszus, alig látok valamit! - panaszolta Matt. 

Közben a lányok felbontottak egy üveg bort.

- Jobb lenne, ha megállnánk. Holnap reggel tovább megyünk. A koncert úgyis csak este kezdődik, bőven odaérünk majd. Veszélyes így vezetni. Egy méterig sem látni el! - mondta Lucas és halálfejes pólójára bökött, mintegy jelezve vele, ők is így végzik, ha nem húzódnak le az útról.

- Nem, nem… idővel csak oszlani kezd ez a rohadt köd!

Azonban nem így történt. A köd egyre csak töményebbé, erősebbé vált, szinte már egyáltalán nem volt lehetséges átlátni rajta.

- Matt, ne kockáztassuk az életünket. Keressünk egy helyet a közelben és sátorozzunk le! Iszogatunk kicsit és hülyülünk, aztán reggel tovább indulunk. 

- Jó, legyen - Matt hátrafordult és a lányokra szegezte tekintetét, mielőtt folytatta: - Csajok, mit szólnátok, ha lesátoroznánk? Holnap aztán tovább megyünk.

- Én benne vagyok! - mosolygott Lexi. Rebecca szintén bólintott, miközben rikító rózsaszínre festett körmeit vette szemügyre. Matt lekanyarodott az útról és leparkolt az autóval. A ködtől már semmit sem láttak, hiába meresztgették szemüket, miközben arcukat az ablaküvegnek nyomták. Lucas szállt ki elsőnek, a többiek pedig követték. Az út mindkét oldalán hosszasan elhúzódó erdő fáinak magasra nyúló ágait megpillantva Rebecca lelkesedése azon nyomban alább hagyott. - Én oda be nem megyek! - jelentette ki elszántan. 

- Biztosan találunk valami tisztást a közelben. Fogjuk a cuccainkat és induljunk el! - mondta Lucas, de a lány hajthatatlan volt. - Nem hallottad?! Nem vagyok hajlandó betenni a lábam abba az erdőbe! - Rebecca visszasétált az autóhoz és bevágta magát a hátsó ülésre. A többiek kénytelen voltak követni a lányt. Az autó azonban nem indult el sem első, sem második próbálkozásra. Matt harmadszor is ráindított, aminek következtében tömény füst csapott elő a motorháztető alól. A fiú idegesen a műszerfalba bokszolt, majd kiszállt hogy megnézze, mi lehet a probléma. Lucas szintén így tett. Felnyitották a motorháztetőt és fölé hajoltak. A kicsapódó füsttől azonnal köhögni kezdtek. Matt próbálta kivenni barátja arcát, de mindkettejükét bevonta a tömény füst.

- Hiszen vadonatúj a járgány! Ez hihetetlen! 

- Mi történt? - hallották Lexi hangját pár lépésnyire. Oldalra léptek, hogy kikerüljenek a füstből. Így már ki tudták venni Lexi és Rebecca alakját, akik az autó hátsó részénél álltak az ajtónak vetve hátukat.

- Kénytelenek vagyunk itt éjszakázni - jelentette ki Matt.

- De én nem akarok! - toporzékolt Rebecca a földhöz csapva lábát, mire Lucas türelmét vesztve rámordult.

- De mit csináljunk, ha egyszer nem indul be ez a szaros autó?! Nincs választásod, érted? 

- Szedjük össze a cuccainkat. A csomagtartóban vannak a sátrak is, amiket a fesztiválra hoztam. Közben hívok egy szerelőt a járgányhoz. Talán reggelre ideérnek, és akkor tovább indulhatunk - mondta Matt. Öt perccel később már mind a négyen hátizsákokkal felszerelkezve, zseblámpával a kezükben baktattak az erdő kísértetiesen ködbeburkolódzó fái között, melyeket ridegre festett a hold tompa fénye. Rebecca nem bírta megállni, hogy ne fesse az ördögöt a falra.

- Mi van, ha eltévedünk? Ha soha nem találunk vissza az úthoz? Vagy ha megtámad minket valami? 

- Mire felébredünk reggel, teljesen más látvány fog fogadni. Az erdő csak éjszaka tűnik ridegnek és ijesztőnek, de nem lesz semmi baj! Ha mégis, akkor se félj, amíg engem látsz! Én megvédelek mindentől - próbálta nyugtatni a lányt a mellette lépkedő Matt.

Végül további öt perc után nagy megkönnyebbülésükre egy kisebb tisztás szélén találták magukat. Ez a hely már alkalmasnak bizonyult a sátrak felállításához. Éjfélhez közeledett az idő, mire sikerült sátrat verniük. Szél süvített át a fák lombjai között, ezzel megnehezítve a fiatalok dolgát, akik azon fáradoztak, hogy ki ne aludjon a tűzrakás, amit körül ültek. Rebecca felemelte a földről a vodkás üveget, ivott belőle, aztán fintorral az arcán tovább adta Mattnek, akinek tekintete bizonyos időközönként hosszasan elidőzött a lány dekoltázsán. 

- Mindjárt ide fagyok - panaszolta Lexi, aki próbálta bebugyolálni magát egy pokrócba.

- Szívesen felmelegítelek, ha szeretnéd - jegyezte meg Matt.

- Köszi, de inkább melegítsen fel Rebecca, minthogy te.

- Eddig nem is tudtam a leszbikus hajlamaidról. Nézhetném, ahogy elszórakoztatjátok egymást? 

Lexinek már a nyelve hegyén volt a válasz, de Lucas leintette őket. - CSEND!

- Mi az???

- Hallottátok ezt?

- Mit?

- Mintha valaki járkálna itt…

Matt erre megvonta vállát. - Biztos Bambi az. 

Rebecca visítva felnevetett.

- Fogd már be a szád! - reccsent rá idegesen Luc.

- Jaj, ne parázz már! Egy erdőben vagyunk. És köztudott, hogy az erdők tele vannak mindenféle állattal. Vagy mit gondolsz? Előugrik egy baltás gyilkos az egyik fa mögül? Vagy talán egy vámpír? Ha Stefan vagy Damon Salvatore, akkor kérhetném, hogy az én hálózsákomba ugorjon? Köszi! - Lexi poénjain mindenki nevetett, kivéve Lucast, aki ezután is idegesen dobolt ujjaival, vagy épp a tüzet piszkálta.

- Nem is bánom, hogy itt kell sátoroznunk - jegyezte meg Matt, majd meghúzta a vodkás üveget. A suli legjobb pasijaként számon tartott focista mindent és mindenkit megkaphatott, amit, és akit csak akart. Úgy tervezte, ez Rebeccával sem lesz másképp az éjszaka folyamán. Régóta bele volt zúgva a szőke lányba. Lucas közben közelebb hajolt Lexihez, hogy a fülébe súgja: - Nem beszélhetnénk négyszemközt?

Lexi bólintott, majd mindketten felálltak és elindultak. Matt kíváncsian nézett utánuk.

- Ti meg hová mentek?

- Beszélgetni. Addig figyeljetek a tűzre! - válaszolt Lexi.

- Szerintem szexelni fognak - kuncogott Rebecca.

- Hol? Egy fa tetején?

- Miért? Attól, hogy te képtelen lennél egy fa tetején szexelni, másnak még sikerülhet, nem?!

- Ne viccelj már! Megmutassam?

- Inkább én mutatok valamit - mosolygott csábosan a lány, majd kigombolta felsőjét és kivillantotta melleit. Matt tátott szájjal bámulta, majd közelebb húzódott hozzá, hogy megcsókolja őt. Eközben Lexi és Lucas egy öreg tölgyfa lombja alatt álltak. A lány átható tekintettel nézett a fiú szemeibe. 

- Miről akarsz beszélni? - kérdezte, miközben összefonta karjait a mellei előtt.

- Nagyon hiányzol! Még mindig nem adom fel. Vissza akarlak kapni…

- Ne, Lucas. Elég! Ezt már ezerszer megbeszéltük. Te voltál az első nagy szerelmem, és mindig is fontos leszel számomra, de nem tudok együtt lenni veled. Nem akarlak áltatni, ahogy magamat sem. Valami megváltozott… elmúlt. Nem tudok mit tenni, sajnálom… - mondta Lexi és látszott rajta, hogy tényleg nagyon sajnálja. Lucas szomorú tekintettel nézett vissza rá. Épp válaszra nyitotta a száját, mikor valami arra késztette, hogy inkább hallgasson. Lexi rémülten karon ragadta őt. - Hallottad ezt? 

Valaki vagy valami a közelben járt. Meg-megreccsent az avar a talpa alatt. 

- Mondtam, hogy van itt valami, de te csak legyintettél! - suttogta Lucas. Hangjából félreismerhetetlenül kivehető volt a félelem. Megindultak vissza a táborhelyükhöz, de a tűznél már nem volt senki. Lexi kétségbeesetten rohant a sátrakhoz és benézett az egyikbe.

 - Üres! - tárta szét karjait rémülten.

- Ne aggódj, itt vannak. Biztosíthatlak, hogy nagyon jól érzik magukat… vagyis egymást - mosolygott Luc, miután kihúzta fejét a másik sátorból. Pillanatokon belül eleredt az eső, ezért kénytelenek voltak az üres sátoron osztozni. Lexi bebújt hálózsákjába és elővette naplóját, amit aztán zseblámpa fényénél felcsapott és írni kezdett. Lucas próbált minden idegszálával a kintről beszűrődő további léptekre koncentrálni, de az eső zajától semmi mást nem hallott.

- Igazad lehet… talán nem egy állat kóborol errefelé. Olyan volt a lépteiből, mintha két lábon járna… - szólt egy kis idő múltán Lexi, majd becsukta naplóját és kezére támaszkodva fürkésző tekintettel nézett a fiúra. 

- Én megmondtam, de senki nem hallgatott rám! 

A másik sátorban Rebecca és Matt kifulladva, de elégedetten feküdtek egymás karjaiban. Rebecca elővett egy szál cigarettát és jó ízűen meggyújtotta, Matt pedig felhúzta nadrágját és felkapta pulóverét.

- Hová mész? - nézett rá Rebecca olyan tekintettel, amilyennel az őrültekre szokás.

- Megyek, dobok egy sárgát. Ne aggódj cica, egy perc és itt vagyok. Addig szívd el a cigidet és ne parázz tovább fölösleges dolgokon - mondta Matt, majd kilépett a zuhogó esőbe. Zseblámpájával próbálta megvilágítani maga előtt a területet, ugyanis a sötét erdőben még az orráig sem látott el. Nem sejthette, mi vár rá…

Lucas és Lexi épp rémtörténetekkel ijesztgették egymást, mikor meghallották a sikolyokat. Szívszaggató, kétségbeesett, fájdalmas sikoltozás szűrődött be a sátorba, mely mintha éles pengeként szelte volna át az éjszaka csöndjét. 

- Rebecca! Matt! - kiáltott fel Lexi, miközben kikászálódott hálózsákjából. Már nem volt benne félelem, csak az érzés, hogy biztonságba tudhassa barátait, de mégis… halálra rémült a gondolattól, hogy talán bajuk esett. Épp Rebecca is akkor rohant ki a sátorból zseblámpával a kezében, és csatlakozott az előtte rohanó Lucas-Lexi pároshoz. 

- Matt! Matt! - kiabálta kétségbeesett, hisztérikus hangon. Befordultak az egyik göcsörtösen magasba nyúló fa tövénél, majd lassítani kezdtek. A zseblámpa fénye vértől csillogó bokrokat világított meg. Ahogy haladtak előre, a vér egyre nagyobb mennyiségben tárult a szemük elé, majd hirtelen megreccsentek az ágak. Mindhárman felsikoltottak, mikor valami lezuhant a magasból és nagyot puffant az avarban, pontosan a lábuk előtt. Lassan, a rémülettől elszorult torokkal Lucas a földön heverő valamire irányította zseblámpája fényét. Egy, a felismerhetetlenségig szétmarcangolt, vérben fürdő, kibelezett holttest tárult a szemük elé.

- Neeeeeeeeeeee! - ez a sikoly minden eddiginél szívszaggatóbb volt, teli fájdalommal. Rebeccától származott, aki a következő másodpercben ájultan rogyott össze barátai háta mögött. Lexi és Lucas először észre sem vették, ugyanis a sokktól dermedten álltak és meredtek a holttestre. Arcuk már nem csak az esőcseppektől volt nedves, szájuk néma sikolyra nyílt. Lexi Lucas vállába fúrta arcát. Képtelen volt felfogni, amit lát. 

- El kell mennünk, Lexi… Rebecca! - Luc felnyalábolta a lányt a földről, és elindult vele, maga sem tudta, merre. Minden erejét latba vetve rohant, s közben csak arra tudott gondolni, hogy legalább a két lányt sikerüljön élve kijuttatnia az erdőből. Lexi követte őket. Úgy érezte, menten megnyílik alatta a föld. Egyszerűen képtelen volt felfogni, amit látott. Matt nincs többé. Ez nem történhetett meg… Olyan üresnek érezte magát, mintha maga mögött hagyta volna lelkét és tudatát. Teste csak vitte őt előre a végtelennek tűnő erdőn át, melyből talán soha nem jutnak ki élve. Időközben Rebecca nyöszörögve magához tért. Lucas megállt és lassan leengedte őt az öléből. A lány könnyáztatta arccal nézett rá és sűrűn kapkodta a levegőt. 

- Futnunk kell. Szedd össze minden maradék erődet és kövess, rendben? Ki fogunk jutni innen, ígérem! Gyertek! - Luc ismét futásnak eredt, a lányok pedig követték őt. Kétségbeesetten rohantak, ügyetlenül szlalomozva a ködbe burkolt fák között. Az eső továbbra is zuhogott, a fiatalok lába meg-megcsúszott rohanás közben a sárban. Meglepetésükre kis idő múltán egyre ritkulni kezdett a fák sokasága, aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy az erdőt átszelő úton állnak. 

- Hívjuk a rendőrséget! - javasolta kétségbeesetten Lexi, miközben mindhárman térdüket fogva kapkodtak levegő után.

- Sokra mennénk velük! 

- Nem hagyhatjuk ott Mattet, hogy felfalják a vadállatok! Rendes temetést érdemel! 

- Igazad van. Hívd őket! Közben jobb, ha elindulunk. Nem lehet messze a kocsi, az út mentén parkoltunk le vele – mondta Luc.

- Minek a kocsi? Úgysem indul el!

- Az autóban van GPS, így könnyebben megtalálnak majd a rendőrök!

Az úton haladva húsz percnyi gyaloglás után kirajzolódni látszottak a ködfüggöny mögül Matt kocsijának körvonalai. A motorháztető alól már csak apró füstfoszlányok szivárogtak ki, a zene viszont még mindig szólt az autóban. Matt elfelejtette kikapcsolni, mielőtt elindultak az erdőbe. A Simple Plan Perfect World című dalát hallgatva mindhárom fiatal könnyei megállíthatatlanul potyogni kezdtek, az eddiginél is jobban. Rebecca térdre rogyott az autó mellett, s az aszfaltot bámulva halkan énekelni kezdte a dal refrénjét. 

/Egy tökéletes világban ez nem történne meg, egy tökéletes világban még mindig itt lennél./

 Lexi lekuporodott a lány mellé és szorosan magához ölelte őt. Lucas tétován állt elő ötletével.

- Be kellene ülnünk az autóba, amíg várakozunk.

- Miért? Szerinted azt a valamit megállítaná egy ajtó vagy egy szélvédő? - pillantott fel a fiúra Lexi kimondottan kételkedő arccal. Rebecca - még mindig az aszfaltot bámulva, halkan szólalt meg. 

- Képtelen lennék újra beülni abba a kocsiba. Bárcsak… bárcsak ne vártam volna ennyi ideig! Az első perctől tetszett nekem, de csak kellettem magam! Most pedig tessék, soha többé nem láthatom őt! Nem nézhetek a szemeibe, nem csókolhatom meg, nem ölelhetem át! Soha! Bárcsak én is halott lennék! - zokogott. 

Lexi teljesen meghatódott. Évek óta ismerte Rebeccát, és soha nem gondolta volna, hogy a lány számára egyszer valaki más fontosabb lesz saját magánál. 

Miután megérkeztek a rendőrök és a helyszínelők, azonnal kipattantak autóikból és a fiatalokhoz siettek. Egyikük, egy magas, köpcös férfi kikérdezte őket, mi is történt pontosan. Lucas, bár nehezen tudott beszélni az estéről, úgy döntött megkíméli a két lányt az elbeszéléstől és elmondja ő, mi történt. Halkan, akadozva beszélt. Az emlékek; minden egyes mozzanat élesen és tisztán égett bele kitörölhetetlenül a tudatába. 

- Azt mondja, a test szinte a felismerhetetlenségig csonkított állapotban került elő egy-két perccel a sikolyok után. Miféle állat lehetett? Nincs tudomásom egy olyan ebben az erdőben élőről sem, ami képes lehetett ezt művelni pillanatok alatt. Képtelenség. - csóválta fejét a rendőr, miután végig hallgatta Lucast. 

- Szerintem nem állat tette. Többször is hallottunk az éjszaka közeli lépteket. Azt hiszem, egy ember lépteit… - szólt Lexi.

- Egy ember? Szintén képtelenség… - vakargatta állát gondolataiba merülve a férfi, majd végül felnézett a fiatalokra és elkísérte őket az egyik rendőrautóhoz. 

- Az egyik kollégám beviszi magukat a legközelebbi rendőrőrsre, ahol vallomást kell tenniük. Tudom, nehéz a történtekről beszélni, de muszáj, ha a végére akarunk járni ennek az ügynek. A helyszínelők már elindultak megkeresni a holttestet, mi pedig reméljük, sikerül elkapnunk az elkövetőt, bármi vagy bárki is legyen az.

Az őrsre vezető út alatt Lexi és két társa szótlanul ültek az autóban. Rebecca kezeibe temetve arcát zokogott, Lucas kibámult az ablakon. Lexi tudta, hogy a fiú nem a tájat nézi, abból ugyanis nem sokat láthatott a még mindig gomolygó ködtől. Csupán nem akarta, hogy bárki is lássa a határtalan fájdalmat könnyáztatta arcán. Gyerekkoruk óta ismerte Mattet, együtt nőttek fel. És most… Matt nincs többé.