Péntek délután volt. Az idő kellemes, napsütéses. Lexi Adam mellett ült a fiú sportkocsijában. Rebecca családi nyaralójába igyekeztek, ami Fairwoodtól százharminc kilométerre, egy kisváros szélén helyezkedett el. Előttük néhány méterrel haladt Lola BMW-je benne a lánnyal, a mellette ülő Rebeccával és hátul a Nate-Adrianna-Lucas hármassal. Előző este mindenkinek sikerült megismerkednie azokkal, akiket addig még nem ismert a kis csapatból. Ugyanis Rebecca összehívta őket a Stix nevű belvárosbeli kávézóba. Az egyik sarokban álló hosszabb asztalnál ültek. Belül a fal mellett Lexi, mellette Adam és Nate, velük szemben pedig Rebecca, Lola és Lucas. Adrianna volt az egyedüli, aki késve érkezett meg, majd leült Lucas mellé. Miközben vele és Nate-el ismerkedett, Lola Adamre és Lexire függesztette tekintetét.
- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte kíváncsian.
- Igen - bólintott mosolyogva Adam, miközben megfogta Lexi kezét az asztal alatt.
- Szuper! Sok boldogságot nektek! - örvendezett Lola. A mellette ülő Lucas akarva-akaratlanul hallotta a beszélgetést, ami igencsak lelombozta őt. Már azt fontolgatta, hogy kitalál valami mondvacsinált indokot és lelép. Ezek szerint már hivatalosan is együtt vannak… de hiszen már eddig is tudott kettőjükről, akkor miért sújtotta le annyira hallani ezt? Talán mert hangosan kimondva érezni csak igazán, hogy ez a valóság… és miért fáj ennyire? Lexi lassan már fél éve, hogy tudatta vele: köztük mindennek vége. Ennyi idő alatt fel kellett volna, hogy dolgozza, de még mindig képtelen volt továbblépni. Végül ahelyett, hogy felállt volna, úgy döntött, marad. Nem gondolhat csak magára. Hiszen a barátaival van. Rebeccával és Nate-el, akiket nagyon szeret. Lexivel, akit még jobban. Lolát is kedveli, hiszen tavaly sokat bulizott a lány társaságában… és itt van Adam, akire bár eszméletlenül dühös és féltékeny volt, semmi rosszat nem tudott róla mondani. A fekete, szexi miniruhát viselő, égővörös ajkú Adriannát viszont még egyáltalán nem ismerte. A lány ekkor a társasághoz fordult, miközben hátravetette hullámos, vörös haját a válla fölött. - Ki jön ki cigizni? - kérdezte, miközben felállt az asztaltól. Rebecca, Lucas és Nate csatlakozott hozzá. A négyes kilépett a szabadba, és elővették cigarettájukat.
- Várjunk csak, a tiéd… - pillantott Rebecca az Adrianna kezében gyanúsan égő cigarettára.
- Ja, hogy ez? Van benne némi fű. Kértek?
- Szuper! - élénkült fel Nate és átvette a cigit a lánytól.
- Csak nehogy szokássá váljon nálad! Te mindig, minden rosszban benne vagy - nézett testvérére Rebecca.
- Ne húzd le a hangulatot! - szólt nevetve Adrianna.
- Azt hiszed, én sosem szívtam még? - mosolygott Rebecca, de közben megvillant a szeme. Végül ő is beleszívott Adrianna cigarettájába. Aztán Lucas is, aki úgy érezte, ezzel legalább javulhat valamelyest nem éppen felhőtlen hangulata. Később mind a négyen nevetgélve mentek vissza a kávézóba.
- Belétek meg mi ütött? - kérdezte Lola, miután a többiek visszaültek a helyükre.
- Ti be vagytok állva - nézett végig a kivörösödött szemű társaságon Adam, és mosolyra rándult a szája sarka.
- Nate, hát még te is? - csóválta a fejét mosolyogva Lexi. A fiú egy hosszú pillanatig csak némán nézett vissza rá, majd prüszkölve felnevetett, és percekig abba sem hagyta. Így zajlott az utazás előtti este.
Rebeccáék nyaralóját ölébe zárta a természet. Körös-körül fenyőfák meredtek az ég felé, az épület mögött öt percnyi gyaloglásra egy folyó húzódott el, azon túl pedig kisebb-nagyobb hegyek tornyosultak a távolban. Miután megérkeztek és kiszálltak az autókból, percekig egyikük sem szólalt meg, csak gyönyörködtek a káprázatos tájban.
- Annyira szép! - szólalt meg elsőként Lola. A többiek bólogattak.
- Szerintem kezdhetnénk azzal, hogy gyorsan ledobjuk a cuccainkat, aztán lemegyünk a tóhoz mártózni egyet - javasolta mosolyogva Rebecca. Kedvére volt, hogy a többiek tetszését ennyire elnyerte a hely. Mindenki egyetértett javaslatával, így hát kipakolták cuccaikat az autókból és elindultak velük a bejárat felé. Némi táskájában való kotorászás után Rebecca rémült tekintettel pillantott fel a többiekre. - A francba, a koliban hagytam a kulcsokat!
Látva a többiek megkövült arcát, végül elmosolyodott. - Csak vicceltem, de látnotok kellett volna az arcotokat! - nevetett fel.
- Basszus, a frászt hoztad ránk! - lélegzett fel Lola. A kétszintes, faburkolatú nyaralóba lépve lepakolták táskáikat, majd mindenki előkotorta fürdőruháját. A lányok elmentek az egyik szobába átöltözni, míg a fiúk a nappaliban vették át fürdőnadrágjukat. Lucas nem derült jobb kedvre látván Adam kidolgozott, tökéletes felsőtestét. Egyre jobban kezdett eluralkodni rajta az érzés, hogy a fiú mindenben jobb nála. Miért is kellene akkor Lexinek éppen ő? Semmi esélye visszakapni a lányt…
- Gyorsan berakom a kajákat és a piákat a hűtőbe - szólt Nate, miután lecserélte ruháját egy bő szabású fürdőnadrágra, és felemelt két teletömött hátizsákot a táska halomból.
- Segítsek? - kérdezte kórusban Adam és Lucas.
- Majd én! - ajánlotta Lexi, aki épp ekkor lépett ki a szobából kétrészes, egyszerű szabású mélykék fürdőruhájában.
- Gyönyörű vagy - szólt ismét csak kórusban Adam és Lucas. Adam Lucasra pillantott, mire Luc elvörösödött. Lexi a két fiún járatva tekintetét kissé elszontyolodott. Nem akarta, hogy vitázzanak, azt meg végképp nem, hogy miatta.
- Lexi, menj és segíts nyugodtan Nate-nek! - szólt Adam.
- Biztos?
A fiú bólintott, Lexi pedig bizonytalanul elindult a konyha felé. Közben vissza-vissza pillantgatott a srácokra, de végül Nate nyomában eltűnt a konyhaajtó mögött. Adam Lucashoz fordult.
- Figyelj…
- Nem kell erről beszélnünk. Így is elég kínos volt - vágott közbe Lucas.
- Nem erről van szó. Szeretném, ha jól kijönnénk egymással. Tudom, hogy Lexi is ezt akarja.
Lucas nem felelt, csak nézte Adamet, aki folytatta: - Biztosan utálsz. Hiszen a volt barátnőd pasija vagyok. Megértem.
- Nem utállak - kezdte lassan formálva a szavakat Lucas. - Féltékeny vagyok és dühít, hogy Lexi veled van és nem velem, de nem utállak.
- Ezt örömmel hallom - mosolyodott el Adam. Ekkor léptek ki a szobából a lányok. Rebecca és Lola végigmérték a fürdősortban ácsorgó Adamet, majd somolyogva összenéztek. Adrianna Lucast vette szemügyre.
- Tetszik, amit látok - szólt Adrianna, mikor közelebb lépett a fiúhoz. Bikinije nem sokat takart bájaiból. Lucas zavarba jött, de nem felelt semmit. Adrianna azonban nem zavartatta magát. - Kijössz cigizni? - kérdezte, még mindig Lucashoz intézve szavait. A fiú bólintott, és kiléptek a szabadba. Miután Lexi és Nate végeztek a konyhában, a csapat elindult a tó felé.
- Nem lesz hideg a víz? - aggodalmaskodott Lola.
- Jó idő van, szerintem a víz is kellemes - vélekedett Adam és úgy tűnt, igaza van. A tó vize először hideg volt, mikor derékig ellepte testüket, de pár perc alatt hozzá szoktak, aztán már kellemesen hűvösnek érezték. Lucas és Nate egy strandlabdát passzolgatott egymásnak, Rebecca a tó szélén ült egy kövön, és a vízbe lógatva lábát Lolával beszélgetett, aki körülötte lubickolt és hallgatta őt. Lexi és Adam nem messze tőlük a víz alá bukott, majd nevetve kidugták fejüket. Adrianna átúszott a túlsó partra és onnan nevetve felmutatta középső ujját a többieknek.
- Lexi pasija annyira dögös! - mondta Lola Rebeccának.
- Tudom, és nagyon jó fej. Rendes srác - szólt Becca, miközben lecsavarta a kupakot a kezében tartott százszázalékos rostos üdítőjéről és beleivott. Hosszú, szőke hajával, rózsaszín bikinijében és óriási méretű Gucci napszemüvegében olyan volt, akár egy szupermodell. A testén egy tűhegynyi felesleg sem volt. Hosszú, napbarnított lábait keresztbe téve beoltotta a kezében tartott cigarettát és összecsapta tenyerét. - Ideje, hogy én is megmártózzak!
Délutánra kissé lehűlt a levegő, így hát mindenki kikecmergett a vízből és magára csavart egy törölközőt. A nyaralóban aztán átöltöztek száraz ruhába, Lexi pedig összeütött a társaságnak egy nagy adag sonkás rántottát. Miután mindannyian végeztek az evéssel, leültek a nappaliban lévő kanapéra és fotelekre, hogy megnézzenek egy horror filmet a falra szerelt, hatalmas okostévén. Előtte Adam és Nate kiment a konyhába, hogy pattogatott kukoricát készítsenek és elővegyék a hűtőből az üdítőket.
- Jó kis nyaralótok van, és a környék is nagyon szép - szólt Adam.
- Örülök, hogy tetszik. Nyaranta mindig lenézünk ide, de a legutóbbi nyáron nem voltunk, mert Matt… hát, tudod…
- Persze - bólintott Adam. - Szóval Lexi is járt már itt korábban?
- Ühüm. És Lucas is.
- Milyenek voltak együtt? Mármint Lexi és Lucas amikor még együtt jártak? - kérdezte kíváncsian Adam.
- Hát, többnyire boldogok, de nem volt meg köztük az a szenvedély, ami most köztetek van.
- Srácok, igyekezzetek már, különben nélkületek kezdjük el! - jelent meg a konyha bejáratánál Adrianna. Vállát a falnak vetve, összefont karokkal állt az ajtóban, és a fiúkat nézte. - Különben is, megkívántam a pattogatott kukoricát.
- Mindig is türelmetlen voltál - csóválta a fejét mosolyogva Adam.
A filmnézés mindenki számára nagyon szórakoztató volt. Rebecca és Lola percenként sikítottak fel a félelmetesebb jeleneteknél, de egy-két alkalommal Nate is reszketett, mint a nyárfalevél. Adam és Adrianna érdeklődve követték a filmbeli eseményeket, de ők nem ijedeztek. Lucas, aki a film előtt füvet szívott, mindenféle dolgot belehallucinált a történetbe. Ezek a hallucinációk volt, hogy rémisztőbbek voltak, mint a valódi film, máskor viszont nagyon vicces dolgokat láthatott, ugyanis többször is kuncogni kezdett az egyáltalán nem nevetséges jeleneteknél. Ilyenkor Lexi idegesen lepisszegte őt, ugyanis minden idegszálával a filmre akart koncentrálni. A felénél aztán tartottak egy öt perces szünetet, mert Nate és Rebecca többször is hangoztatta, hogy bepisil, ha nem mehet ki azonnal a mosdóba. Lucas és Adrianna kiléptek a friss levegőre, hogy rágyújtsanak egy-egy cigarettára.
- Adam mesélte, hogy évekig te voltál Lexi pasija. Láttam, hogy néztél rájuk, mikor smároltak… - szólt Adrianna. Lucas beleszívott a kezében tartott cigarettába, és lassan bólintott.
- Tudod, még mindig nehéz… szeretem őt - vallotta be.
- Tudom, ez nem megy parancsszóra, de tényleg tovább kellene lépned, vagy legalább megpróbálnod.
- Szerinted nem próbáltam!? Egyszerűen képtelen vagyok rá! - csóválta a fejét szomorúan Lucas.
- Ha mégis képes lennél rá, kopogj nyugodtan az ajtómon - kacsintott rá kacéran Adrianna.
- Tetszem neked, vagy csak szimplán poénkodsz? - Lucas felvonta a szemöldökét és kérdő tekintettel nézett a lányra.
- Mondjuk úgy, hogy nem rugdosnálak ki az ágyamból.
Lucas mosolyogni kezdett. Adrianna közelebb lépett hozzá és a szemébe nézett.
- Nagyon jó pasi vagy, és nem csak a külsődre gondolok. Jó lenne, ha végre te is elhinnéd magadról.
Miután vége lett a filmnek, előkerültek a hűtőből az alkohollal teli üvegek. Közben Nate gondoskodott a zenéről.
- Még szerencse, hogy itt nincsenek szomszédok, akik panaszkodhatnának csendháborítás miatt - nevetett Rebecca, miközben poharakat vett elő a szekrényből. Fél óra elteltével már a konyhapulton táncolt Lolával. Lucas az egyik széken ült, kezében egy pohár whiskeyvel, és hosszú percekig mást se csinált, csak a szekrénynél turbékoló Lexi - Adam párost bámulta. Aztán tekintete a falatnyi ruhájában táncoló Adriannára vetődött. A lány nem gondolkodott kicsiben, ő nem pohárból, hanem üvegből öntötte magába az alkoholt. Elég kemény csaj lehet, ha így bírja a piát, gondolta Lucas, majd pillantása elidőzött Adrianna szexin mozgó csípőjén és hosszú haján, amit előszeretettel dobált tánc közben. A lány magán érezte Lucas tekintetét, rámosolygott és odalépett hozzá, aztán karon ragadta őt. - A buli erre van! - nevetett. Felmászott az egyik asztalra magával rángatva Lucast is. Időközben Lexi már Rebeccával ropta, Nate pedig Lolával. Adam a falnak vetve hátát iszogatott és közben a táncoló Lexit nézte. Arra gondolt, mennyire odáig van ezért a lányért. Amikor éjfélt ütött az óra, mindenki énekelni kezdte Rebeccának a Boldog Szülinapot! cimű dalt. A lány könnyekig hatódva figyelte barátait, miközben kissé tántorgott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Mikor befejezték az éneklést, egyesével megölelte mindnyájukat.
- Még szerencse, hogy itt nincsenek szomszédok, akik panaszkodhatnának csendháborítás miatt - nevetett Rebecca, miközben poharakat vett elő a szekrényből. Fél óra elteltével már a konyhapulton táncolt Lolával. Lucas az egyik széken ült, kezében egy pohár whiskeyvel, és hosszú percekig mást se csinált, csak a szekrénynél turbékoló Lexi - Adam párost bámulta. Aztán tekintete a falatnyi ruhájában táncoló Adriannára vetődött. A lány nem gondolkodott kicsiben, ő nem pohárból, hanem üvegből öntötte magába az alkoholt. Elég kemény csaj lehet, ha így bírja a piát, gondolta Lucas, majd pillantása elidőzött Adrianna szexin mozgó csípőjén és hosszú haján, amit előszeretettel dobált tánc közben. A lány magán érezte Lucas tekintetét, rámosolygott és odalépett hozzá, aztán karon ragadta őt. - A buli erre van! - nevetett. Felmászott az egyik asztalra magával rángatva Lucast is. Időközben Lexi már Rebeccával ropta, Nate pedig Lolával. Adam a falnak vetve hátát iszogatott és közben a táncoló Lexit nézte. Arra gondolt, mennyire odáig van ezért a lányért. Amikor éjfélt ütött az óra, mindenki énekelni kezdte Rebeccának a Boldog Szülinapot! cimű dalt. A lány könnyekig hatódva figyelte barátait, miközben kissé tántorgott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Mikor befejezték az éneklést, egyesével megölelte mindnyájukat.
- Mondtam már, hogy Jakuzzi is van? - nevetett elcsukló hangon, miután az utolsó embert, Adamet is megölelte. Fantasztikus érzés volt számára, hogy a várva-várt huszadik születésnapján, ha csak rövid időre is, de megfeledkezhetett a közelmúltban történt szörnyű, nyomasztó eseményekről és jól érezhette magát azokkal, akik fontosak számára.
- Nate, Lexi és Lucas, ti tudjátok, milyen voltam középsuliban. Én voltam a királynő, a lány, akiről minden pasi álmodozik, és akire minden csaj hasonlítani akar. Mindenki barátkozni akart velem annak ellenére, hogy eléggé gonosz voltam az emberekkel… de te, Lexi, tovább láttál ennél, és megláttad bennem a jót. Legjobb barátnők lettünk, és te vagy az egyetlen ember, akiben feltétel nélkül megbízok. - Rebecca egy apró szünetet tartott, hátravetette szőkén aranyló haját és rágyújtott egy cigarettára. Miután lassan kifújta száján át a füstöt, folytatta. - Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy örülök, hogy ti igazi, és nem csak felszínes barátaim vagytok. Örülök, hogy ezt a napot veletek tölthetem.
Lexi odalépett a lányhoz és szorosan magához ölelte. - Szeretlek!
- Én is téged! - mosolygott Rebecca, majd ismét belevetették magukat a bulizásba.
Adrianna Lucashoz fordult. - Nincs kedved megnézni azt a Jakuzzit?
A fiú kissé homályos tekintettel bólintott, és elindultak. Miután becsukódott mögöttük a fürdő ajtaja, Adrianna megszabadult ruháitól és bemászott a Jakuzziba. Lucas az ajtóban állt és a meztelen lány láttán eléggé zavarba jött. Mivel úgy tűnt, nem szándékozik megszólalni vagy megmozdulni, Adrianna beinvitálta a Jakuzzi vizébe.
- Le a farmerrel! - mondta. Lucas végül kibújt pólójából és levette farmernadrágját, majd beszállt a lány mellé a vízbe. Adrianna finoman végighúzta ujjait Lucas mellkasán, közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta őt.
- Én még nem állok készen erre - fordította el arcát Luc, de Adrianna megfogta az állát és finom mozdulattal fejét az övével szembe fordította.
- Nem azt kértem, hogy járj velem, vagy vegyél el feleségül. Csak érezd jól magad! Nehogy azt mondd, hogy nem esik jól ez... - Adrianna csókolgatni kezdte a fiú nyakát. - Vagy ez... - suttogta és kezével benyúlt Lucas alsónadrágjába. Egymás szemeibe néztek, majd vad csókolózásba kezdtek.
Hajnali háromnegyed négykor aztán véget ért a buli. Lexi Adammel tért be az egyik szobába.
Hajnali háromnegyed négykor aztán véget ért a buli. Lexi Adammel tért be az egyik szobába.
- Nagyon kimerültem - sóhajtott a lány és felkapcsolta az asztali lámpát, melynek fénye meleg félhomályba vonta a szobát. Adam Lexi mögé lépett és átölelte őt, mire a lány elmosolyodott. Levette cipőjét, és azonnal beesett az ágyba. Adam szintén ledobta cipőjét, lekapta pólóját és követte őt. Lexi a fiú mellkasára hajtotta a fejét és lehunyta szemeit.
- Olyan jó, hogy itt vagy velem - mondta halkan, a következő pillanatban pedig el is nyomta őt az álom. Adam egy csókot nyomott a homlokára. Miközben a plafont bámulta, lassan ő is elaludt. Rebecca a buli végére annyira kiütötte magát, hogy végül Lola és Nate támogatásával jutott csak el az ágyig. Lola bebújt mellé, Nate pedig leoltotta a lámpát és magukra hagyta a lányokat, akikhez pár perc elteltével a cseppet sem álmos és igen jókedvű Adrianna is csatlakozott. Az ablakhoz lépett, kinyitotta, és elővett zsebéből egy cigarettát. Nate Lucassal osztozott szobáján, aki az ágyon feküdt és a plafonra szegezte tekintetét. Úgy tűnt, gondolataiba mélyed. Nate mellette ült törökülésben és érdeklődve kémlelte a fiú arcát.
- Mi volt köztetek Adriannával? - kérdezte kíváncsian.
- Mire gondolsz? - Lucas a teljes értetlenség kifejezésével az arcán nézett a fiúra.
- Láttam, amikor eltüntetek kettesben - felelte Nate.
- Nem történt semmi.
- Jaj, ne csináld már!
- Ha történt is volna valami, miből gondolod, hogy rád tartozik? - morogta bosszúsan Lucas, miközben tovább bámulta a plafont.
- Barátok vagyunk, nem?
- Nem mondanám. Inkább csak haverok. Te sosem voltál a brancs része, csak mi négyen: Lexi, Rebecca, Matt és én. Te csak Rebecca öccse voltál, aki időnként velünk lógott - gorombáskodott Lucas. Minden problémáját, dühét és csalódottságát, ami oly' régóta gyülemlett fel benne, rázúdította arra a személyre, aki épp jelen volt. Az igazság az volt, hogy lefeküdt Adriannával, és ezért utálta magát. Tudta, hogy már régóta nincs együtt Lexivel, de mégis az az érzés szorította belülről, mintha megcsalta volna a lányt… a lányt, aki most egy másik szobában épp kettesben van Adammel. Fellángolt benne a düh, és ez volt az első olyan alkalom, hogy nem csak Adam, de Lexi iránt is. Elvégre nem Adam hagyta őt el, hanem Lexi. És nem Adam miatt szakítottak, hiszen őt akkor még nem is ismerték. Lexi szakított vele egyik napról a másikra, mert már nem szerette őt. Máris bánta, hogy bűntudatot érzett az Adriannával történtek miatt. Bár még mindig úgy gondolta, hiba volt lefeküdnie a lánnyal, hiszen ő Lexin kívül még sosem volt senkivel. Nem is tervezte, hogy érzelmek nélkül bújjon ágyba bárkivel is. Adriannának azonban igaza volt: el kell engednie Lexit… de hogyan?! Rápillantott a mellette ülő csalódott és szomorú tekintetű Nate-re és elszégyellte magát. Hogyan is mondhatta azt neki, hogy nem barátok? Hiszen azok. Már azon volt, hogy bocsánatot kérjen, de mielőtt megszólalhatott volna, Nate felállt és az ajtóhoz sietett.
- Hová mész? - szólt utána Lucas.
- Egy pohár vízért - hazudta Nate. Úgy döntött, inkább alszik a nappali kanapéján, semmint Lucassal. Azt hitte barátok, de a fiú is ugyanúgy bánt vele, mint a csoporttársai. A lépcső tetején állva aztán felocsúdott gondolataiból, ugyanis egy árnyékot vélt látni, amint elsuhan a nappali azon szeletén, ami a látószögébe esett. Először azt gondolta, csak a kimerültség és az alkohol játszadozik érzékszerveivel, de a következő pillanatban apróbb zajokat hallott a konyha felől. Szívverése felgyorsult és félelem járta át zsigereit. Az első döbbenet után arra gondolt, talán csak valaki megszomjazott a társaságból, és lement egy pohár vízért… de ha mégsem? Ha megkérdezi, ki van ott, csak felhívja magára a figyelmet. Úgy döntött, félelmével viaskodva leoson és meglesi, ki van a földszinten. Vagy csak menjen vissza Lucashoz, feküdjön le aludni és tegyen úgy, mintha semmit sem hallott volna? Végül óvatosan, ügyelve arra hogy lépteivel ne csapjon zajt, elindult lefelé. A lépcsőfordulóban aztán megállt, leguggolt és kilesett a korlát rácsai között, onnan ugyanis rálátása nyílt a konyhára. Nem égett a lámpa, de Nate léptek zaját hallotta. A behatoló lépteinek zajából ítélve cipőt viselt, tehát kintről jöhetett be… Nate úgy döntött, inkább szól Adamnek vagy Lucasnak, mert egyedül nem meri megnézni, ki ólálkodik a földszinten. Visszafordult és elindult felfelé a lépcsőn. Ekkor sietős lépteket hallott a nappaliból, és mire megfordult, már csapódott is a bejárati ajtó. Nate gondolkodás nélkül felrohant a szobájába és sűrűn kapkodva a levegőt neki vetette hátát a csukott ajtónak.
- Beléd meg mi ütött? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott! - nézett rá az ágyon ülő, kedvtelen Lucas.
- Valaki lent volt a földszinten.
- És? - Lucas értetlenül felvonta a szemöldökét.
- Nem közülünk.
Luc tágra nyílt szemekkel felpattant. - Egy betörő járt itt?
- Nem tudom. Ez a nyaraló a város határán túl van. Ki jött volna el idáig azért, hogy ellopjon valamit? Ide nem tévednek csak úgy az emberek! Messze van…
- Mit láttál?
- Lépteket és zajokat hallottam a földszintről, de nem égett a lámpa sehol. Nem mertem teljesen lemenni… amikor visszafordultam, hogy szóljak neked, hallottam, hogy becsapódik a bejárati ajtó. Az a valaki elment - számolt be a történtekről Nate.
- Le kell mennünk megnézni, mit vitt el, vagy hogy egyáltalán mit keresett itt.
- Igen… de nem kellene szólnunk a többieknek?
- Nem. Majd reggel. Ne zaklassuk fel a lányokat, Rebecca így is kidobta a taccsot.
- És a rendőrségnek?
- Nem tudom… először menjünk, nézzünk szét - javasolta Lucas, majd közelebb lépett Nate-hez és váratlanul megölelte őt.
- Ne haragudj azért, amit mondtam! Ideges voltam és rajtad vezettem le. Szerencse, hogy nem történt semmi. Ha bajod esett volna, az én hibám lenne. Miattam rohantál ki a szobából. Elég, hogy Matt miattam halt meg… - mondta szemét lesütve.
- Te meg miről beszélsz?! - Nate a csodálkozás és az értetlenkedés kifejezésének keverékével az arcán bámult Lucasra.
- Én vagyok a hibás! Én javasoltam, hogy azon az éjszakán álljunk meg és sátorozzunk az erdőben! Ha nem így történt volna, Matt még mindig élne! - Lucas hangja zaklatottan csengett, könnyes szemmel, sűrűn szedve a levegőt, pihegve nézett Nate-re, mintha több kilométert futott volna le az imént. Erről még senkinek sem beszélt.
- Nem a te hibád volt. Talán mind a négyen meghaltatok volna autóbalesetben, ha nem álltok meg.
- De én akkor is csak erre tudok gondolni! Talán, ha a kocsiban maradtunk volna…
- Elég! Verd ki ezt a fejedből! Inkább arra gondolj, hogy megmentetted Rebeccát azon az éjjel! A saját életedet kockáztatva az öledbe vetted őt, amikor elájult. Elmesélte. És most gyere, utána kell járnunk ennek a dolognak! - azzal Nate kilépett a szobából. Dühös volt, amiért Lucas magát okolja a Mattel történtek miatt. Hiszen arról egyikük sem tehet.
- Biztos, hogy már nincs itt? - kérdezte, mikor Lucassal már a lépcsőn jártak.
- Nem tudom…
A földszinten óvatos léptekkel elindultak a konyha felé, de ott senkit és semmi különöset nem találtak, ahogy a nappaliban, a raktárban és a fürdőben sem. Nate a bejárati ajtóhoz lépett és gyorsan lezárta.
- Menjünk vissza a szobába! - nyöszörögte félősen.
- Oké, de akkor mi legyen? Hívjuk a rendőrséget?
- Nem érnénk el vele sok mindent. Mire ideérnének, az a valaki már rég messze járna. Erőszakos behatolásnak nincs nyoma,
és ha jól láttam, nem vitt el semmit. Nem vennének komolyan minket. Főleg, hogy mindannyian alkoholt fogyasztottunk. - Nate nagyot sóhajtott és elindult a lépcső felé. Lucas követte őt. Már az ágyon ülve beszélgettek, amikor megcsörrent Nate mobilja.
és ha jól láttam, nem vitt el semmit. Nem vennének komolyan minket. Főleg, hogy mindannyian alkoholt fogyasztottunk. - Nate nagyot sóhajtott és elindult a lépcső felé. Lucas követte őt. Már az ágyon ülve beszélgettek, amikor megcsörrent Nate mobilja.
- Mi az? - kíváncsiskodott Lucas a fiú döbbenetet és félelmet tükröző arcát fürkészve. Nate válasz helyett a kezébe nyomta mobilját. Egy üzenet volt az, ismeretlen feladótól:
Legközelebb nézz a hátad mögé.
Lucas egy ideig csak meredten nézte a telefon kijelzőjét, majd Nate-re pillantott.
- Gondolod, hogy…
- Ezt ő írta. Az, aki itt volt a házban! - fejezte be a mondatot remegő hangon Nate.
- De honnan tudja a számod?
- Kérdezz olyat, amire tudom is a választ… Ismer! Látott engem, aztán üzenetet küldött! Tudja, hogy ki vagyok! Mit akarhatott itt? Ki lehet az? Honnan tudja a számom?
- Talán csak valaki szórakozik velünk a főiskoláról…
- Ja, persze, és ezért utazott százharminc kilométert, nem igaz?!
Kopogtak az ajtón. A fiúk összerezzentek és rémült pillantást váltottak. Nate bebújt a takaró alá. A következő pillanatban egy feketére festett körmökben végződő női kéz jelent meg, majd Adrianna teljes valójában belépett az ajtón.
- Csak te vagy az… - sóhajtott fel megkönnyebbülten Lucas, mire Nate is előbújt a takaró alól.
- Miért, kire számítottatok? Jason Voorheesra? - nevetett Adrianna, miközben leült a fiúk mellé. - Ti mászkáltatok a földszinten?
- Is - mondta Nate.
- Ezt meg hogy érted?
A fiúk beszámoltak Adriannának a hívatlan vendég felbukkanásáról, majd Nate megmutatta neki az SMS-t, amit kapott.
- Talán csak rátok akart ijeszteni valaki… és úgy látom, sikerült is neki - pillantott a fiúkra bujkáló mosollyal az arcán Adrianna.
- Miért, te talán nem ijedtél volna meg?! - vonta fel a szemöldökét bosszúsan Nate.
- Nem vagyok az az ijedős fajta.
Nate és Lucas sértődötten néztek a lányra.
Másnap reggel Adrianna volt az első, aki felébredt. Egy bő, combig érő póló volt rajta, amiben aludt. Hanyagul felfogta a haját és lement a konyhába, hogy főzzön egy kávét. A forrón gőzölgő bögrével a kezében kiült a verandára és rágyújtott egy cigarettára. Miután este elköszönt a fiúktól, a biztonság kedvéért azért tüzetesen átvizsgálta a nyaralót és környékét is, de nem talált senkit sem. Közben Lexi és Adam is felébredt.
- Jó reggelt - mondta a fiú, és megcsókolta barátnőjét.
- Neked is - mosolygott Lexi. - Szétrobban a fejem…
- Csinálok kávét és reggelit, te csak pihenj. - Adam kimászott az ágyból és magára kapta pólóját.
- Nem, veled megyek. Csinálhatnánk reggelit, mire a többiek felébrednek. Csak előtte letusolok. - Lexi is kimászott az ágyból, hátradobta haját és belebújt papucsába. Mindketten lezuhanyoztak, majd némiképp felfrissülve mentek le a konyhába. Már a reggelit készítették, amikor Adrianna is feltűnt az ajtóban. Egy törölközőt csavart maga köré és vizes volt a haja.
- Hát te? - pillantott rá Lexi, miközben egy tányérra szedte az elkészült tükörtojásokat.
- Úsztam egyet - mondta Adrianna, miközben leült a konyhapult melletti székek egyikére. Lexi tágranyílt szemekkel nézett rá.
- De hát a víz ilyenkor még nagyon hideg!
- Ne aggódj, én pont így szeretem. Mi lesz a reggeli?
- Pirítós, tojás, és Adam összedob valamilyen zöldségsalátát - miközben Lexi beszélt, a fiúra mosolygott.
- Ja, el is felejtettem, hogy Adam egy igazi konyhatündér - nevetett Adrianna és elcsent egyet a tányéron álló pirítós halomból, majd bekapcsolta a pulton álló rádiót.
- Imádom ezt a számot! - pattant fel egy keményebb rockdal hallatán és pirítóssal a kezében táncolni kezdett.
- Irigylem, hogy korán reggel ennyi energiája van. Én két kávé után is úgy érzem magam, mint akit fejbevertek - fordult Lexi a mellette álló Adamhez.
- WOW… - tátotta el száját Lucas, aki Nate-el az oldalán épp akkor jelent meg a konyha ajtajában, amikor Adrianna megvált törölközőjétől és bikinijében hátravetette a beáradó napfényben vörösen csillogó haját.
- Úgy csinálsz, mintha nem láttál volna belőle többet a múlt éjjel - dörmögte a fülébe a háta mögött álló Nate.
- Kapd be!
- Hali, fiúk. Be vagytok még tojva? - köszöntötte Adrianna a srácokat. Közben a dal véget ért és egy lassabb tempójú követte, így hát a lány visszaült székére, hogy tovább majszolja pirítósát.
- Ha-ha-ha… nagyon vicces vagy - húzta el a száját Nate.
- Miért lennétek betojva? - pillantott a fiúkra kíváncsian Lexi. Azok összenéztek, aztán Nate elmesélte, hogy valaki az éjjel járt a házban. Lexi és Adam nem fogadta olyan könnyedén a hírt, mint Adrianna.
- Hívtátok a rendőrséget? - kérdezte Lexi. Hangja zaklatott volt, arca rémületet tükrözött.
- Nem - vont vállat Nate. - Nem tűnt el semmi, és a rendőrség úgysem tulajdonítana nagy ügyet a dolognak.
Lexinek épp, hogy sikerült visszafognia magát, mielőtt még kicsúszott volna a száján pár keresetlen szó. Végül felemelte telefonját a konyhapultról és felhívta a rendőrséget. Rebecca épp akkor mászott le a lépcsőn, amikor a rendőrök végeztek a földszint átvizsgálásával és Lexi kikísérte őket a bejárati ajtóhoz.
- Folytatódik a buli és ők a chippendale táncosok? - kérdezte Rebecca, mikor a távozni készülő egyenruhásokról a konyha ajtajában álló Nate-re siklott pillantása.
- Nem, Becca. Ezek igazi rendőrök.
- Nem találtunk erőszakos behatolásra utaló nyomokat, és semmi különöset nem észleltünk. Ha jól gondolom, itt az éjjel kemény buli folyt - a rendőr a sarokban álló üres piásüvegekre pillantott, majd ismét Lexire. - Légy szíves, legközelebb ne siessetek annyira tárcsázni a rendőrséget a semmi miatt.
- Azt hiszi, csak kitaláltuk az egészet?! - csattant fel türelmét vesztve Lexi.
- Vagy túl sokat ittatok, vagy felelőtlenül tárva-nyitva hagytátok a bejárati ajtót. Legközelebb figyeljetek oda jobban! - azzal a két rendőr kicsörtetett a szabadba. Miután Lexi idegesen becsapta mögöttük az ajtót, Rebecca kérdő tekintettel nézett rá. - Mi a fene történt?
Lexi türelmetlenül elmagyarázta barátnőjének, hogy miért kellett rendőrt hívniuk.
- Jaj, ne parázzatok már! Biztos egy hajléktalan jött be kaját csórni - vont vállat Rebecca. Lexi végképp kezdett kijönni béketűréséből.
- Azt gondolná az ember, hogy a történtek után nem veszed ilyen félvállról az efféle eseteket! - csattant fel, majd Lucasra pillantott. - Ez rád is vonatkozik! Hívnotok kellett volna a rendőrséget azonnal!
- Most hívtad őket, és mondhatom, nagyon sokra mentél velük! - vágott vissza Lucas. Rebecca a hiszti roham szélén állt, de végül nagy levegőt vett és nyugodtnak szánt hangon így szólt: - Lexi, nem kellene paranoiásnak lennünk. A történtek óta állandóan rettegünk. Ezzel pedig semmit nem segítünk se magunkon, se egymáson…
- Igazából valamit még nem mondtam el - szólt félősen Nate.
- Mit? - szegezte neki a kérdést kórusban Rebecca és Lexi.
- Miután ez az egész történt, kaptam egy SMS-t…
- És?! - a lányok értetlenül néztek vissza rá.
Nate elővette telefonját és megmutatta nekik az éjjel érkezett üzenetet.
- Felismert téged! Tudja, hogy kik vagyunk! - szólt rémülten Lexi, miközben mozdulatlanul, földbe gyökerezett lábbal állt. Adam odasietett hozzá és átölelte őt. - Ne aggódj!
- Nate, melyik csoporttársad képes ilyesmire? Ez elég vaskos tréfa, nagyon utálhat téged! - nézett testvérére Rebecca.
- Micsoda?! - Nate megrökönyödve nézett vissza a lányra. - Miért pont engem?
- Mert te kaptál üzenetet!
- Szerintem ha te álltál volna ott a lépcsőn, akkor te kaptál volna utána üzit!
- Becca, lehet, hogy… - kezdte Lexi, de Rebecca félbeszakította.
- Úgy tudom, a rendőrök szerint nem ember végzett Mattel, és a többi áldozattal sem. Az állatok pedig egyelőre még nem használnak mobiltelefont, és tudtommal SMS-ezni sem tudnak. Ne akarj minden különös, megmagyarázhatatlan esetet összekötni azzal az éjszakával! Csak rosszkor voltunk rossz helyen, de itt, távol attól a borzalmas erdőtől már biztonságban vagyunk! - mondta, majd idegesen megfordult a lépcsőn, hátradobta haját a válla fölött és elindult vissza az emeletre.
- Hová mész? Kész a reggeli!
- Az ágyamba kérem! Elvégre szülinapom van - jelentette ki Rebecca.
- Ki kér pirítóst? - kérdezte Adrianna. A többiek a lányra sandítottak, de egyikük sem szólt egy szót sem. A tusolásból érkező Lola lépkedett lefelé a lépcsőn.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte, miután végigsiklott tekintete a nappaliban álló néma társaságon.
- Én még egyszer biztos, hogy nem mondom el - sóhajtott Nate és a konyha felé vette az irányt. Lucas és Adrianna követte őt, Adam beszámolt Lolának a történtekről, Lexi pedig felvitte a reggelit Rebeccának. A lány a szépítkező asztala előtt ült és sminkelte magát. Kissé nedves haja arról árulkodott, hogy nem rég lépett ki a zuhany alól. Lexi lerakta a reggelivel megpakolt tálcát a szoba közepén álló üvegasztalra, majd leült az ágy szélére. Rebecca a tükörből nézte őt.
- Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, csak kiborultam - szólt végül, és rúzst kent fel ajkaira.
- Megértelek. Én is kiakadtam - bólintott Lexi. Rebecca felállt és odalépett barátnőjéhez.
- Köszi, hogy felhoztad a reggelim. Osztozunk rajta?
- Igazából Adam vár…
- Adam jól érzi magát a többiekkel. Nekem pedig szükségem van arra, hogy egy kicsit beszélgessek a legjobb barátnőmmel.
- Rendben - adta be a derekát Lexi és elmosolyodott.
Lucas a veranda előtti lépcsőn ült és gondolataiba merülve a távolban álló hegyekre meredt. A háta mögött kinyílt az ajtó és kilépett rajta Nate, egyik kezében két gőzölgő bögrével. Miután becsukta az ajtót maga után, leült Lucas mellé és átadta neki az egyik bögrét.
- Kávé - mondta.
Lucas a fiúra fordította komor tekintetét és kissé elmosolyodott. Valamilyen oknál fogva picit mindig jobb kedve támadt Nate közelében.
- Köszi. Tudod, Rebecca és Lexi eléggé félnek attól a valamitől, ami megölte Mattet… de én néha azt kívánom, bárcsak találkoznék vele, hogy megfizessen azért, amit a legjobb barátommal tett - szólt halkan. Szél süvített át a fák lombjain és mozgatta meg a földre hullott, elszáradt faleveleket. Nate szomorú tekintettel nézett Lucasra.
- Megértelek… de te is tudod, hogy nem lenne semmi esélyed. Lexiék pedig teljesen összeomlanának, ha még egy barátjukat elveszítenék. És én is...
- Szerintem Lexit én már nem érdeklem - mondta keserűen Lucas.
- Tudod, hogy fontos vagy neki. Csak másféleképpen, mint régen.
- Na és Adam milyen? Te jobban ismered, szobatársak vagytok.
- Rendes srác. Segít, meghallgat, tanácsot ad, ha kell. Törődik az emberekkel. Igaz, hogy kicsit komoly, de talán csak azért, mert még nem nyílt meg teljesen.
- Ha bántani fogja… ha fájdalmat mer okozni Lexinek, megölöm! - Lucas lehajtotta fejét. Könnycseppek hullottak a földre, megállíthatatlanul potyogtak a szemeiből. Nem akart sírni Nate előtt, de képtelen volt visszatartani. Csakis Lexire tudott gondolni, senki másra. A fényes, fekete hajára, melynek illatát úgy imádja. Puha, finom ajkaira és a kedvenc cseresznyés szájfényére, amit csókolózás közben mindig lenyalt a szájáról. Na meg azokra a csillogó, zafírkék szemekre, melyek már nem tekintenek rá úgy, mint azelőtt…
- Kimutatni az érzéseid sosem szégyen, hanem bátorság. Sajnálom, hogy szenvedsz, de az idő segíteni fog. Nem leszel mindig Lexi miatt szomorú - mondta Nate és közben kezét a fiú vállára tette.
- Honnan tudod?
- Az élet már csak ilyen.
Ekkor Adam és Lexi jelentek meg az ajtóban.
- Elmegyünk a városba Rebecca tortájáért. Nate, beírnád a telefonomba a cukrászda címét? - kérdezte Lexi, miközben a fiú felé fordult.
- Persze - mondta Nate, és lerakta a lépcsőre bögréjét.
- Lucas, mi a baj? - kérdezte Adam, ugyanis a fiú még mindig lehajtott fejjel ült. Bár gyorsan megtörölte az arcát, mikor Lexiék felbukkantak, még mindig vörös volt a szeme.
- Nincs semmi. Most megyek, úgy hallottam, Adrianna szólt - hazudta, majd felállt és besietett a házba.
Miután Lexi és Adam beszállt a fiú autójába, Nate felemelte bögréjét a lépcsőről és bement a nyaralóba Lucas után. A nappali kanapéján fekve talált rá a fiúra, aki unottan szörfözött a kábelcsatornák között.
- Hol vannak a lányok? - kérdezte Nate.
- A Jakuzziban füveznek.
- Akkor mi miért vagyunk még mindig itt?!
Lucas vállat vont.
- Gyere már! Érezzük jól magunkat, ha már itt vagyunk!
- Nincs kedvem…
- Legalább elterelné a figyelmed.
- Te menj nyugodtan.
- Nem foglak itt hagyni egyedül, hogy belefulladj a depresszióba.
- Jó, menjünk! - adta be a derekát Lucas és felállt a kanapéról. Nate vigyorogva elindult vele az emeletre, hogy átvegyék fürdőnadrágjukat. Mikor aztán beléptek a fürdőbe, tömény füst csapta meg az orrukat, amitől csak a körvonalait látták a Jakuzziban viháncoló lányoknak.
- Na, végre! Szálljatok be! - nézett rájuk Adrianna. Miután ez megtörtént, a lány fűvel kínálta Lucast. A fiú beleszívott párat a cigibe, majd tovább adta Nate-nek.
- Épp felelsz vagy merszt játszottunk. Van kedvetek beszállni? - kérdezte a fiúktól Rebecca. Azok kissé bizonytalanul összenéztek, de végül mindketten bólintottak.
- Én a helyetekben kétszer is meggondoltam volna. Adriannával ez a játék durvább, mint az orosz rulett - nevetett Lola. A fiúk elképzelni sem tudták, milyen feladatokat hajthattak végre a lányok hármasban, amíg ők nem voltak jelen.
- Azért annál nem - kuncogott Adrianna.
- Ki kezdje? - tűnődött Rebecca, aki szipkával szívta a marihuanát.
- Haladjunk sorban. Először én kérdezek tőled. Felelsz, vagy mersz? - szólt Adrianna.
- Most inkább felelek. Azt hiszem, megmozdulni sem tudnék. Teljesen lezsibbadtam ettől a cucctól! - nevetett Rebecca.
- Mennyi idős voltál, amikor elveszítetted a szüzességed?
- Tizenöt - felelt a lány, és Lolához fordult. - Felelsz, vagy mersz?
Lola úgy döntött, mer.
- Akkor csókold meg Adriannát! - utasította Rebecca. Lola közelebb hajolt Adriannához és tétovázás nélkül megcsókolta őt.
- Ajaj, kezd forrósodni a hangulat - nevetett Nate.
Lola Lucashoz fordult. - Felelsz, vagy mersz?
- Merek - mondta kissé bizonytalanul a fiú.
- Akkor smárold le Nate-et.
- Nem először smacizna fiúval - nevetett Rebecca. A többiek meglepődve néztek a lányra.
- Nahát! - csillant fel Adrianna szeme.
- Nem először játszok ilyet - vont vállat elvörösödve Lucas.
- Nem mondtam, hogy felelsz, vagy mersz közben történt - kuncogott Rebecca. Most már maga Lucas is kérdő tekintettel nézett a lányra.
- Matt egyszer mesélte, hogy egymáson tanultatok meg smárolni - magyarázta vihogva Rebecca.
- De akkor tizenkét évesek voltunk! - védekezett Lucas egyre vörösebb arccal. - Nem hiszem el, hogy elmondta!
A többiek kuncogtak.
- Tik-tak. Ketyeg az óra! - figyelmeztette Lola a fiút. Közben átadta neki a kezében tartott cigit. Lucas beleszívott, majd Nate-re fújta a füstjét, közelebb hajolt hozzá és óvatosan, gyengéden megcsókolta őt. Mikor abba hagyták, Nate-en volt az elvörösödés sora.
- Ez annyira szexi! - sóhajtott a fiúkat nézve Adrianna. Ezután Lucas kérdezett Nate-től, aki úgy döntött, felel.
- Jól csókoltam az előbb? - vigyorgott rá Luc. Nem is sejtette, hogy barátjának hozzá hasonlóan még mindig az a csók járt a fejében.
- Ühüm - bökte ki végül, majd Adrianna felé fordult. - Felelsz, vagy mersz?
- Természetesen merek. Ez nálam nem is kérdés.
- Akkor hogy Rebecca se maradjon ki a nagy csókcsatából, itt a lehetőség! - vigyorgott Nate, Adrianna pedig szemrebbenés nélkül szenvedélyes beleéléssel megcsókolta a lányt.
Mikor egy óra múlva Lexi és Adam visszatért, a többiek már ártatlanul filmeztek a nappaliban.
- Miről maradtunk le? - kérdezte Adam. Közben Lexi egy dobozzal a kezében besietett a konyhába.
- Semmiről - felelte titokzatosan Adrianna, majd somolyogva összenézett a többiekkel.
- Máris rosszat sejtek - csóválta a fejét vigyorogva Adam. Közben Lexi a konyhában kicsomagolta a rózsaszín cukormázzal bevont tortát, amin egy szívecske közepén a húszas szám díszelgett. Kapkodva elkezdte meggyújtani a rajta lévő gyertyákat. Közben a nappaliban Adam Rebeccához fordult.
- Beszélhetnénk?
- Persze – mondta meglepődve a lány, és közben felállt. Adam a szabadba kísérte őt. Amíg feltartotta, Lexi bevitte a tortát a nappaliba. – Nem gyanakszik?
- Nem. Azt mondtam neki, hogy elmentetek Adammel egy kávézóba – mondta Lola. Pár perc múltán Adam visszatért, nyomában Rebeccával.
- MEGLEPETÉS! – kiáltották kórusban a többiek. Rebecca meglepődve nézett végig a tortát körülálló társaságban, aztán szája széles mosolyra húzódott.
- Hát ezért mentetek a városba! – nézett Lexire, majd sietve megölelte őt, aztán sorban a többieket is.
- Köszönöm! Annyira édesek vagytok! – hálálkodott. Miután elfújta a gyertyákat, mindenki előkotorta táskájából az ajándékát, amit még az indulás előtt vásárolt, és sorban átadták azokat a lánynak. Közben eleredt az eső és hideg széltől hajladoztak a fák az ablakon túl. Úgy tűnt, vihar van készülőben.
- Azt hiszem, nem fogunk grillezni – húzta el a száját csüggedten Nate, miközben kibámult az ablakon. Valahol a távolban egy villám cikázott át az égen.
- Hallgassunk zenét és beszélgessünk – javasolta Lexi. Azt szerette volna, hogy Rebecca jól érezze magát a születésnapján.
- U-N-CS-I – sóhajtott Adrianna.
- Rebecca, te mit szeretnél? – kérdezte Adam az ajándékait bontogató lánytól. Rebecca összegyűrte a soron következő ajándékáról letépett csomagolópapírt és a többi közé dobta, aztán felnézett a fiúra.
- Tudjátok, csinálhatnánk egy vicces videót. Biztosan ismeritek a Call Me Maybe című számot. Már annyi paródia videó készült hozzá, és olyan viccesek! Mi is csinálhatnánk egyet, jó buli lenne!
- Akkor azt fogjuk tenni. Igaz, srácok? – pillantott a többiekre Adam. Azok bólintottak.
- Lucas úgy is szeret fotózni és videókat készíteni! – lelkesült fel Lexi – Ugye, elhoztad a kamerádat? – fordult Lucashoz.
- Persze. Mindjárt megkeresem – azzal a fiú felment az emeletre, hogy előhalássza hátizsákjából a kamerát. Már épp indult vissza a többiekhez, mikor nekiütközött az ajtóban Nate-nek.
- A frászt hoztad rám! – méltatlankodott.
- Bocsi – szabadkozott Nate – Csak gondoltam, megkérdezem, jobban vagy-e már. Pár másodpercig csak néztek egymásra, majd Lucas így felelt: - Már jobban, ne aggódj miattam. És… köszi.
Visszaindultak a nappaliba, ahol aztán Lucas bekapcsolta és az asztalra helyezte a kamerát. Rebecca ölében a laptopjával a kanapéra ült, hogy megkeresse a dalt.
- Megvan! Arra gondoltam, hogy tátogjunk rá, baromkodjunk, és vágjunk hülye fejeket. Csak… érezzük jól magunkat! – szólt.
- Nem tűnik nehéznek – nevetett Adam.
- Akkor gyerünk, csináljuk! De előtte meg kell igazítanom a sminkem! – pattant fel Rebecca, lerakta laptopját a kanapéra és felrohant az emeletre, hogy rendbe szedje magát. Miután visszatért, elindította a dalt, amire aztán mindenki felváltva, egyedül, párosával, és csoportokban a kamera elé állt. Táncoltak és bohóckodtak, miközben énekelték a dalt.
- Adrianna, az már korhatáros lesz – nevetett Lexi, mikor a szóban forgó lány tánc közben felemelte felsőjét, közszemlére téve ezzel csipkés melltartóját. Miután végeztek, Lucas csatlakoztatta kameráját a laptophoz, hogy rámásolja a videót, amit aztán a kanapén ülve néztek végig.
- Várjunk csak, az meg mi volt? – kérdezte Adam, mikor már a videó háromnegyedénél tartottak.
- Adrianna feneke – nevetett Lola.
- Nem arra gondoltam. Amikor az egyikünk véletlenül elfordította vagy meglökte a kamerát… Lucas, visszatekernéd?
- Persze, majd szólj, mikor állítsam le – mondta Lucas és beletekert a videóba.
- Itt jó lesz. Ha szólok, szüneteltesd le.
Lucas elindította a videót, melyen Adrianna valóban a fenekét rázta, de aztán valaki, -talán csak véletlenül - elmozdította a kamerát és bekerült a képbe a nappali ablaka.
- Állítsd meg – szólt Adam. – Látjátok?
Fölösleges volt a kérdés, ugyanis mindenki elkerekedett szemmel meredt a képkockára. Az ablak mögött egy ember körvonalai rajzolódtak ki.
- Úristen, az kicsoda? – kérdezte rémülten Rebecca.
- És miért kukkol minket? – szörnyülködött Lexi.
Adam az ablak felé fordult, de már nem állt mögötte senki. Odasietett és kinézett rajta. – Senkit nem látok – tudósította a többieket.
- Ki tudnád nagyítani a képet? – fordult Lucashoz Lexi.
- Igen, egy pillanat. – Miután ráközelített az ablakra, csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy a leskelődő arcába húzott kapucnit visel.
- Ha nem lett volna ott a függöny, talán többet látnánk belőle! – sajnálkozott Nate.
- Igen, és ő is belőlünk! – szólt epésen Rebecca – Miért leskelődik utánunk? Mit akar?
- Lehet, hogy ugyanaz az ember, aki az éjjel is itt járt a házban – vélekedett Lucas.
- Száz százalék! – mondta Nate.
- Na, jó, én hivatalosan is betojtam – jelentette ki Rebecca, Lexi és Lola pedig bőszen bólogattak.
- Talán haza kellene mennünk – javasolta Lucas.
- Ilyen időben? Kizárt, hogy bármelyikünk is vezessen! – csóválta a fejét Lola.
- És az is biztos, hogy én ki nem teszem a lábam a házból, amíg odakint van valami perverz! – jelentette ki Rebecca, majd két kezét összekulcsolta a térdén.
- Ki kellene mennem, hogy megnézzem, itt van-e még valaki – szólt Adam.
- Nem! Nem mehetsz ki! – tiltakozott Lexi és odarohant a fiúhoz, hogy átölelje.
- Ha bajod esne, abba belehalnék! Még egyszer nem történhet meg az, ami a nyáron! Még egy embert nem veszíthetek el! – mondta könnyes szemmel, Adam vállába fúrva arcát. A fiú magához szorította őt.
- Jól van, nem megyek. Nyugodj meg – szólt és csókot nyomott a lány ajkaira. Lucas kitartóan bámult a cipőjére. Nate észrevette a fiú elkomoruló arcát, úgyhogy gyorsan megszólalt, hogy Adam és Lexi elengedjék egymást.
- Mit csináljunk? Az ablakok be vannak zárva… kulcsra zárom az ajtót, aztán…
- Nem fogom szorongással tölteni a születésnapomat. Hónapok óta ez megy. Elegem van! – vágott közbe karba tett kézzel Rebecca.
- Lucas alá vágja az eredeti zenét a videó alá, mert párszor beleröhögtünk, meg beszéltünk az eredeti felvételen. Ha ezzel kész van, feltöltjük a netre – vette át a szót Lexi. Aggasztotta a leselkedő idegen, de próbált higgadt maradni. Azt szerette volna, ha legalább Rebecca születésnapja jó hangulatban telik, de máris rányomta bélyegét a szorongás. Adam csatlakozott barátnőjéhez.
- Akkor megcsinálod Lucas? – fordult a fiúhoz, aki lassan felé fordította fejét, majd bólintott és a laptopjáért nyúlt. Közben Nate kulcsra zárta a bejárati ajtót.
- Megyek, addig összedobok pár szendvicset, hogy legyen kaja a filmnézéshez. Mást úgysem tudunk ilyen időben csinálni. Rebecca, te addig válaszd ki, mit nézzünk, de lehetőleg vígjáték legyen – szólt Lexi és elindult a konyha felé.
- Megyek, segítek – ajánlkozott Lola és csatlakozott Lexihez.
Rebecca elővett egy cigarettát és meggyújtotta – Ideadnád a hamutálcát? – kérte Adriannától, aki közelebb ült a dohányzóasztalhoz, mint ő. Miután Lucas befejezte az utolsó simításokat a videón, feltöltötték Nate-el egy videó megosztó portálra.
- Nem vagyunk normálisak – csóválta a fejét mosolyogva Luc, mikor már a feltöltött videót nézték.
- Szerintem szuper lett! – nevetett Nate.
- Szerintem is! És azt is meg kell jegyeznem, hogy csodásan festek rajta – szólt Rebecca. Lexi és Lola egy-egy szendvicsekkel teli tálcával megrakodva léptek ki a konyhából, majd lerakták terhüket a kanapé előtti dohányzóasztalra és visszafordultak popcornért és üdítőért.
- Segítek – ajánlkozott Adam és követte a lányokat. Rebecca jóvoltából az Amerikai Pite nyolcadik részét kezdték el nézni. A ház falain túl egyre nagyobb méreteket öltött a vihar. Iszonyatos széltől hajladoztak a közelben álló, hatalmas fák és villámok cikáztak át a borús, időközben komor feketébe burkolódzó égbolton. Az esőt, mintha ezernyi dézsából öntenék, cseppjei hangosan kopogtak az ablakpárkányon. Lexi félősen Adamhez bújt, aki szórakozottan cirógatni kezdte a lány arcát. Az egyik pillanatban hirtelen elsötétedett a TV képernyője, és sötétségbe borult a nappali.
- Basszus! – méltatlankodott ijedten Rebecca.
- Nyugi, csak elment az áram – szólt Adrianna. Mivel hosszú percek múltán sem történt semmi változás, arra jutottak, hogy a vihar bizonyára lecsapta a biztosítékot.
- A kapcsoló a ház mögötti pajtában van… - mondta Rebecca félénken, mintha tartana szavai következményétől.
- Jobb helyen nem is lehetne! – csattant fel Lola.
- Nem én építettem a nyaralót, panaszkodj a tervezőnél!
- Elég, lányok! Majd én kimegyek és felkapcsolom – szólt Adam, miközben felállt.
- Ne, Adam! – Lexi felpattant a kanapéról és karon ragadta a fiút.
- Valakinek muszáj.
- Akkor veled megyek!
- Nem, nem jössz – jelentette ki határozottan Adam. Az ablakon túlról érkező villámlás fénye egy pillanatra megvilágította Lexi kétségbeesett arcát.
- Majd én elkísérem – szólt Adrianna.
- Ha én nem kísérhetem, akkor te miért? Te is lány vagy! – ellenkezett Lexi. Adriannának már a nyelve hegyén volt a válasz, de Lucas megelőzte őt.
- Elmegyek én Adammel – jelentette ki. Semmi kép nem akarta, hogy Lexi kísérje el a fiút. Ahhoz túlságosan is féltette őt. Neki sem volt ínyére kilépni a pusztító viharba, ahol ráadásul nem is olyan rég valaki még utánuk leselkedett. De ha már menni kell, menjenek a fiúk. Lucas Nate-re pillantott, aki a kanapén ült, és csak a feje látszott ki a pokróc alól, amivel takarózott.
- Én is menjek? – kérdezte.
- Nem, Nate. Te maradj itt. Nem kell mindenkinek jönnie – mondta Adam.
- De a legjobb barátaim vagytok.
Adam elmosolyodott, úgy válaszolt: – Ne aggódj, sietünk. Te addig is vigyázz a lányokra.
Nate bólintott.
- És ha még mindig kint ólálkodik az az őrült? – vetette fel aggódva Rebecca.
- Mi ketten vagyunk, ő egyedül. Ne aggódjatok – szólt Lucas, bár eléggé feszült volt. Lexi megölelte Adamet, majd megcsókolta őt.
- Siessetek vissza! – mondta a lány könnyes szemmel. Rebecca közben világításra használva mobilját kibotorkált a konyhába, és az egyik fiókból elővett két zseblámpát. Az egyiket átadta a fiúknak, a másikat pedig bekapcsolta és elhelyezte az asztalon, hogy legyen a nappaliban valamilyen fényforrás. Mielőtt a két fiú kinyitotta volna az ajtót, Lexi megölelte Lucast is, aki meglepetten és zavartan nézett a lányra. Szíve vadul dobogott, amikor átkarolta és érezte parfümje mámorító illatát.
- Vigyázzatok magatokra – búcsúzott Lexi. A fiúk esőkabátban kiléptek a viharba és Adam bekapcsolta a kezében tartott zseblámpát.
- Ahogy beléptek az ajtón, rögtön baloldalon lesz a kapcsoló! – szólt utánuk Rebecca. A fiúk mélyen az arcukba húzták kapucnijukat, de még ezzel sem tudták megóvni magukat a csípős széltől és a hideg esőcseppektől. Épp megkerülték a nyaralót, amikor zajokra lettek figyelmesek az egyik közeli facsoport mögül. A zúgolódó viharban is tisztán hallották az ágak recsegését.
- Siessünk – szólt Adam és megszaporázta lépteit – Maradj szorosan mögöttem!
Elérték a pajta bejáratát. Adam megfogta, majd lenyomta a fából készült ajtó ázott kilincsét, ami aztán nyikorogva kinyílt, a két fiú pedig eltűnt mögötte. A zseblámpa fénye először a sarokban heverő hálózsákokra vetődött, majd két, pokróccal letakart csónakot pillantottak meg a fal mellett. A pajta különböző régi, vagy nem használt lim-lomokkal teli dobozokat rejtett egymás hegyén-hátán. Adam az ajtó baloldalán található kapcsolókra és konnektorokra irányította a zseblámpa fényét, majd felkapcsolta az áramot és a villanykapcsolóval kipróbálta, működik-e. Működött. A pajtát sápadt fénybe vonta a plafonról világító villanykörte. Lucas tekintete elidőzött a falakon, majd hátrahőkölt, ugyanis a szemközti falon vérvörössel felmázolt, hatalmas betűkkel az alábbi szöveg állt:
ITT VAGYOK…
Adam! – szólt a félelemtől remegő hangon Lucas. Adam megfordult. Épp, hogy csak egy pillantást vetett a feliratra, aztán karon ragadta Lucast és az ajtó felé húzta őt.
- Gyere! – mondta, hogy magához térítse a fiút döbbenetéből. Lekapcsolták a villanyt és sietve kiléptek a szabadba, hogy visszainduljanak a többiekhez.
- Mi volt ez? – hebegte Lucas.
- Ne most beszéljük meg, siessünk – mondta Adam, miközben nyugtalanul pásztázta a környéket. Már nem érdekelte őket, hogy arcukat pirosra csípi a hideg szél, csak arra tudtak gondolni, hogy visszajussanak a nyaralóba. Félúton jártak, mikor megreccsentek a bokrok, melyek mellett elhaladtak. Mindketten odafordították tekintetüket. Egy közeli villám fényében kirajzolódott az ágak közül egy rájuk meredő, borostyánságra szempár.
- Fuss! Rohanj! – mondta Lucasnak Adam, de a fiú továbbra is megkövülten állt.
- Nem hagylak magadra… - bökte ki végül.
- MENJ MÁR! – kiáltott rá Adam.
A bokor újra megreccsent, immár hangosabban, mint az első alkalommal, majd kibontakozott mögötte egy farkas irdatlan pofája, sárgán villogó szemekkel, szájában hatalmas, éles fogakkal. A farkas két lábra állt, így már csak a derekáig takarták őt az ágak, melyek mögött addig rejtőzött. Testét szürke, esőverte szőr borította, válla és gerince görnyedt volt, mancsok helyett erős, karmokban végződő, emberéhez hasonló kezek bontakoztak ki a sötétségben. Karjai izmosak voltak. Lucasban ekkor tudatosult, hogy ez nem lehet közönséges farkas. Csak a pofája hasonlít farkaséra… de a teste, olyan emberszerű… a farkasok nem tudnak két lábra állni. Páni félelem lett úrrá rajta, miközben a fenevad lassan, vicsorogva feléjük indult. Ahogy közeledett, úgy bontakozott ki a sötétségből egyre inkább félelmetes alakja.
- Lucas, bízz bennem, és fuss! Kérlek… - mondta Adam. Lucas viszont változatlanul állt mellette megkövülten, képtelen volt hinni a szemének, és nem akarta magára hagyni Adamet ezzel a fenevaddal. Hiszen másodpercek alatt darabokra tépné őt.
- Menj már! – könyörgött Adam, mire Lucas összeszedte minden bátorságát, és így szólt: - Nem hagylak itt.
Ekkor a magasból, az egyik fáról képtelen gyorsasággal leugrott Adrianna. Egyenesen a fenevadon landolt és mielőtt az felfoghatta volna, mi is történt, a lány már a nyakába is döfött egy nagy, ezüstösen csillogó tőrt. A farkasszerűség felvonyított fájdalmában és megpróbálta lelökni magáról Adriannát.
- ROHANJ! – üvöltött Lucasra a lány, mire az lassan hátrálni kezdett, sarkon fordult és rohanni kezdett. Minden erejét latba vetve futott a csúszós, sáros talajon. A házban gyorsan figyelmezteti a többieket és keres valamit. Kést vagy akármilyen fegyvernek valót, amivel aztán segíthet Adriannának és Adamnek. Nem ismétlődhet meg az, ami a nyáron történt…
A fenevad úgy tűnt, egy pillanatra megzavarodott Adrianna váratlan akciójának köszönhetően. Megragadta a hátán kapaszkodó lányt, és mikor sikerült elérnie őt, egy mozdulattal a földre repítette, majd rávetette magát. Pofája csak centiméterekre volt a lány arcától, aki lábaival mellkason rúgta a farkast és felpattant. Az repült néhány métert, aztán nyekkenve hanyatt esett a sárban. Adam megindult felé. Olyan gyors volt, hogy körvonalai elmosódtak futás közben. Felkapta a földről az ezüst tőrt, hogy a vadállat szívébe döfje, de az az utolsó pillanatban oldalra vetődött, így csak a vállát sikerült eltalálnia. A következő pillanatban, mintha méreg hatolt volna Adam testébe, szúró fájdalmat érzett a karjában. A farkasszerű lény a húsába vájta hosszú, éles fogait. Ugyanebben a másodpercben Adrianna ott termett, és lerántotta a fenevadat Adamről. Miközben a fiú feltápászkodott, a szörny úgy tűnt, gyengülni kezdett. Szőre csatakos volt a vértől. Felüvöltött, hangja tőrként szelte át az éjszakát, majd sarkon fordult és gyorsan beiszkolt a fák közé. Közben Lucas berohant a nyaralóba, ahol aztán szúró oldalára szorítva kezét térdre rogyott. A többiek a nappaliban ültek, ahol már égett a villany.
- Lucas, mi történt? – sietett aggódó arckifejezéssel a fiúhoz Lexi, majd a többiek is rémülten felé indultak.
- Hová rohant Adrianna az előbb? Csak úgy eltűnt egy pillanat alatt – szólt Rebecca.
- Hol van Adam? – kérdezte rémülten Lexi, miközben kicsordultak könnyei.
- Egy farkas… vagy valami hasonló… egy… egy… kell valami, amivel segíthetek – zihálta Lucas, majd minden maradék erejét összeszedve feltápászkodott és elindult a konyhába, hogy keressen valami támadó eszközt.
- Milyen farkas? Lucas, hol van Adam? – ismételte Lexi immár hisztérikus hangon, majd végül kirohant az esőbe.
- Lexi, ne! – kiáltott utána Lucas, de a lányt nem érdekelte. Egyetlen dolog járt csak az fejében: hogy karjaiba zárhassa Adamet. Ha valami baja esett, azt képtelen lenne elviselni. Ahhoz az emberi fájdalom is kevés lenne… de nem, nem lehet. Biztos, hogy jól van. Jól kell lennie. Beleütközött valakibe. Felnézett, és Adam esőáztatta arcát pillantotta meg. Ott állt mellette a szintén vizes és sáros Adrianna is.
