2. Fejezet: Azok a szürke szemek...

HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB…

Lexi a családi autó anyósülésén ült édesapja mellett, aki mindenképp el szerette volna kísérni őt a kollégiumba. Nem sok szó esett köztük az úton. A lány egész idő alatt zenét hallgatott headsettel a fülében, s az ablakon kibámulva a tájat figyelte. Gyönyörű idő volt. A nap sugarai átszűrődtek a fák még zöldben pompázó lombkoronái között és lágy táncot jártak Lexi arcán… de őt ez sem tudta mosolyra késztetni. Normális esetben fülig érő szájjal, türelmetlenül várta volna, hogy elfoglalhassa szobáját a kollégiumban és újra találkozzon a barátaival; üdítő, nevetéssel teli sétákat tehessen a kampusz zöldellő parkjában, leüljön kedvenc helyére, egy öreg fa tövébe, és a naplóját írja, vagy épp buli előtt készülődjön a csajokkal. Jelen körülmények között viszont legszívesebben a világ végéig rohanna hátra sem pillantva, és magányosan bujdosna egy kietlen vidéken. Nem volt kíváncsi mások társaságára, egyedül a Rebeccával és Lucassal való találkozás tartotta benne a lelket. Ők is átélték azt, amit ő. Ők is érzik a marcangoló, mindent felemésztő fájdalmat. Nekik egy szót sem kell mesélnie arról, milyen nyara volt. Nem fogják gyötrő kérdésekkel bombázni őt, hogy még jobban felelevenítsék benne a szörnyű éjszaka emlékeit. Mintha nem gondolna rá így is nap, mint nap. Már most rosszul volt a gondolattól, mi vár majd rá, ha elkezdődik a tanév. Önfeledten, gond nélkül nevetgélő emberek, akik nyári élményeiket osztják meg egymással; emberek, akiket nem sújtott le Matt elvesztése. Ám sejtelme sem volt, mekkorát tévedett… Az autó bekanyarodott a kollégiumok elé, Lexi apukája pedig üres parkolóhely után kutatott tekintetével. Miután sikerült találniuk egyet, leparkolt. Lexi kiszállt az autóból, hátrahajtotta a fejét és a szemközti, hatalmas területen elnyúló parkra függesztette tekintetét. A fák ágain madarak csicseregtek, az ösvényeken diákok sétáltak csoportokban. Aztán megpillantotta a lányok és a fiúk kollégiumait, melyek a park sűrűjében, a fák rejtekében helyezkedtek el. Régi építésű, robusztus épületek hatalmas bejárati ajtóval; fenyegetőn tornyosulva az alacsonynak nem mondható fák fölé. Lexinek megakadt a szeme a mindkét épület bejárata fölött lobogó fekete zászlókon, majd ismét a parkban sétáló diákokra függesztette tekintetét. Azok mindannyian fekete ruhát viseltek, kivéve a fiatalabbakat, akik valószínűleg elsősökként költöztek idén a kollégiumba, és fogalmuk sincs arról, ki is volt Matt. De a többiek… hogyan is felejthette el? Matt a focicsapat kapitánya volt. A suli legvagányabb, legjobb pasija. Mindenki ismerte, mindenki szerette őt… és most leróják tiszteletüket a fiú előtt. Lexi szívét ez a tudat jobban melengette, mint arcát a napsugarak. Apja már kipakolta táskáit az autóból. Már épp segíteni akart a becipelésükben, de még el sem indultak velük, mikor egy lányt pillantott meg az út túloldalán. Rebecca volt az. Ahogy átrohant hozzájuk az úttesten, derékig érő szőke fürtjei táncot jártak a napfényben. 

- Lexi! - kiáltotta, majd barátnője nyakába vetette magát.

 - Úgy hiányoztál! 

- Te is nekem! Hogy vagy? - Lexi aggódó pillantást vetett a lányra. 

- Épp úgy, ahogy te is lehetsz a történtek után… de kénytelen voltam összeszedni magam, és nem fogom mutatni, mennyire fáj. Ugyanis kezdődik az új tanév! Még a műmosolyt is gyakoroltam a tükör előtt, nézd! - azzal harminckét fogat villantó vigyort mutatott be. 

- Elég hiteles. Én még mosolyra sem tudom húzni a számat. 

- Gyere, segítek bevinni a cuccaidat! Kértem, hogy egy szobában legyünk! Jó napot, Mr. Beverly! - köszöntötte barátnője apját Rebecca, aztán hárman útnak indultak a parkon át, hogy becipeljék Lexi cuccait a kollégiumba. Közben a lány Rebeccához fordult. 

- Lucassal találkoztál már? 

- Igen… - sóhajtott az.

- Mi az? Valami baj van? - kapta fel a fejét kétségbeesetten Lexi.

- Luc… teljesen kifordult magából. Szótlan, zárkózott, és…

- És mi? Mondjad már! - sürgette a lányt rémülten.

- Azt hallottam, keményen iszik…

Lexi valami borzasztó dologra számított, de ezt hallván kimondhatatlanul megkönnyebbült.

- Lehet, hogy még nem vetted észre, de ebben a kollégiumban mindenki elég keményen iszik. 

Rebecca sokatmondó pillantással szólalt meg újra. - Igen? Mindenféle pirulákra? 

- Micsoda?! Lucas drogozik? Ő nem az a fajta srác… még a füvet is alig akarta kipróbálni tavaly a táborban! Valamit tennünk kell! Ez az önpusztítás tönkre fogja tenni! - Lexi nagyon aggódott a fiúért. Bár már nem alkotnak egy párt, de ő volt az első nagy szerelme, és barátként még mindig fontos szerepet tölt be az életében. Közben a recepcióhoz értek, ahol kitöltötte a beiratkozáshoz szükséges papírokat és megkapta a kulcsát. A szobába érve ledobták terheiket, majd visszakísérték Mr. Beverly-t a parkolóba. Mikor az autóhoz értek, a férfi szembefordult Lexivel és átölelte őt. - Vigyázz magadra kicsim és bármi van, hívj! - búcsúzott.

- Úgy lesz, apa. Szeretlek!

- Én is szeretlek, kincsem! - Mr. Beverly nyomott még egy csókot lánya homlokára, majd beszállt az autóba és kihajtott a parkolóból. A két lány tekintetével követte az autót és integettek, amíg be nem kanyarodott a sarkon és el nem tűnt a szemük elől. Aztán Rebecca barátnőjéhez fordult.

- Van kedved venni egy kis fagyit és sétálni a parkban?

- Persze, csak előtte felhívom Lucast.

Lexi előhalászta táskájából telefonját, majd kikereste a fiú számát és hívni kezdte őt. 

- Kicsörög - tudósította Rebeccát -, de nem veszi fel… - tette hozzá csalódottan és kissé sértődötten. 

- Biztos kiütötte magát a haverjaival és alszik. Majd később átnézünk hozzá. 

A délután kellemesen telt a két lány számára. Sétálgattak a parkban, beszélgettek és közben a fagyijukat nyalták. Ám a Mattel történtek beárnyékolták a hangulatot. Egyikük sem volt képes önfeledten jól érezni magát, és senki nem is várhatta el tőlük, hogy ez másképp legyen. Az estét pakolással töltötték, s miután személyes tárgyaik a helyükre kerültek, máris otthonosabbnak vélték a szobát. 

- Képtelen vagyok aludni - ült fel ágyában Rebecca, majd felkapcsolta olvasólámpáját. Hátra simította előrehulló tincseit és felállt, hogy töltsön magának egy pohár vizet a sarokban álló mosdókagylónál. 

- Én is. Csak forgolódok álmatlanul. Azóta egyszer sem aludtam nyugodtan. Folyton rémálmok gyötörnek. Nem tudok szabadulni attól az éjszakától - vallotta be Lexi és felült. Rebecca odalépett hozzá és leült mellé az ágyra.

- Én tudod mit látok minden egyes éjjel, mikor lehunyom a szemem? - kérdezte. Barátnője a fejét rázta. - Matt holttestét… Képtelen vagyok feldolgozni, hogy így kellett meghalnia. Előtte állt még az egész élet! - Rebecca szemében könnycsepp született, melyet ezernyi másik követett. Lexi magához ölelte őt és a hátát simogatta. 

- Ha igazán vigasztalni akarsz, vedd ki a Martinit a hűtőből…

Lexi nem tiltakozott. Nem kezdett el indokokat sorolni, hogy miért ne igyanak. Nem is jutott eszébe egy ilyen sem. Lucasra gondolt, és bár nem értett egyet azzal, amit a fiú tesz magával, valahol mélyen megértette őt. Ki ne akarna elmenekülni akár csak pár órára azok a szörnyű emlékek elől? A két lány töltött magának a Martiniból, az üveg tartalma pedig szép lassan háromnegyedére, felére, majd negyedére csökkent; végül pedig teljesen kiürült.

- Még szerencse, hogy a suli csak holnapután kezdődik - jegyezte meg enyhén spicces állapotban Rebecca. 

- Elfelejtettünk átnézni Lucashoz! - csapott a homlokára Lexi.

- Nyugi, holnap megkeressük! Most viszont úgy érzem, be fogok aludni, ami nem is ártana...

- Ezek szerint nem vagy igazi party-arc! Azt hittem, felbontunk még egy üveggel - élcelődött barátnője. 

- Tudod, hogy én vagyok a buli királynő, de most annak örülnék, ha végre sikerülne kialudnom magam forgolódás és rémálmok nélkül... - sóhajtott Rebecca miközben elővett egy szál cigit, majd kiült az ablakba és meggyújtotta. Fél órával később már az ágyában feküdt és az igazak álmát aludta. Lexi betakarta őt, majd szintén bemászott az ágyba, de továbbra is csak forgolódott. Végül feltápászkodott, magára kapott egy pulcsit, felhúzott egy farmert és kiosont a szobából. Úgy döntött sétál egyet a parkban, hogy kitisztuljon a feje. Az égen ezernyi csillag fénylett, a fák lombjait kellemes szellő csiklandozta, Lexi pedig csak sétált és sétált. Próbálta hátrahagyni emlékeit, de azok úgy tapadtak hozzá, mint mágneshez a fém. Mikor aztán fázni kezdett, úgy döntött visszamegy a szobájába és megpróbál aludni. Amikor megfordult, beleütközött valamibe… azaz valakibe. Ijedten felsikkantott. Akaratlanul is az erdő és az ott történtek jutottak eszébe. Ahogy hátrahőkölt, megbotlott és majdnem hanyatt esett, de az idegen még időben elkapta őt a derekánál fogva. Lexi most, hogy közelebb került hozzá, figyelmesen megfigyelhette a fiú arcát. Szürke szemeiben látni vélte a csillagok tükörképét, szája csábító, mint a tiltott gyümölcs, s még a legprofibb szobrász sem faraghatott volna az övénél tökéletesebb arcot.  Nem tudta róla levenni a szemét, hiába próbálkozott.

- Jól vagy? Ne haragudj, nem akartam rád ijeszteni - szólt a fiú lágy hangján, melytől Lexi bizsergést érzett a tarkóján. 

- S-semmi baj… Nem a te hibád. Nem gondoltam, hogy más is itt lesz ezen a késői órán.

- Ezt én is mondhatnám. Mit keresel itt kint egymagad, ilyen későn? Veszélyes is lehet.

- Miattam ne aggódj, muszáj volt kiszellőztetnem a fejem. Nem tudtam aludni… - Lexi zavarában nem tudta, merre fordítsa tekintetét.

- Udvariatlan vagyok, ne haragudj. A nevem Adam - mosolygott a rejtélyes fiú, s kezet nyújtott.

- Én Lexi vagyok. - A lány elfogadta a felé nyújtott kezet, majd meglepődött, milyen hideg is az. 

- Nagyon fázol? A kezed… jéghideg.

- Ne is foglalkozz vele. Sajnos mindig ez történik, ha kicsit lehűl a levegő. - Adam vállat vont, s közben átható tekintettel fürkészte a lány arcát, melyet sápadtra festett a hold fénye.

Szerettem volna mondani valami érdekes dolgot, de annyira ideges lettem, hogy egyszerűen képtelen voltam gondolkodni. Beszélni sem volt egyszerű. Visszakísért a kollégium bejáratához és jó éjt kívánt. Csak álltam ott szótlanul, földbegyökerezett lábakkal, remegő térdekkel, és bámultam őt. Soha nem láttam még az övéhez fogható szemeket… a tekintete mintha ezer év történetét hordozná magában. Ott állt a holdfényben fürdő parkban és nem fordított hátat, nem ment el, amíg én be nem léptem a kollégiumba és meg nem bizonyosodott arról, hogy biztonságban vagyok. Azt hiszem, sosem felejtem el ezt az éjszakát. Soha senki nem volt még rám ilyen hatással, pedig alig néhány percig láttam őt. Miután végre sikerült elaludnom, azt álmodtam, hogy valaki az ágyam mellett áll és engem néz, de mikor felébredtem, senki sem volt ott. Az ablak viszont tárva-nyitva állt. Hűvös szellő simogatta arcomat. Valaki tényleg járt volna a szobánkban? Képtelenség, hogy az ablakon távozott, hiszen a negyediken lakunk...

Hajnalodott. Lexi az ágyában ült és éjjeli lámpa mellett írta naplóját. Biztos Rebecca kelt fel, hogy elszívjon egy cigit és nyitva felejtette az ablakot - gondolta és kimászott az ágyból. Belebújt papucsába, az ablakhoz lépett és bezárta. A parkra pillantva megakadt a szeme egy fiún, aki az egyik ösvény mellett feküdt a földön. 

- Uramisten! - Lexi kapkodva felöltözött, majd kirohant a szobából. A parkban sietős léptekkel igyekezett a fiú felé, s közben azért fohászkodott, hogy életben legyen. Nem tudná elviselni egy újabb holttest látványát. Ahogy közeledett felé, felismerte őt: Lucas volt az. Lexi kétségbeesetten letérdelt mellé és megvizsgálta. Nem talált rajta sérülésre utaló nyomokat és a pulzusát is kitapintotta. Életben volt. A lány határtalanul megkönnyebbült és pofozgatni kezdte, hogy magához térjen. Lucas kinyitotta a szemét, majd lassan, kábán felült.

- Bűzlesz a piától - jegyezte meg Lexi.

- Úgy látszik, túl sokat ittam és elaludtam…

- Lucas, nem kellene ezt csinálnod. Hallottam, hogy drogozol. Ez komoly? Ennél okosabbnak ismertelek! 

- Ne mondd meg nekem, mit kellene csinálnom és mit nem! - Lucas dühösen felpattant és kicsit meg is szédült, de tartotta magát. - Nem kell aggódnod értem, jól vagyok. Nem lesz bajom. Holnap találkozunk - mondta, majd sarkon fordult és elindult a fiúk kollégiuma felé vezető ösvényen. Lexi addig nézte őt, míg el nem tűnt a hatalmas bejárati ajtó mögött, majd lemondóan sóhajtott egyet és felállt, hogy ő is visszatérjen szobájába. Másnap délig ki sem kelt ágyából. Akkor is csak azért tette, mert Rebecca nyaggatta, hogy menjenek el ebédelni a kedvenc salátabárjukba, ami kétutcányira volt a kollégiumtól. 

- Gyerünk már, szedd össze magad! - unszolta barátnője.

- Jól van már, csak még egy percet had lustálkodjak! 

Rebecca felvonta szemöldökét. - Mitől vagy ilyen fáradt?

- Alig aludtam az éjjel - sóhajtott Lexi. 

- De akkor sem aludhatod át a suli előtti utolsó napunkat! - Rebecca telefonja megcsörrent. A lány ledobta magát az ágyára és a kezébe vette mobilját.

- Jake írt - tudósította barátnőjét, aki időközben ülőhelyzetbe tornázta magát, és töprengő arckifejezéssel pillantott rá. - Nem ő az a srác, aki tavaly év végén háromszor is detoxba került? 

- De, ő az. Ma este házibulit tart és minket is meghívott. 

- Én tuti nem megyek el - rázta a fejét határozottan Lexi.

- Dehogynem! Méghozzá velem!

- Kizárt.

- Jaj, ne csináld már! Azóta… nem is buliztunk! Ránk fér, hogy kicsit kikapcsoljuk az agyunkat és elengedjük magunkat, különben megőrülünk! Én legalábbis biztosan… Kérlek, a kedvemért! - Rebecca bevetette kutyakölyök-nézését, aminek barátnője sosem tudott ellenállni, így hát végül beadta a derekát. 

- Jó, legyen - sóhajtott.

- Imádlak! Most pedig menj és tusolj le! Attól biztosan magadhoz térsz.

Lexi kimászott az ágyból és a nyitott ablakhoz lépett. Az első ember, akit megpillantott, az éjjel megismert fiú, Adam volt. Az egyik fa tövében állt és őt, Lexit nézte. A lány kiejtette kezéből mobilját. Mire felvette és újra kinézett az ablakon át a napsütötte parkra, Adam már sehol sem volt. Miután Lexi elkészült, Rebeccával elindultak a parkon át. Hűs szellő játszadozott pajkosan a falevelekkel. Miközben az egyik ösvényen lépkedtek, egy szőke, torzonborz hajú, srác közeledett hozzájuk a fiúkollégiumból, majd beelőzte őket és zsebre tett kézzel, hátrafelé lépkedve megszólította őket. - Hali csajok, mizu? - kérdezte vidáman. Egy piros-fehér rövid ujjú inget,  piros nyakkendőt és fekete csőszárú szaggatott gatyát viselt fehér tornacipővel.

- Szia Nate! Hát te!? - kíváncsiskodott Lexi meglepett arckifejezéssel. Nem számított rá, hogy itt látja a fiút, aki történetesen Rebecca öccse. 

- Jaj, hát nem is mondtam? Idén már Nate is ide jár a fősulira. Első éves lesz - tudatta Rebbecca csodálkozó barátnőjével a kihagyott információkat. Lexi más körülmények között már rég tudott volna a dologról, hiszen Beccával mindent megbeszélnek egymással, de az erdőben történtek után más dolgokról nem igazán esett szó közöttük a nyár további részében. Magukba fordulva kuksoltak a parkban, vagy csupán bámulták a televízió képernyőjét és fel sem fogták, épp mit néznek.

- Az klassz! Gólyaként sok új dologban lesz részed, ne aggódj, a fősuli jó buli! - nézett a fiúra Lexi.

- Na és ti merre tepertek? 

- Salátabárba. Nincs kedved csatlakozni? - kérdezte Lexi.

- Menjünk inkább kínaizni. Az sokkal jobb - javasolta a fiú.

- Rebeccát kel meggyőznöd. 

- Neki nincs beleszólása - nevetett Nate, miközben testvérére sandított.

- Na ne mondd, te kis seggdugasz! Csak egy szavamba kerül, és a focistákkal úgy megszívatlak, hogy sírva rohansz majd hazáig! - fenyegette viccelődve Becca.

- Ha még nem vetted volna észre, ez már nem a középiskola. A főiskola nem a szívatásról szól, hanem arról, hogy bulizzunk és másokat küldjünk be magunk helyett a vizsgákra! 

A két lány felkacagott, majd a kis csapat a sarkon álló kínai gyorsétterem felé vette az irányt. A hely kicsi volt, de barátságos. Ajtónyitáskor kis csilingelés jelezte, hogy új vendég érkezett. Lexiék épp, hogy befértek az étterembe, annyira dugig volt. 

- Szerintem jobb, ha elvitelre kérjük, mert itt egy árva szék sem áll üresen - jegyezte meg Rebecca, miközben beálltak a pult előtt kígyózó sorba. Várakozás közben Lexi és Nate beszélgetésbe elegyedett.

- Na és mesélj, hogy tetszik a koli? A szobatársaddal jól kijössz? - kérdezte a lány.

- Ja, jó arc, csak kicsit komoly és csendes. Adamnek hívják és másodéves. 

- Adam? - vonta fel szemöldökét Lexi és az éjjel megismert fiúra gondolt.

- Ja, miért? 

- Semmi - felelt a lány és közben némán töprengett magában. Biztosan egy másik Adam az… sokan laknak a kollégiumban, több Adam is van.

Miután a fiatalok sorra kerültek és megrendelték menüjüket, visszaindultak a kollégiumba, hogy ott fogyasszák el. Rebecca javasolta, hogy menjenek fel a szobájukba, de Lexinek más ötlete támadt. 

- Menjünk át a fiúk kollégiumába, és kajáljunk Nate-nél! Legalább megmutatja a szobáját és megismerhetjük a szobatársát is - javasolta.

- Nem hiszem, hogy sok újdonságot tudok mutatni, mivel minden szoba egyforma, de menjetek be – mondta Nate, mikor kinyitotta szobája ajtaját és előre engedte a lányokat. Lexi bánatára a fiú szobatársa nem tartózkodott a szobában. Mindhárman leültek hát a középen álló asztalhoz és nekiláttak, hogy elfogyasszák a kínait.

- Meghívtak minek egy házibuliba, nem akarsz jönni? - fordult öccséhez Rebecca.

- Dehogynem! Mikor lesz? - kapta fel a fejét izgatottan Nate.

- Ma este.

- Szuper! Ez lesz az első fősulis bulim!

Közben Rebecca Lexi pénztárcáját nézegette. 

- Vigyázz, mert mire kettőt pislogsz, még a bélést is kicsórja belőle - figyelmeztette a lányt nevetve Nate.

- Jaj, menj már! - torkolta le testvérét Rebecca mialatt széthajtotta a pénztárcát, melynek belsejében egy képre lett figyelmes. A fotó négy felhőtlenül boldog, fülig érő szájjal egymásba kapaszkodó fiatalt ábrázolt. Őt magát összefont hajjal és nyalókával a kezében, a mellette álló, göndörített hajú Lexit, aki épp szamárfület mutat Lucasnak. Mikor Rebecca tekintete a negyedik emberre siklott, szíve nagyot dobbant, torka pedig összeszorult az elfojtani próbált könnyektől. Matt mindhárom barátjánál szélesebben kacagott focilabdával a hóna alatt. Lexi észrevette, milyen fotót nézeget barátnője, ezért próbálta gyorsan elterelni a figyelmét. 

- Szerinted milyen piát vegyünk a buli előtt? - kérdezte, de választ nem kapott. Rebecca szeme megtelt könnyekkel, melyek aztán megállíthatatlanul megindultak, hogy aztán a fotóra potyogva lemossák az arcokról az önfeledt nevetést. Lexi és Nate egyszerre pattantak fel székeikről, hogy karjaikba zárják a zokogó lányt.

- Matt biztosan azt szeretné, hogy amikor rá gondolunk, mosolyt csaljon az arcunkra - mondta Lexi, bár az ő szemei is könnyektől csillogtak.

- Nem megy… nézd ezt a képet! Olyan boldogok voltunk! Olyan fiatal volt, annyira igazságtalan az élet! - fakadt ki Rebecca.

- Tudom!

- Én… én csak azt szerettem volna, hogy leélhesse az életet, ami megadatott neki! Híres focista lehetett volna belőle! Megkérhette volna a kezem a főiskola után! Apává, majd nagyapává válhatott volna, és idővel minden egyes ránc az arcán egy történetet hordozott volna magában a szép, hosszú életéből! Így kellett volna történnie, nem pedig erőszakos halált halnia húsz évesen! - dühöngött könnyek közt a lány. Barátnőjét hallva Lexi is sírásban tört ki, egymás nyakába borulva zokogtak. Nate együtt érzőn nézte őket, és az ő szeme is könnyes volt. Matt mindig barátságos volt vele, sokszor megvédte őt, ha túl nagy volt a szája, és focizni tanította, mikor még kisebb volt.

- Csinálok teát - mondta, aztán felállt, hogy hozzá lásson. Időközben Lexinek is sikerült lenyugodnia, és a fiú mellé lépett. 

- Rebeccának egy kis nyugtatót is rakj a teába - tanácsolta. Mikor már mindhárman a forrón gőzölgő teával teli bögréjüket szorongatták, Rebecca kissé megnyugodott. Ekkor nyitódott a szoba ajtaja. Mindhárman az érkezőre kapták tekintetüket, Lexi szíve pedig azonnal hevesen püfölni kezdte bordáit. Hát tényleg ő az… a fiú, akit megismert a parkban múlt éjjel. 

- Sziasztok - köszönt az újonnan érkező, majd becsukta maga mögött az ajtót. Szürke szemei csillogón fénylettek az ablakon beáramló napfényben. Az asztalhoz lépett, majd bemutatkozott Rebeccának. 

- Adam vagyok.

- Rebecca. Nate nővére - szipogott a lány, miközben szemét törölgette. - Te vagy a szobatársa, igaz?

- Igen. Valami baj van? Remélem nem zavartam meg semmit.

- Dehogy! - mosolygott Lexi. Adam a lányra függesztette tekintetét és a következő kérdését hozzá intézte. 

- Végül sikerült elaludnod az éjjel?

- Igen, nagy nehezen…

- Várjunk csak… ti ismeritek egymást?- kotyogott közbe Rebecca.

- Találkoztunk a parkban múlt éjjel.

- Nekem nem is mondtad, hogy lenéztél a parkba múlt éjjel! - fordult barátnőjéhez szemrehányó tekintettel az arcán Becca.

- Adam, kérsz teát? - kérdezte Nate.

- Nem, köszönöm.

- Mi most jobb, ha megyünk. Lassan készülődnünk kell, és előtte még el akarok menni shoppingolni. Nem szeretném, ha apa hitelkártyája mellőzve érezné magát. Úgyis be kell szereznem valami dögös cuccot a bulira - szólt Rebecca, majd felállt az asztaltól. Lexi követte példáját, majd elköszöntek a srácoktól.

- Örültem - búcsúzott Rebecca Adamtől.

- Én is - mosolygott a fiú. - Veled pedig az újra találkozásnak - siklott tekintete Lexire. Egy pillanatra elidőzött tekintete a lány nyakszirtjén, amit ez alkalommal fedetlenül hagyott összefogott hajzuhataga. Adam nyelt egy nagyot, aztán hirtelen elfordította arcát és a csuklóján lévő karórára pillantott, de nem látta rajta az időt. Csakis Lexit látta maga előtt, bárhová is nézett.

- Ma lesz egy házibuli, nincs kedved jönni? - kérdezte a lány lámpalázasan.

- De, örömmel.

- Akkor majd dobunk egy üzit, hogy mikor és hol talizzunk - vette át a szót Rebecca, miközben az ajtóhoz indult.

Mikor a lányok már a parkban jártak, Rebecca azonnal megosztotta barátnőjével véleményét Adamről. 

- Iszonyat jó pasi! Láttad a szemét?

- Igen - felelte kissé féltékenyen Lexi.

- Jaj, miért nem mesélted, hogy találkoztál vele az éjjel? Tutira bejössz neki, és ahogy látom rajtad, ő is neked! 

Lexi elpirulva legyintett. - Jaj, ne beszélj már marhaságokat! - mondta.

- Te meg ne nézz már hülyének! Csak úgy szikrázott köztetek a levegő! 

Vásárlás után a két lány nekilátott a készülődésnek és beterítették az asztalt mindenféle sminkfelszereléssel. Rebecca felvette a fekete-ezüst színű, hátul fűzős páncél felsőjét amit frissen vásárolt, hozzá pedig egy fekete miniszoknyát és térdig érő magas sarkú csizmát választott. Lexi egy lila flitteres felsőt vett fel farmer rövidnadrággal és lila magas sarkúval. 

- Örülök, hogy megfogadtad a tanácsom és csajosan öltöztél - dicsérte meg barátnője, miközben a szoba sarkában álló mosdókagyló előtt állt és a falra szerelt tükörnél vasalta a haját. Lexi az ágyán ült és a körmét festette. 

- Tudod, hogy szeretek változatosan öltözni. Amúgy köszi, hogy kölcsönadtad ezt a cipőt, pont megy a felsőmhöz! - mondta.

-Szivi. Akarod, hogy kivasaljam a hajad? 

- Az jó lenne, még úgyis száradnia kell a körmömnek. 

- Jaj, Lexi… elfelejtettünk valamit! - kapott észbe Rebecca.

- Mit? - Lexi hátrafordult az ágyon, hogy lássa a lányt.

- Lucast nem is hívtuk magunkkal a buliba!

- Tudom. Nem lenne jó ötlet…

- Miért?! - nézett barátnőjére megütközve Becca. Lexi sóhajtott és egész testével a lány felé fordult. Erről a dologról még nem mesélt neki. 

- Azon az estén, mikor Luc félrehívott beszélni… 

Rebecca lassan bólintott. - Igen?

- Akkor azt akarta, hogy kezdjük újra, mert még mindig szeret.

- Nem mondod komolyan?! - hüledezett Becca. - Mondjuk, látszik abból is, ahogy rád néz…

- Ezért sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Adam is velünk lesz, és elég kínos lenne az oda út, ha az exem is a kocsiban ülne. Na de igyekezzünk, mert mindjárt itt lesznek a fiúk. 

- Miért? Még nincs is annyi az idő - szólt Rebecca, miközben kihúzta a hajvasalót a konnektorból, Lexi ágyához lépett és bedugta egy másikba, aztán a lány mögé ült és elkezdte kiegyenesíteni a haját. 

- Dobtam nekik egy üzit, hogy jöjjenek át hamarabb alapozni. Adam hoz egy üveg Jack Daniel’s-t.

- Tudom, hogy te nem Jack bácsinak örülsz ennyire, hanem Adamnek! - mosolygott Rebecca.

- Állapodjunk meg abban, hogy mindkettőnek. Viszont rögtön kezdjünk majd inni, mert nagyon zavarban leszek! - javasolta Lexi.

- Ne aggódj, nekem nem kell majd kétszer mondani.

Rebecca épp a tükör előtt sminkelte magát, mikor megérkeztek a fiúk. Nate kivette Adam kezéből a whisky-t és poharakat kért Lexitől, hogy mindenkinek töltsön belőle. 

- A hűtőben találsz hozzá kólát - szólt oda öccsének Rebecca, miközben frissen rózsaszínűre rúzsozott ajkait csücsörítette. Adam megállt Lexi előtt és mélyen a szemébe nézett. A lány remegő térdekkel, félénk mosollyal az arcán nézett vissza rá. 

- Gyönyörű vagy - jegyezte meg a fiú, minek következtében Lexi fülig elpirult. 

- Te is nagyon jól nézel ki - mosolygott. Adam egy fehér pólót, fekete mellényt és szürke koptatott farmert viselt fekete bőrből készült tornacipővel. 

- Engem senki sem dicsér? - tárta szét karját az asztal mellett álló Nate, aki szokásos stílusában mutatkozott: rikító kék kapucnis pulcsiban volt, színben hozzá illő magas szárú deszkás cipőben, neon zöld pólóban és fekete ülepes farmerben

- Te ugyanolyan vagy, mint mindig - nevetett Rebecca.

- Kösz! - duzzogott a fiú.

- Kezdjünk el inni! - javasolta Lexi, aztán hátravetette hosszú haját és leült az asztalhoz. A fiúk követték példáját. Már csak az egyik szék állt üresen, ami Rebeccára várt. - Azt mondtad, neked nem kell majd kétszer mondani, de most elmondom másodszorra is: gyere már! - sürgette barátnőjét Lexi.

- Itt vagyok! - tipegett feléjük magas sarkú cipőjében Rebecca, aki addig a tükörben nézegette magát. - Hogy festek? - kérdezte a többiektől, majd megfordult, hogy minden szögből megcsodálhassák őt. 

- Igazi vadmacska vagy! - dicsérte Lexi, majd Rebecca elégedetten helyet foglalt vele szemben. A fiúk az asztal két hosszabbik oldalánál ültek. 

- Remélem nem zavar a füst - pillantott Adamre Rebecca, miközben előkotort táskájából egy doboz cigarettát. 

- Nem, nyugodtan gyújts rá - mosolygott a fiú. Nate közben felállt és kinyitotta az ablakot, aztán ő is elővett zsebéből cigarettáját és meggyújtott egy szálat. 

- Te nem dohányzol? - fordult Lexihez Adam. A lány épp belekortyolt italába, majd leeresztette, s csak azután válaszolt. - Nem, de buliban vagy iszogatás közben én is elszívok egy-két szálat.

- Kérsz egyet? - kínálta Nate. 

- Köszönöm - mosolygott rá Lexi. Kicsit szégyellte magát, miközben meggyújtotta a cigit. Mi van, ha Adam visszataszítónak találja, ha egy lány dohányzik? - gondolta, majd végül mégis beleszívott cigarettájába. Ha már úgy alakul, hogy megtetszem neki, akkor olyannak szeressen, amilyen vagyok - gondolta.

- Lexi, nagyon hallgatag vagy - nézett rá barátnője. 

- Bocsi, csak elkalandoztam. Miről is volt szó? 

- Épp említettem, hogy nyolc körül elindulhatnánk, ha úgy mindenkinek jó - ismételte Rebecca.

- Oké. Bekapcsolok valami zenét - Lexi előhúzta zsebéből okostelefonját és elindította rajta a Far East Movement Like a G6 című dalát. 

- Jaj, ez örök kedvenc! - örvendezett Rebecca, majd a széken ülve mozgatni kezdte testét a zene ritmusára. 

- Nate mondta, hogy ti is másodévesek vagytok. - Adam a lányokhoz intézte szavait. 

- Igen. Biztos lesznek közös óráink - mosolygott Lexi. A whisky-s üveg az idő múlásával teljesen kiürült, a hangulat pedig ezzel párhuzamosan egyre oldottabbá vált. Nyolc óra előtt öt perccel Rebecca taxit hívott, majd mind a négyen felálltak az asztaltól. A lányok felkapták kabátjukat és a kis csapat elindult. Lexi a liftben Adam mellett állt. Miközben egymásra pillantottak, kiszáradt szájjal mosolygott a fiúra. Érezte mámorító illatát, mely olyan édesen csábító volt, akár a legérettebb tiltott gyümölcs. Ismét érezte, hogy térdei meg-megremegnek, majd egész testét bizsergés járta át, mikor kiszálltak a liftből és Adam a vállára tette a kezét. Szokása volt a fiúk kezét is szemügyre venni. Adamé férfias és ápolt volt, Lexi úgy érezte, keresve sem találna a fiún kifogásolni valót. A kisugárzásától pedig egyszerűen a földbe gyökerezett a lába. A parkban friss, üde levegő fogadta a kis csapatot. Mélyeket lélegezve indultak el az utcára vezető ösvényen. A park előtti pár perces várakozás után megérkezett a taxi. Nate a sofőr mellé ült, a többiek pedig a hátsó ülésre. Adam ült középen, válla a Lexi vállához ért, miközben utaztak. A lány az ablakon keresztül a csillagokat bámulta, s közben felidézte magában a múlt éjszakát, amikor először találkozott Adammel. Akkor még nem gondolta, hogy másnap este máris együtt indulnak bulizni, amiért - magában bevallotta - kifejezetten hálás volt a sorsnak. A taxi a kertvárosi övezetbe vitte őket, majd megállt egy emeletes családi ház előtt. Az idilli, szappanoperákba illő kép helyett a fehérre mázolt kerítésbe kapaszkodva hányó fiatalok látványa fogadta őket. Kiszálltak az autóból és elindultak a tárva-nyitva álló bejárati ajtó felé. A ház tele volt bulizó fiatalokkal, hangosan bömbölt a zene és mindenki piros műanyagpohárból itta az alkohollal megspékelt puncsot vagy épp őrült módon táncolt, de smacizó és egymást tapizó párokból is akadt bőven. A házigazdát fejjel lefelé találták meg, amint egy hosszú csövön keresztül adagolták a szájába az alkoholt egy hatalmas tartályból. 

- Király! - szólt izgatottan Nate. - Én is kipróbálhatom?

Jake az újonnan érkezőkre pillantva kivette a csövet a szájából, majd intett kezével, mire a lábait tartó két nagydarab srác elengedte őt. Miután felállt, régi ismerősként üdvözölte Rebeccát, majd a többiekkel is kezet rázott. A következő pillanatban Nate már át is vette a fiú helyét és megragadta az alkohollal teli tartályból kilógó csövet. 

- Hozzak nektek valamit inni? - fordult a lányokhoz Adam.

- Igen, egy pohár puncs jól esne - bólintott Rebecca.

- Nekem szintén - mosolygott Lexi. 

- Rendben, rögtön jövök. - Adam pár perc múlva vissza is tért három pohár punccsal a kezében. Kettőt át is adott a lányoknak. - Köszönjük - hálálkodtak mosolyogva. Rebecca hamar a buli középpontjába került, egy-két feles után már az egyik asztal tetején táncolt és hosszú haját dobálta. Adam Lexihez fordult. - Nincs kedved beszélgetni?

- De, menjünk ki a levegőre, láttam az udvaron két hintát.

Adam elvette a lánytól a kabátját és segített feladni rá, majd a bulizók között szlalomozva kiléptek a házból. Lexi mélyet lélegzett a friss, hűvös levegőből, mely émelyítően jól esett számára. A hintában ülve aztán beszélgetni kezdtek. 

- Nate mesélte, mi történt a nyáron. Tudom, ez nem igazán bulizós téma és megértem, hogy nem szívesen gondolsz vissza rá. Csak el szerettem volna mondani, mennyire sajnálom… és ha valakivel szeretnél róla beszélni, vagy bármi másról, rám számíthatsz. Nem számít, mennyi az idő, vagy milyen nap van - mondta Adam. Tekintetéből melegség áradt, melytől Lexi úgy érezte a hűvös őszi éjszakán, mintha nyár lenne a szívében.

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled... - szólt könnyes szemmel. Adamre nézett, kinek arcát sápadtra festette a hold fénye. - Tudod, nagyon nehéz szemtanúja lenni egy barát elvesztésének. És rettegek is… nem tudom, ki vagy mi volt ott az erdőben, de azt igen, hogy valami borzalmas. Azóta folyamatosan rémálmok gyötörnek, ha nem épp Mattre gondolva forgolódok az ágyban. Ezért is indultam sétálni tegnap, amikor összefutottunk éjnek-éjjelén. 

- Tudom, mit érzel - kezdte csendesen Adam -, Nekem a szüleim haltak meg autóbalesetben. Én túléltem… Ezt már soha nem fogod elfelejteni, Lexi. Ezt az emléket nem lehet kitörölni, de idővel meg tanulsz együtt élni vele és hidd el, könnyebb lesz. Tudod, az élet elvesz tőled valamit, de ugyanakkor kárpótol is érte. Fognak még jó dolgok történni veled, leszel még boldog. Bármilyen nehéz is, bármennyire is fáj, az élet megy tovább, neked pedig ki kell használnod minden egyes percét.

Adam egy zsebkendőt nyújtott a lány felé. 

- Részvétem. Nagyon sajnálom, ami a szüleiddel történt. Biztosan nagyon nehéz lehet… - szipogott Lexi. 

- Az volt. Figyelj, nem szomorkodhatsz örökké. Látod, milyen rövid az élet, egy másodperc alatt véget érhet. Rám számíthatsz bármiben. Ilyenkor nagyon nagy szükség van barátokra.

- Te nagyon jó ember vagy - mosolygott könnyes szemekkel Lexi.

- Kedves, hogy ezt mondod. Te is az vagy, ugye tudod? Egy jó ember, akivel rossz dolgok történtek…

- És aki most úgy érzi, becsípett. - Lexi hallatott egy ideges, apró nevetést, majd Adam szemébe nézett. - Nagyon örülök, hogy itt vagy…

Rebecca egy idegen, magas és nagydarab sráccal táncolt. A fiú Eric-ként mutatkozott be. Homályos tekintettel nézte a szexin táncoló Rebeccát, majd megkérte, tartson vele az emeletre. Az alkoholmámoros lány gondolkodás nélkül követte táncpartnerét, aki az egyik üres hálószobába vezette őt. Rebecca hallotta a zár kattanását, miután a fiú becsukta az ajtót, de végül mosolyogva leült az ágyra. Eric helyet foglalt mellette, majd a combjára helyezte kezét és megcsókolta őt. Rebecca ekkor már nem mosolygott. Próbálta eltolni magától a fiút, de az úgy tapadt rá, mint döglött légy a szélvédőre. Leteperte a lányt és felhúzta a miniszoknyáját. 

- Ne érj hozzám, te beteg állat! Engedj el! - Rebecca hangja rémülten és kétségbeesetten csengett. Eric csókolgatni kezdte a nyakát, majd a melleit, miközben ő könnyekkel az arcán, kétségbeesetten kapálózott. - Segítség! Segítsen valaki! - ordította torkaszakadtából, de a hangos zenétől ezt senki sem hallotta.

- Baj van! - pattant ki a hintából Adam, és gyors léptekkel megindult a ház felé. Lexi értetlenül nézett utána. - Adam, mi történt? - kérdezte, majd felállt és próbálta utolérni a fiút.  Adam nem válaszolt. A házba érve egyenesen a lépcső felé indult, fel az emeletre. Az ajtó, amit ki akart nyitni, zárva volt. Egyetlen mozdulattal feltépte és berontott rajta, majd gyorsan felmérte a helyzetet. Az ágyon ott feküdt a kétségbeesett, sikoltozó és kapálózó Rebecca, rajta a felhevült és erőszakos Eric-kel.  Adam egy másodperc alatt ott termett az ágy mellett, belemarkolt a fiú pólójába, lerántotta Rebeccáról, majd egy erőteljes mozdulattal a falnak lökte őt. Eric az ütközéstől eszméletét vesztette, majd akár egy rongybaba, összerogyott a fal tövében. Lexi épp akkor rohant be az ajtón, sűrűn kapkodva a levegőt. Miután körülnézett, rémülten rohant oda barátnőjéhez. 

- Rebecca, mi történt? Jól vagy? - kérdezte aggódva, miközben felsegítette és magához ölelte az ágyon heverő, megtépázott lányt.

- Rám mászott! - zokogott Rebecca. 

- Jól vagy? - Adam a lányokhoz lépett és aggódó arckifejezéssel nézett Rebeccára.

- Az túlzás, hogy jól vagyok… de köszönöm! Bele sem merek gondolni, mi történt volna, ha nem jössz - hálálkodott a lány. Lexi szintén hálával vegyes ámulattal nézett a fiúra, de nem szólt egy szót sem. Honnan tudta Adam, hogy Rebecca bajban van? - töprengett. Közben barátnője megigazította ruháját, megtörölte arcát majd oda lépett a földön heverő fiúhoz és csizmájával belerúgott a férfiasságába. - Rohadj meg, te patkány! - kiabálta dühösen, majd kiviharzott a szobából. Adam és Lexi követték őt egészen az udvarra, ahol Rebecca elővett egy cigit, remegő kézzel meggyújtotta és idegesen beleszívott. Lexi mellé lépett és átkarolta őt. - Adam, megkeresnéd Nate-et? Szerintem jobb, ha most visszamegyünk a koliba. - fordult a fiúhoz. 

- Persze. - Adam sarkon fordult és visszaindult a házba. Pár perccel később Nate-et támogatva jelent meg újra az ajtóban. Úgy tűnt, a fiú nagyon rossz állapotban van. Adam segítsége nélkül valószínűleg nem is lett volna képes megállni a saját lábán. 

- Úristen, már megint túl sokat ivott... - csóválta a fejét aggodalmasan Rebecca és elindult a fiúk felé. - Nate, hogy érzed magad? - kérdezte öccse arcát pofozgatva.

- Egy kicsit… szétcsúsztam - nyöszörögte a fiú, miközben lassan felemelte a fejét és bágyadt tekintettel nővérére pillantott. Lexi közben taxit hívott. A visszaúton senki sem szólt egy szót sem. Lexi ült a sofőr mellett, Adam és Rebecca pedig a hátsó ülésen támogatta Nate-et. A kollégiumhoz érve Adam felsegítette a fiút a szobájukba. A két lány a nyomukban lépkedett. Rebecca az ágyhoz érve levette testvére pulóverét és cipőjét, majd betakargatta őt, Adam pedig lement a földszinti automatához Lexivel egy üveg ásványvízért. 

- Honnan tudtad, hogy Rebecca bajban van? - kérdezte Lexi. Sóvárogva, kíváncsian várta a választ, miközben a falnak vetette hátát és a fiút nézte.

- Megéreztem. Rossz előérzetem támadt, nem tudom megmagyarázni. Veled volt már ilyen? 

- Velem nem, de Lucassal is ilyesmi történhetett az erdőben. Mikor ott voltunk érezte, hogy valami nincs rendben, csak senki sem figyelt rá. 

- Lucas… ő is régi barátotok? - nézett rá kíváncsian, szürkén csillogó szemekkel Adam.

- Igazából az exem. Vele volt az eddigi első és egyetlen komoly, hosszú távú kapcsolatom. Három és fél évig voltunk együtt… - Lexi nagyon zavarba jött, és kellemetlenül érezte magát a témával kapcsolatban. Nem szívesen beszélt erről Adamnek, de hazudni sem akart. Közben még a fiú igéző tekintetének is próbált ellent állni, ugyanis úgy érezte, ha nem szedi össze magát, menten megroggyan a térde és orra bukik.

- Biztos még mindig nagyon fontos a számodra - mondta Adam és arckifejezése kicsit komorabbá vált. Vagy csak a képzelete játszadozott Lexivel? Ha muszáj lett volna, akkor sem tudta volna eldönteni. Teljesen megigézte őt a fiú átható pillantása, amivel folyamatosan nézte őt.

- Igen, mint barát. De már semmit nem érzek iránta. Azt a kapcsolatot már hónapokkal ezelőtt lezártam - válaszolta őszintén.

- És… amúgy van valakid?

Adam arca megfeszült, mint aki nagyon koncentrál valamire, miközben várta a lány válaszát. Pupillái kitágultak és úgy bámulta őt, mintha épp a világ legfőbb, legfontosabb válaszára várna.

- Nincs. Azóta senki - rázta a fejét Lexi, majd kíváncsian visszakérdezett. - És neked? - Miközben a választ várta, szíve a torkában dobogott. Azért fohászkodott magában, hogy a válasz egy szimpla, de annál többet jelentő nem legyen.

- Nincs - rázta a fejét Adam. - Már nagyon hosszú ideje… egyedül vagyok.

- Az lehetetlen - szaladt ki Lexi száján, majd mikor észbe kapott, elpirult. 

- Miért lenne az? - mosolygott rá Adam.

- Mert... nagyon jó ember vagy - mondta tömören Lexi. Nem akart tinédzser cafkák módjára áradozni a fiúról, pedig számtalan kimondatlan érv kergette egymást a fejében. 

- És ha azt mondom, én nem találtam senkit, akiben megfogott volna valami? Akiben lett volna valami különleges… amitől még a lélegzetem is eláll? - Adam pillantásától Lexi szívverése felgyorsult. Azt hitte, menten kiugrik a helyéről. 

- Az hitelesebb lenne - bökte ki végül. A fiú közben kivette az ásványvizes palackot az automatából, aztán a lifthez indultak, hogy felvigyék Nate-nek. Azonban ő már aludt, mikor beléptek a szobába.

- Jobb, ha mi is megyünk, elég volt a mai napból - fordult Rebecca Lexihez. 

- Igen, és holnap suli - mondta Lexi keserű szájízzel. Barátnője Adamhez fordult.

- Még egyszer köszönöm. Az adósod vagyok - monda.

- Ezt soha ne köszönd. Természetes, hogy nem hagyom, hogy bántsák azokat, akiket kedvelek.

Rebecca arcán két kis, piros foltocska jelent meg, majd megölelte a fiút és egy apró puszit nyomott az arcára. Adam Lexire pillantott. A lány karba tett kézzel, kissé féltékenyen kísérte figyelemmel a jelenetet, de Rebecca - mintha nem szándékosan tenné - közelebb tolta őt Adamhez.

Nem is tudom, mi lett volna, ha te nem vagy ott… Köszönök mindent. Jó éjt - mondta Lexi, majd félénken, remegő lábakkal a fiúhoz hajolt és egy puszit nyomott az arcára. Meglepetésére Adam óvatosan a derekára helyezte kezét és magához ölelte őt. - Álmodj szépeket - súgta fülébe. Lexi szíve olyan sebesen, olyan erővel püfölte bordáit, hogy úgy tűnt, azon nyomban kiszabadul börtönéből. A fiú szemeibe nézett, melyek ilyen közelségből még gyönyörűbbnek tűntek. Lexi rá mosolygott, majd csatlakozott az ajtóban ácsorgó barátnőjéhez, aki közben Adamhez fordult. - Kérlek, vigyázz Nate-re - mondta, majd Lexivel a nyomában kilépett a folyosóra. Egyikük sem szólt egy szót sem, amíg ki nem értek a szabadba. Az éjsötét ég alatt sétálva aztán Rebecca barátnőjére pillantott és komoly hangon kijelentette: - Megőrültök egymásért. 

- Remeg kezem-lábam - ismerte be Lexi. A szobájukba érve ledobták kabátjukat és elmentek letusolni. Lexinek egész idő alatt Adam járt a fejében. Úgy érezte magát, mint akit megbűvöltek, vagy mint akinek beadtak valamilyen szerelmi bájitalt. Miután megszárították hajukat, Rebecca bebújt az ágyába és nyakig magára húzta a takarót. 

- Nem alszol ma velem? - kérdezte. Még mindig élesen élt fejében a kép az Eric-kel történtekről. 

- Tudod, hogy soha nem hagylak magadra. Na, csússz arrébb - mondta Lexi és bemászott az ágyba barátnője mellé. Rebecca megölelte őt, majd jó éjt kívántak egymásnak és leoltották az ágy fölötti polcra szerelt olvasólámpát.