6. Fejezet: Az a bizonyos "sz" betűs szó

- Adam! – Lexi a fiú nyakába vetette magát és megcsókolta őt. Adam szorosan a karjaiba zárta a lányt, majd karon ragadta, hogy bevonszolja a nyaralóba. Lucas közeledett feléjük rohanva. Mikor megpillantotta Adamet és Adriannát, hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajta. Hát élnek… élnek! Lola, Rebecca és Nate szintén megjelentek az ajtóban és az érkezők elé siettek.
- Mi történt? – kérdezte Rebecca. Nate közben odarohant Adamhez és megölelte őt. – Mikor Lucas egyedül jött vissza, azt hittem, hogy elveszítettem a szobatársam! – bömbölte.
- Semmi baj – csitította Adam, és viszonozta az ölelést, majd Nate Adrianna nyakába vetette magát. A lány elmosolyodva ölelte meg a fiút.
- Menjünk be – mondta Adam. Mindannyian beléptek a házba és becsukták az ajtót maguk mögött.  Lexi csak ekkor vette észre, hogy Adam esőkabátján véres szakadások éktelenkednek.
- Megsérültél! – aggodalmaskodott, gyorsan levette a fiúról a kabátot és a pulcsiját, hogy szemügyre vegye a sebet, ám semmit sem talált Adam karján, az csupán maszatos volt a vértől. Sebnek nyoma sem volt.
- Ez… hogy? Mi történt? – csattant fel türelmét vesztve Lexi, és könnyei szaporán potyogni kezdtek. Adam megfogta a lány kezét és a konyhába vezette. A többiek követték őket. Lexi leült az egyik székre, és remegő kezeibe temette arcát. Adam helyet foglalt mellette.
- Lucas valami farkasról beszélt – szólt zavarodott tekintettel a lány.
- Nem tudom, mennyire hisztek a természetfeletti lényekben, de… - kezdte Adam, de Lucas közbevágott. – Egy vérfarkas volt! – közben leroskadt egy székre. Fejében végre összeállt a kép, amire eddig a döbbenettől és félelemtől nem is gondolt. Ami rájuk támadt, nem lehetett közönséges farkas, ahhoz túl emberszerű volt. Két lábra ágaskodott, felsőteste pedig egyszerre emlékeztette őt egy emberére és egy állatéra. Adamre emelte pillantását, aki viszont a tágra nyílt szemű, értetlen Lexire meredt. A lány úgy ült a széken, mint aki nem tudja eldönteni, hogy csak pusztán nem hisz a fülének, vagy Lucas egy igen rossz tréfával próbálja őt beetetni, ami a körülményekhez képest igen valószínűtlennek tűnt.
- Igen, erre akartam kilyukadni… - Adam Lucasra pillantott, majd ismét Lexihez és a többiekhez fordult. – Tudom, képtelennek tűnik, és megértem, hogy nem tudjátok ép ésszel felfogni, de ami ma ránk támadt, valóban egy vérfarkas volt.
Nate tátott szájjal nézett Adamre, Rebecca kétkedő arcot vágott, Lexi pedig behunyta szemét, és megpróbált ésszerű magyarázatot találni a hallottakra. Adrianna a konyhapulton ült és hallgatta Adamet, Lola viszont váratlanul felnevetett.
- Hogy vérfarkas? Előrehoztátok a Halloweent, vagy mi?
- Én komolyan beszélek – mondta nyomatékos hangsúllyal Adam.
- Ja, persze. És én el is fogom hinni, hogy egy vérfarkas – ami teszem hozzá nem létezik, csak a mítoszokban – rátok támadt – húzta száját hitetlen mosolyra Lola – Jó tréfa volt, ránk hoztátok a frászt, de most már elmondhatjátok az igazat.
- Ez az igazság – felelt bosszankodva Lucas, de a lány továbbra is kétkedő pillantással nézett rá.
- Lola, szerinted miért találnának ki ilyesmit? – fordult a lányhoz Nate.
- Hogy ugrassanak minket. Ha vérfarkas támadta volna meg őket, akkor már nem is élnének. Oké, hogy sárosak és maszatos az arcuk, de ezen kívül semmi bajuk nincs. És a vérfarkas csak úgy megfutamodott néhány főiskolástól?
- Mindhárman láttuk, Lola. Nem viccelünk! – csattant fel türelmét vesztve Lucas. Lola már válaszra nyitotta a száját, de Lexi megelőzte – Elég! Most nincs helye a vitának. Én feltétel nélkül hiszek azoknak, akik fontosak számomra – mondta, majd az érintettekhez fordult – Mi történt?
- Adammel már azután zajokat hallottunk, miután elindultunk, aztán… a pajtában megláttam a falon az „Itt vagyok” feliratot. Gyorsan visszaindultunk, és akkor a bokrok mögül előjött… iszonyatos volt… elindult felénk és ekkor megjelent Adrianna. Az egyik fáról rávetette magát és a nyakába döfött egy tőrt. Fogalmam sincs, hogy csinálta… aztán visszajöttem, hogy keressek valamit, amivel megvédhetjük magunkat – fejezte be Lucas. A többiek megsemmisült arccal néztek rá, mintha azzal próbálnák győzködni magukat, hogy ez csak egy rossz álom. Rebecca a szája elé emelte kezét döbbenetében. Lexi könnyes arccal Adriannára pillantott – hogy csináltad?
- Kemény szajha vagyok – mosolygott a lány, majd hozzátette – elég sok sportágban kipróbáltam már magam, és hajtott az adrenalin. A barátaim bajban voltak – vont vállat. Nate és Rebecca ámulattal néztek a lányra.
- És aztán mi történt? – kérdezte szomorú, fáradt hangon Rebecca.
- Az a rohadék Adamre támadt, aki még időben felkapta a földről a tőrt és a vállába döfte.
- Azt hittem, ennyi nem kottyan meg egy vérfarkasnak – vetette közbe Lola.
- Az egy ezüst tőr volt. Még a nagyapámtól kaptam és mindig magamnál tartom önvédelem céljából. A vérfarkast meggyengíti az ezüst és csak ez az egyetlen fegyver, amivel végezni lehet velük. A szívébe kell döfni. – Adrianna beszéd közben lecsusszant a konyhapultról és neki látott, hogy kávét főzzön.
- Honnan tudsz ennyi mindent a vérfarkasokról? – a kérdés Lolától származott.
- Megszállott vagyok az ilyen dolgok iránt.
Lexi hirtelen felállt, és Adrianna nyakába vetette magát.
- Ha te nem vagy, kitudja, mi történt volna! Ha nincs az a tőr, Adam és Lucas nem tudta volna mivel megvédeni magát! – hálálkodott. Adrianna elengedte a kávéfőzőt és viszonozta az ölelést.
- Hát mire valók a barátok? – mosolyodott el.
Lexi elengedte őt, Adamhez lépett és megfogta a fiú kezét.
- Ha bajod esett volna…
- de nem esett, kicsim – nyugtatta meg Adam, és megszorította a kezét. Lexi a körülmények ellenére elmosolyodott. Ez volt az első alkalom, hogy Adam kicsimnek szólította őt.
- Ki kér kávét? – fordult a többiekhez Adrianna.  Mindenki kért.
- Ő volt az – szólalt meg hirtelen Rebecca, mikor már egy bögre tejes-fahéjas kávét tartott az egyik kezében, a másikban pedig egy szál cigaretta füstölgött. A többiek felé fordultak, és érdeklődve várták a folytatást.
- Aki leskelődött utánunk. És biztosra veszem, hogy az is ő volt, aki tegnap éjjel a házban járt. Ha valóban úgy van, ahogy a mítoszokban, a vérfarkas teliholdkor alakul át, egyébként átlagos emberi alakban él, tehát lehetséges, hogy délután őt láttuk az ablakon át leskelődni. A többiek elgondolkodtak.
- Nem biztos, hogy így van. Talán csak mi keressük az összefüggéseket – szólt Lola.
- Én Rebecca gondolatmenetét támogatom. A vérfarkas is bokrok mögül leselkedett ránk. Valószínűleg már tegnap éjjel és ma délután is ő leskelődött, csak még emberalakban.
Sokáig beszélgettek még. Közben kávéjukat szürcsölték és némelyikük bizonyos időközönként rágyújtott egy-egy cigarettára. Hajnali fél három is elmúlt már, amikor Adam előjött az ötlettel – Meg kell próbálnunk aludni, aztán holnap amint a vihar lecsendesedik, elmegyünk.
- Mi van, ha éjszaka, miközben alszunk, az a vadállat visszatér? – kérdezte aggódva Rebecca.
Hihetetlennek tartotta, hogy néhány órája még az volt a legnagyobb problémája, hogy jól érezze magát a születésnapján, most pedig azért kell aggódnia, hogy megélik-e a holnapot.
- Arra gondoltam, aludhatnánk a padláson – vetette fel Adam.
- Én biztos, hogy nem… - kezdte Rebecca, de a fiú a szavába vágott – Figyelj, ott a legbiztonságosabb. Oda csak a szobádból nyíló csapóajtón át lehet bejutni, mert azt a padlást nem használjátok. Rátolunk valami nehezet a csapóajtóra, és reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Jobbat én sem tudok.
- Jó, legyen – adta be a derekát a szőkeség.
Miután mindenki lezuhanyozott, a fiúk hálózsákokat, pokrócokat, takarókat és párnákat cipeltek fel egy létrán a padlásra. A lányok ételről, italról és laptopról gondoskodtak.
- Legalább filmezni tudjunk – szabadkozott Rebecca.
A padlás alacsony mennyezetű és bedobozolt kacatokkal teli volt.
- Úgy látom, van itt egy-két pók – nézett körbe Lexi.
- Pók? – kérdezte félősen Nate.
- Ha egy vérfarkassal jobban megbarátkozol, lent is aludhatsz – mosolygott Lexi.
Nate végül lefeküdt az egyik matracra és magára húzott egy takarót, Lexi pedig bebújt Adam mellé az egyik hálózsákba.
- Valaki aludjon velem, mert félek – cincogta a nyakig bebugyolált Rebecca, mire Lola a lány mellé mászott. Nate az Adrianna mellett fekvő Lucas másik oldalához húzta matracát – én sem akarok egyedül aludni – motyogta.
- Meséljünk egymásnak horror sztorikat? – kérdezte kezére támaszkodva Adrianna. A többiek méltatlankodva felszisszentek.
- Nyugi, csak vicceltem – csitította őket nevetve a lány.

Reggel, amíg a többiek még aludtak, Adam felnyitotta a padlás csapóajtaját, és lemászott a létrán Rebecca szobájába. Egy percet sem aludt az éjjel, éberen figyelt az esetleges gyanús zajokra. Ám nem volt példa egyetlen ilyen zajra sem. Adrianna ereszkedett alá a létrán, aztán megállt Adam mellett.
- Jó reggelt – motyogta.
- Volt már jobb is – sóhajtott Adam.
- A lényeg, hogy senkinek sem esett baja.
- Igen… egyébként csodálom, hogy képes vagy türtőztetni magad – nézett a fiú elgondolkodva Adriannára.
- Megígértem neked. Olykor nehéz, mert nem vagyok hozzászokva az önsanyargatáshoz. Az éjjel… az a sok különböző illatú, friss csemege… éreztem, ahogy lüktet, áramlik az ereikben – Adrianna behunyta a szemét és vágyakozó kifejezést öltött, majd elsötétült az arca. Mikor kinyitotta szemeit, azok égővörösen izzottak.
- De kedveled őket, nem? – Adam, mintha reménykedve várta volna, hogy a lány bólintson.
- De, ezért sem tettem kárt bennük. Nem lennék képes bántani őket – mondta a lány, majd lassan az ajtóhoz indult – Menjünk, igyunk egy kis kávét.
Adam bólintott, majd követte a konyhába igyekvő Adriannát. Miután becsukódott mögöttük Rebecca szobájának ajtaja, Lucas, aki addig a csapóajtónál hallgatózott, gyorsan lemászott a létrán.
- Ezek meg mi a francról beszéltek? – tűnődött – kikben nem tett kárt? Bennünk? Milyen kárt?! „éreztem, ahogy lüktet, áramlik az ereikben…” Vér? – Lucas elkerekedett szemekkel meredt maga elé. Nem, az nem lehet, rázta meg magát… majd megjelent előtte az éjjel látott vérfarkas szörnyen élethű képe. Ha vérfarkasok léteznek, miért ne létezhetnének vámpírok is? Gondolta, majd rémület kerítette hatalmába. Adrianna egy vámpír? De hát… az lehetetlen… vagy mégsem? Felidézte, hogy a lány milyen ügyességgel és sebességgel ugrott le a fáról, egyenesen a vérfarkasra, és hogyan döfte bele a tőrt. Hogy soha nem fél semmitől. Hogy a bőre hideg… - Te jó ég! Lefeküdtem egy vámpírral! – borzadt el végül, aztán feldúltan kirohant a szobából, le a konyhába. Ha előző este nem találkozott volna egy igen valóságos vérfarkassal, most biztos képtelen ötletnek tartaná, hogy a lány vámpír. De rá kellett jönnie, hogy nincs lehetetlen. Bármi megtörténhet. Bármi. Adriannát és Adamet a konyhában ülve találta meg. Épp kávéztak, Adrianna a konyhapulton ült és rágyújtott egy cigarettára. Lucas azonnal neki szegezte a kérdést – Mi vagy te?
Adam dermedten meredt a fiúra, Adrianna viszont csak érdeklődve figyelte, s közben mosolygott. – Te minek gondolsz? Mondd ki.
-  V-vámpír vagy! – szaladt ki Lucas száján, és a szó betöltötte az egész konyhát, úgy visszhangzott a falakról, mint valami trágárság.
- Honnan tudod? – kíváncsiskodott Adrianna.
- Hallottam, amikor beszélgettetek az előbb!
- Hallgatózni nem szép dolog.
- Ne beszélj nekem pont te arról, hogy mi a szép és mi a nem! – csattant fel idegesen Lucas.
- Az, hogy vámpír vagyok, min változtat? Lehet, hogy vért iszom, de soha, egyszer sem bántottam egyikkőtöket sem. Ha akartam volna, már megtehettem volna.
- Nagy volt a kísértés, mi? – Lucas hirtelen Adamhez fordult – és te… te tudtad! Mindvégig tudtad! És még sem szóltál róla nekünk! Bemutattad nekünk őt, pedig tudtad, hogy veszélyes lehet! Ezzel a saját barátnőd életét is kockára tetted! Látom már, mennyire fontos neked Lexi! – háborgott. Adamnek megfeszültek arcvonásai, ökölbe szorult a keze, de végül erőt vett magán és nyugodt hangon így szólt – Adrianna évek óta a barátom. És nem engedném, hogy most itt legyen, ha nem lennék biztos abban, hogy nem árt senkinek. És ha tudni akarod, én is…
- Elég volt ebből! – szakította félbe Adrianna, és leugrott a konyhapultról. Lucas reflexszerűen hátrálni kezdett. Adrianna megállt előtte, szeme újra vörösen izzani kezdett, miközben mélyen Lucas félelemtől tágra nyílt szemeibe nézett. – Semmire nem emlékszel abból, ami azóta történt, hogy felébredtél. Annyi történt, hogy felkeltél és lejöttél a konyhába, mi pedig épp itt kávéztunk. Így van? – szólt és közben egyszer sem pislogott. Akaratával képes volt befolyásolni Lucas tudatalattiját. Lucas pislogott egyet, pár percre elhomályosodott a tekintete, majd amint kitisztult, úgy nézett Adriannára és Adamre, mintha épp akkor vette volna észre, hogy ott vannak.
- Jó reggelt – köszönt álmos hangon.
Adrianna sokatmondó pillantást váltott Adammel, aki felpattant székéről és feldúltan kirohant az ajtón. Lucas értetlenül nézett Adriannára. – Mi történt? Valami rosszat mondtam?
- Nem, csak szegény elég rossz passzban van.
- Nem csodálom, a tegnap történtek óta én is. És őt még meg is támadta az a vérfarkas… csoda, hogy még egyáltalán él – Lucas beszéd közben nekilátott, hogy kávét töltsön magának pepita kockás bögréjébe. Adrianna felvonta szemöldökét – Csak nem aggódsz Adamért? Azt hittem, nem kedveled őt.
- Én is azt hittem… de tegnap feláldozta volna magát azért, hogy engem megmentsen. Amúgy sem ő tehet arról, hogy Lexivel szétmentünk. Már jóval azelőtt elveszítettem őt, hogy összejött volna Adammel.
- Örülök, hogy végre beláttad. Adam rendes srác, megérdemli, hogy az emberek szeressék őt – mondta Adrianna, aztán lassan kifújta száján át a cigaretta füstöt, és belekortyolt kávéjába. Miután mindenki felébredt, a kis csapat megreggelizett. Közben nem sok szó esett köztük, mindannyian álmosan meresztgették a szemüket. Nem sokat aludtak az éjjel. Reggeli után összeszedték, és Lola autójának csomagtartójába pakolták holmijukat, majd Lexi és Adam kivételével bepattantak az ülésekre és elindultak vissza a kollégiumba. Adam és Lexi a fiú sportkocsijába szállt be. Ahogy elhajtottak a fenyőfák övezte úton, Lexi még vetett egy utolsó pillantást a nyaralóra és arra gondolt, mi jöhet még… Két héttel később még mindig csak a vérfarkas támadásra tudott gondolni, míg végül szörnyű felismerésre ébredt.

Kedves naplóm. Rég nem írtam már, pedig annyi minden történt mostanában. Adam és én egy párt alkotunk. Képtelenség kifejeznem, mennyire boldoggá tesz a tudat, hogy mellettem van. Mégsem felhőtlen a boldogságom… Rebecca szülinapját a családja vidéki nyaralójában ünnepeltük, és a barátaimra támadt egy vérfarkas. Igen, vérfarkas… még mindig nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ez a valóság. A kedvenc filmjeim egyik gyakori szereplője a vérfarkas, de hogy valójában is létezhet efféle lény, azt eddig teljesen abszurdnak tartottam. Ez az új információ viszont magyarázatot ad a közelmúltban történtekre. Az országúton meggyilkolt fiatal pár… Matt… a hírekben azt mondták, a két esetnek valószínűleg köze van egymáshoz. Azon az éjszakán, amikor Matt meghalt, a rendőr azt mondta, se állat, se ember nem képes pillanatok alatt így széttépni és megcsonkítani az áldozatot, de talán… egy vérfarkasnak sikerülhetett. Emberfeletti erővel rendelkezik, hihetetlen gyorsasággal és végzetes harapással… már ha a kedvenc filmjeimből és regényeimből indulok ki. Más kiindulópontom nem igazán van. Most már tudjuk, mi volt az, ami végzett Mattel…


Lexi lerakta a tollat, mert a következő pillanatban könnyfátyol fedte szemét, és elmosódtak előtte a naplójába írt szavak. Amikor később a parkban Adammel az oldalán sétált, megosztotta vele feltételezését. Adam megállt és szembefordult a lánnyal. Hűvös szellő járt táncot arcukon, körülöttük sétáló és nevetgélő kollégisták lézengtek.
- Én is erre a következtetésre jutottam – szólt Adam, néhány percnyi szótlanság után.
- Viszont ha vérfarkasok léteznek, akkor lehetnek más hozzájuk hasonló lények is, akárhol… - kezdte tétován Lexi. Adam nyugtalanul nézett a lányra – Milyen lényekre gondolsz?
- Például vámpírok. Zombik… akármi…
- Lehet. – Adam csak ennyit volt képes kipréselni magából.
- Tegyük fel, hogy ugyanaz a vérfarkas volt ott a nyaralónál, mint amelyik megölte Mattet… mit akarhat tőlünk? Nem lehet véletlen, hogy pont ott volt azon az éjszakán. És ha most is itt van valahol? Emberalakban bárki lehet az – mondta kétségbeesetten Lexi. Adam féltő tekintettel nézett rá, majd magához ölelte őt.
- Senki sem érhet hozzád egyetlen ujjal sem. Vagy ha mégis megteszi, az lesz az utolsó meggondolatlanság, amit életében elkövet.
- El sem hiszed, mennyit jelent nekem az, hogy itt vagy.
- Ha annyit, amennyit nekem, akkor nagyon sokat – mosolygott Adam és megcsókolta a lányt.
- Szeretnélek elvinni holnap vacsorázni. Lenne kedved hozzá?
- Buta kérdés volt – mosolygott Lexi.
Rebecca közben a táncstúdióban izzasztotta magát. A szülinapja óta szinte minden nap kemény táncedzésekkel próbálta levezetni a feszültséget, ami nem volt könnyű feladat. Rajta kívül ott volt a teremben néhány srác is a tánccsoportból, akik épp pihenőt tartottak és megbabonázva bámulták a Beyoncé „Run The World (Girls)” című dalára táncoló Rebeccát, aki a dal videoklipjében használt koreográfiát gyakorolta. Lendülete és mozdulatai lenyűgözték társait. – Iszonyatosan jól nyomja – súgta az egyik sarokban álló izmos, melegítőnadrágos srác a mellette álló, bemelegítést végző haverjának.
- Hogy ő? Egy istennő. Tavaly az egyik versenyünkön mindenkit lealázott.
- Elviselném, ha rajtam táncolna így – mondta a melegítőnadrágos, miközben épp a fenekét rázó Rebeccát nézte. Miután a lány végzett, elindult letusolni. Mikor aztán kilépett a zuhany alól, magára csavart egy törölközőt és a szekrényéhez lépett. Az öltöző üres volt. Miközben a haját fésülte, mégis úgy érezte, hogy valaki figyeli őt. Lassan, lélegzetét visszafojtva megfordult, de nem látott senkit sem. Aztán… mintha egy árnyékot vélt volna felfedezni a szemközti szekrények melletti oszlop mögül.
- Ki van ott? – kérdezte idegesen csengő hangon, de választ nem kapott, és addigra már az árnyék is eltűnt. Rebecca kapkodva felöltözött, összeszedte a cuccait és sietve kirohant az öltözőből.
Lucas és Nate egy parkban gördeszkázott, nem messze a kollégiumtól. Többen is voltak ott rajtuk kívül; a többség BMX-en gurult, de voltak, akik Lucasékhoz hasonlóan gördeszkán nyomultak, néhány lány pedig a padokon ülve csevegett egymással és közben a bonyolult mutatványokat bemutató fiúkat nézték a szemük sarkából.
- Fogadjunk, hogy ezt nem tudod utánam csinálni – szólt Nate, és deszkájával a levegőbe ugrott, majd pördült egyet és elégedetten földet ért.
- Na, ne viccelj. Évek óta deszkázok – Lucas Nate után csinálta a mutatványt, aztán nevetve nézte barátja arcát, amikor sikeresen földet ért mellette. Az utóbbi két hétben sok időt töltöttek együtt, és ettől mindketten jobban érezték magukat. Könnyebb elviselni a gondokat, ha nem vagy magányos, és van valaki, akire bármikor, bármiben támaszkodhatsz. A két fiú felkapta gördeszkáját és leültek az egyik üres padra. Rágyújtottak egy-egy cigarettára és közben beszélgetni kezdtek.
- Azért örülök, hogy már nem kell egymagamban deszkáznom – mondta Nate.
- Én is. A nyár óta túl sok időt töltöttem egyedül.
- Holnap nincs kedved nálam aludni? Egyedül leszek a szobában, és ennek nem igazán örülök.
- Hogyhogy? Adam hol lesz? – kíváncsiskodott Lucas.
- Rebeccának valamiért haza kell mennie, és csak másnap jön vissza, úgyhogy Adam Lexinél alszik. – magyarázta Nate, s közben kifújta a cigarettafüstöt. Lucas tekintete egy pillanatra elkomorult, de aztán mosolyogni kezdett – Akkor ott alszok. Úgy sincs kedvem a szobatársamhoz, tök kocka a gyerek.
Lexi és Adam az egész délutánt együtt töltötték. Miután besötétedett, a fiú egy elhagyatott, vandálok által megrongált játszótérre vitte a lányt. Rajtuk kívül nem volt ott egy lélek sem. Lefeküdtek a fűben egymás mellé és arcukat a másik felé fordították. Így néztek egymásra hosszú perceken át, szótlanul. Lexi megfogta Adam kezét és megszorította azt, aztán a csillagok pöttyözte égbolt felé fordította tekintetét. Adam ugyanígy tett.
- Gyönyörű – sóhajtott Lexi.
- Az… de nem annyira, mint te – mondta Adam, és újra egymásra néztek. A szürkén csillogó szempár találkozott a zafírkéken ragyogó szemekkel, Adam pedig lágy hangján kimondott egy szót. Csak egyetlen szó volt, és mégis, Lexinek ez jelentette az egész világot.
- Szeretlek – Adam a lány fölé hajolt, eltakarva a csillagos eget, és megcsókolta őt. Lexi finoman a fiú hajába túrt, és visszacsókolt. Soha nem érzett még ilyen fajta boldogságot; olyat, amitől szinte tűzijáték módjára szikrázni kezd a szíve. Abban a pillanatban úgy érezte, az összes szörnyűség ellenére, ami velük történt, minden rendben van. Rendben, ugyanis a fiú, akit szeret, ott van, igen, ott van mellette, csókolja őt, szenvedélyesen, odaadón, szerelemmel.
- Én is szeretlek. Eszméletlenül – mondta elcsukló hangon, de boldogan. Mikor hazaértek a kollégiumhoz és Lexi belépett a szobájába, Rebecca már javában csomagolt.
- Minek ez a sok ruha, ha csak egy napra mész? – kérdezte Lexi csodálkozva, miközben lehuppant ágyára.
- Viccelsz? Pár cuccot amúgy is otthon hagyok, hogy elhozhassak helyettük másokat. Ebbe a kis szekrénybe a ruháim negyede sem férne bele. Nem is értem, miért lakunk itt, amikor simán bérelhetnénk vagy vehetnénk egy jó kis lakást – szólt Rebecca, miközben még pár ruhadarabot bedobált az ágyán heverő, már így is dugig tömött bőröndbe.
- Eddig te is amellett voltál, hogy kolisok legyünk. Te magad mondtad, hogy semmilyen luxuslakásért nem mondanál le a kolis bulikról és az itteni hangulatról.
- Igen, de az még azelőtt volt, hogy Mattet megölték.
- Miért? Te csak miatta akartál kolis lenni? – kérdezte meglepődve Lexi.
- Nem. Kell a társasági élet és az ismertség sem árt. Meg innen minden egy karnyújtásnyira van. Itt vannak a barátaim, a suli, egyszóval minden.
- Akkor mi a probléma?
- A színvonal. Ja, és az sem elhanyagolható, hogy valaki az életünkre tör. És lehet, hogy itt lakik az egyik szobában! Egy saját lakásban jobban biztonságban érezném magam.
- Szerintem itt biztonságosabb. Itt nehezebb észrevétlenül ránk támadnia. És amúgy sem akarom itt hagyni Adamet.
- Jöhetne ő is! És a többiek is! Olyan jól éreztük magunkat a nyaralóban is, lehetne minden nap olyan, ha együtt laknánk!
- Igen, ez igaz – ismerte el Lexi – de ott szinte rögtön ránk is támadt egy vérfarkas. Itt pedig még nem próbálkozott. Még mindig úgy vélem, hogy itt, több száz ember között biztonságosabb. Mikor indulsz holnap?
- Reggel tíztől lesz még egy órám, amire be kell mennem, úgyhogy majd utána.
- Veled kellene mennem. Nem akarlak elengedni egyedül.
- Velem jön Lola. Te csak használd ki az alkalmat, hogy kettesben lehetsz Adammel egész éjjel! Csak légyszi, ha lehet, ne az én ágyamban csináljátok – nevetett Rebecca.
- Nem fogunk csinálni semmi olyat! – méltatlankodott Lexi.
- Te nem vagy normális – nézett rá szánakozva Rebecca.
- Nem akarom elsietni. Még egy hónapja sem járunk.
- Én egy nappal sem várnék többet a helyedben.
Azt mindjárt gondoltam. Én viszont Lucassal is vártam annak idején.
- Igen, méghozzá öt hónapot! Igazi mazohista vagy – forgatta a szemét Rebecca.
- Az más volt, akkor a szüzességem elvesztéséről volt szó! Most viszont, ha akarnék, sem tudnék annyit várni. Felemészt az Adam iránt érzett vágy – ismerte be Lexi.
- Akkor holnap itt a nagy alkalom!
- Nem, még nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje – csóválta a fejét Lexi, majd hozzátette – Valamit el kell mondanom.
Rebecca barátnőjére pillantott. Lexinek hirtelen felragyogott az arca.
- Mi az? Ki vele! – Becca otthagyta a csomagokat, rágyújtott egy cigarettára és leült barátnője mellé.
- Adam ma kimondta – Lexi nagy levegőt vett – szóval, először kimondta az SZ betűs szót!
- Tényleg? De jó! Annyira örülök nektek – örvendezett Rebecca – Ugye te is kimondtad? – tette hozzá gyorsan.
- Igen, és annyira romantikus volt! Csak feküdtünk egymás mellett a fűben és a csillagokat bámultuk, aztán megcsókolt!
- Annyira szerencsés vagy! – harapott ajkába Rebecca – Teljes mértékben megérdemled, hogy boldog légy!
- Köszönöm, te is! Remélem, már neked sem kell sokáig várnod a nagy Őre! Sokkal könnyebb lenne számodra, ha lenne valaki melletted, akivel szeretitek egymást.
- Tudom, de egy pasira sem tudok úgy nézni… pedig hidd el, lenne nem is egy jelentkező. De folyton csak Mattre tudok gondolni.
- Megértem, hiszen még öt hónapja sincs, hogy elveszítettük – komorodott el Lexi arca.
- Hé, ne szomorkodjunk! Most örülnünk kellene neked és Adamnek!

5. Fejezet: Szülinapi borzongás

Péntek délután volt. Az idő kellemes, napsütéses. Lexi Adam mellett ült a fiú sportkocsijában. Rebecca családi nyaralójába igyekeztek, ami Fairwoodtól százharminc kilométerre, egy kisváros szélén helyezkedett el. Előttük néhány méterrel haladt Lola BMW-je benne a lánnyal, a mellette ülő Rebeccával és hátul a Nate-Adrianna-Lucas hármassal. Előző este mindenkinek sikerült megismerkednie azokkal, akiket addig még nem ismert a kis csapatból. Ugyanis Rebecca összehívta őket a Stix nevű belvárosbeli kávézóba. Az egyik sarokban álló hosszabb asztalnál ültek. Belül a fal mellett Lexi, mellette Adam és Nate, velük szemben pedig Rebecca, Lola és Lucas. Adrianna volt az egyedüli, aki késve érkezett meg, majd leült Lucas mellé. Miközben vele és Nate-el ismerkedett, Lola Adamre és Lexire függesztette tekintetét. 

- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte kíváncsian. 

- Igen - bólintott mosolyogva Adam, miközben megfogta Lexi kezét az asztal alatt. 

- Szuper! Sok boldogságot nektek! - örvendezett Lola. A mellette ülő Lucas akarva-akaratlanul hallotta a beszélgetést, ami igencsak lelombozta őt. Már azt fontolgatta, hogy kitalál valami mondvacsinált indokot és lelép. Ezek szerint már hivatalosan is együtt vannak… de hiszen már eddig is tudott kettőjükről, akkor miért sújtotta le annyira hallani ezt? Talán mert hangosan kimondva érezni csak igazán, hogy ez a valóság… és miért fáj ennyire? Lexi lassan már fél éve, hogy tudatta vele: köztük mindennek vége. Ennyi idő alatt fel kellett volna, hogy dolgozza, de még mindig képtelen volt továbblépni. Végül ahelyett, hogy felállt volna, úgy döntött, marad. Nem gondolhat csak magára. Hiszen a barátaival van. Rebeccával és Nate-el, akiket nagyon szeret. Lexivel, akit még jobban. Lolát is kedveli, hiszen tavaly sokat bulizott a lány társaságában… és itt van Adam, akire bár eszméletlenül dühös és féltékeny volt, semmi rosszat nem tudott róla mondani. A fekete, szexi miniruhát viselő, égővörös ajkú Adriannát viszont még egyáltalán nem ismerte. A lány ekkor a társasághoz fordult, miközben hátravetette hullámos, vörös haját a válla fölött. - Ki jön ki cigizni? - kérdezte, miközben felállt az asztaltól. Rebecca, Lucas és Nate csatlakozott hozzá. A négyes kilépett a szabadba, és elővették cigarettájukat. 

- Várjunk csak, a tiéd… - pillantott Rebecca az Adrianna kezében gyanúsan égő cigarettára.

- Ja, hogy ez? Van benne némi fű. Kértek? 

- Szuper! - élénkült fel Nate és átvette a cigit a lánytól.

- Csak nehogy szokássá váljon nálad! Te mindig, minden rosszban benne vagy - nézett testvérére Rebecca.

- Ne húzd le a hangulatot! - szólt nevetve Adrianna.

- Azt hiszed, én sosem szívtam még?  - mosolygott Rebecca, de közben megvillant a szeme. Végül ő is beleszívott Adrianna cigarettájába. Aztán Lucas is, aki úgy érezte, ezzel legalább javulhat valamelyest nem éppen felhőtlen hangulata. Később mind a négyen nevetgélve mentek vissza a kávézóba. 

- Belétek meg mi ütött? - kérdezte Lola, miután a többiek visszaültek a helyükre. 

- Ti be vagytok állva - nézett végig a kivörösödött szemű társaságon Adam, és mosolyra rándult a szája sarka. 

- Nate, hát még te is? - csóválta a fejét mosolyogva Lexi. A fiú egy hosszú pillanatig csak némán nézett vissza rá, majd prüszkölve felnevetett, és percekig abba sem hagyta.  Így zajlott az utazás előtti este.

Rebeccáék nyaralóját ölébe zárta a természet. Körös-körül fenyőfák meredtek az ég felé, az épület mögött öt percnyi gyaloglásra egy folyó húzódott el, azon túl pedig kisebb-nagyobb hegyek tornyosultak a távolban. Miután megérkeztek és kiszálltak az autókból, percekig egyikük sem szólalt meg, csak gyönyörködtek a káprázatos tájban. 

- Annyira szép! - szólalt meg elsőként Lola. A többiek bólogattak. 

- Szerintem kezdhetnénk azzal, hogy gyorsan ledobjuk a cuccainkat, aztán lemegyünk a tóhoz mártózni egyet - javasolta mosolyogva Rebecca. Kedvére volt, hogy a többiek tetszését ennyire elnyerte a hely. Mindenki egyetértett javaslatával, így hát kipakolták cuccaikat az autókból és elindultak velük a bejárat felé. Némi táskájában való kotorászás után Rebecca rémült tekintettel pillantott fel a többiekre. - A francba, a koliban hagytam a kulcsokat!

Látva a többiek megkövült arcát, végül elmosolyodott. - Csak vicceltem, de látnotok kellett volna az arcotokat! - nevetett fel.

- Basszus, a frászt hoztad ránk! - lélegzett fel Lola. A kétszintes, faburkolatú nyaralóba lépve lepakolták táskáikat, majd mindenki előkotorta fürdőruháját. A lányok elmentek az egyik szobába átöltözni, míg a fiúk a nappaliban vették át fürdőnadrágjukat. Lucas nem derült jobb kedvre látván Adam kidolgozott, tökéletes felsőtestét. Egyre jobban kezdett eluralkodni rajta az érzés, hogy a fiú mindenben jobb nála. Miért is kellene akkor Lexinek éppen ő? Semmi esélye visszakapni a lányt… 

- Gyorsan berakom a kajákat és a piákat a hűtőbe - szólt Nate, miután lecserélte ruháját egy bő szabású fürdőnadrágra, és felemelt két teletömött hátizsákot a táska halomból. 

 - Segítsek? - kérdezte kórusban Adam és Lucas.

- Majd én! - ajánlotta Lexi, aki épp ekkor lépett ki a szobából kétrészes, egyszerű szabású mélykék fürdőruhájában. 

- Gyönyörű vagy - szólt ismét csak kórusban Adam és Lucas. Adam Lucasra pillantott, mire Luc elvörösödött. Lexi a két fiún járatva tekintetét kissé elszontyolodott. Nem akarta, hogy vitázzanak, azt meg végképp nem, hogy miatta. 

- Lexi, menj és segíts nyugodtan Nate-nek! - szólt Adam.

- Biztos?

A fiú bólintott, Lexi pedig bizonytalanul elindult a konyha felé. Közben vissza-vissza pillantgatott a srácokra, de végül Nate nyomában eltűnt a konyhaajtó mögött. Adam Lucashoz fordult.

- Figyelj…

- Nem kell erről beszélnünk. Így is elég kínos volt - vágott közbe Lucas.

- Nem erről van szó. Szeretném, ha jól kijönnénk egymással. Tudom, hogy Lexi is ezt akarja. 

Lucas nem felelt, csak nézte Adamet, aki folytatta: - Biztosan utálsz. Hiszen a volt barátnőd pasija vagyok. Megértem.

- Nem utállak - kezdte lassan formálva a szavakat Lucas. - Féltékeny vagyok és dühít, hogy Lexi veled van és nem velem, de nem utállak.

- Ezt örömmel hallom - mosolyodott el Adam. Ekkor léptek ki a szobából a lányok. Rebecca és Lola végigmérték a fürdősortban ácsorgó Adamet, majd somolyogva összenéztek. Adrianna Lucast vette szemügyre.

- Tetszik, amit látok - szólt Adrianna, mikor közelebb lépett a fiúhoz. Bikinije nem sokat takart bájaiból. Lucas zavarba jött, de nem felelt semmit. Adrianna azonban nem zavartatta magát. - Kijössz cigizni? - kérdezte, még mindig Lucashoz intézve szavait. A fiú bólintott, és kiléptek a szabadba. Miután Lexi és Nate végeztek a konyhában, a csapat elindult a tó felé. 

- Nem lesz hideg a víz? - aggodalmaskodott Lola.

- Jó idő van, szerintem a víz is kellemes - vélekedett Adam és úgy tűnt, igaza van. A tó vize először hideg volt, mikor derékig ellepte testüket, de pár perc alatt hozzá szoktak, aztán már kellemesen hűvösnek érezték. Lucas és Nate egy strandlabdát passzolgatott egymásnak, Rebecca a tó szélén ült egy kövön, és a vízbe lógatva lábát Lolával beszélgetett, aki körülötte lubickolt és hallgatta őt. Lexi és Adam nem messze tőlük a víz alá bukott, majd nevetve kidugták fejüket. Adrianna átúszott a túlsó partra és onnan nevetve felmutatta középső ujját a többieknek. 

- Lexi pasija annyira dögös! - mondta Lola Rebeccának.

- Tudom, és nagyon jó fej. Rendes srác - szólt Becca, miközben lecsavarta a kupakot a kezében tartott százszázalékos rostos üdítőjéről és beleivott. Hosszú, szőke hajával, rózsaszín bikinijében és óriási méretű Gucci napszemüvegében olyan volt, akár egy szupermodell. A testén egy tűhegynyi felesleg sem volt. Hosszú, napbarnított lábait keresztbe téve beoltotta a kezében tartott cigarettát és összecsapta tenyerét. - Ideje, hogy én is megmártózzak!

Délutánra kissé lehűlt a levegő, így hát mindenki kikecmergett a vízből és magára csavart egy törölközőt. A nyaralóban aztán átöltöztek száraz ruhába, Lexi pedig összeütött a társaságnak egy nagy adag sonkás rántottát. Miután mindannyian végeztek az evéssel, leültek a nappaliban lévő kanapéra és fotelekre, hogy megnézzenek egy horror filmet a falra szerelt, hatalmas okostévén. Előtte Adam és Nate kiment a konyhába, hogy pattogatott kukoricát készítsenek és elővegyék a hűtőből az üdítőket. 

- Jó kis nyaralótok van, és a környék is nagyon szép - szólt Adam.

- Örülök, hogy tetszik. Nyaranta mindig lenézünk ide, de a legutóbbi nyáron nem voltunk, mert Matt… hát, tudod… 

- Persze - bólintott Adam. - Szóval Lexi is járt már itt korábban? 

- Ühüm. És Lucas is. 

- Milyenek voltak együtt? Mármint Lexi és Lucas amikor még együtt jártak? - kérdezte kíváncsian Adam.

- Hát, többnyire boldogok, de nem volt meg köztük az a szenvedély, ami most köztetek van. 

- Srácok, igyekezzetek már, különben nélkületek kezdjük el! - jelent meg a konyha bejáratánál Adrianna. Vállát a falnak vetve, összefont karokkal állt az ajtóban, és a fiúkat nézte. - Különben is, megkívántam a pattogatott kukoricát. 

- Mindig is türelmetlen voltál - csóválta a fejét mosolyogva Adam.

A filmnézés mindenki számára nagyon szórakoztató volt. Rebecca és Lola percenként sikítottak fel a félelmetesebb jeleneteknél, de egy-két alkalommal Nate is reszketett, mint a nyárfalevél. Adam és Adrianna érdeklődve követték a filmbeli eseményeket, de ők nem ijedeztek. Lucas, aki a film előtt füvet szívott, mindenféle dolgot belehallucinált a történetbe. Ezek a hallucinációk volt, hogy rémisztőbbek voltak, mint a valódi film, máskor viszont nagyon vicces dolgokat láthatott, ugyanis többször is kuncogni kezdett az egyáltalán nem nevetséges jeleneteknél. Ilyenkor Lexi idegesen lepisszegte őt, ugyanis minden idegszálával a filmre akart koncentrálni. A felénél aztán tartottak egy öt perces szünetet, mert Nate és Rebecca többször is hangoztatta, hogy bepisil, ha nem mehet ki azonnal a mosdóba. Lucas és Adrianna kiléptek a friss levegőre, hogy rágyújtsanak egy-egy cigarettára. 

- Adam mesélte, hogy évekig te voltál Lexi pasija. Láttam, hogy néztél rájuk, mikor smároltak… - szólt Adrianna. Lucas beleszívott a kezében tartott cigarettába, és lassan bólintott.

- Tudod, még mindig nehéz… szeretem őt - vallotta be.

- Tudom, ez nem megy parancsszóra, de tényleg tovább kellene lépned, vagy legalább megpróbálnod. 

- Szerinted nem próbáltam!? Egyszerűen képtelen vagyok rá! - csóválta a fejét szomorúan Lucas. 

- Ha mégis képes lennél rá, kopogj nyugodtan az ajtómon - kacsintott rá kacéran Adrianna.

- Tetszem neked, vagy csak szimplán poénkodsz? - Lucas felvonta a szemöldökét és kérdő tekintettel nézett a lányra. 

- Mondjuk úgy, hogy nem rugdosnálak ki az ágyamból. 

Lucas mosolyogni kezdett. Adrianna közelebb lépett hozzá és a szemébe nézett.

- Nagyon jó pasi vagy, és nem csak a külsődre gondolok. Jó lenne, ha végre te is elhinnéd magadról.

Miután vége lett a filmnek, előkerültek a hűtőből az alkohollal teli üvegek. Közben Nate gondoskodott a zenéről.
- Még szerencse, hogy itt nincsenek szomszédok, akik panaszkodhatnának csendháborítás miatt - nevetett Rebecca, miközben poharakat vett elő a szekrényből. Fél óra elteltével már a konyhapulton táncolt Lolával. Lucas az egyik széken ült, kezében egy pohár whiskeyvel, és hosszú percekig mást se csinált, csak a szekrénynél turbékoló Lexi - Adam párost bámulta. Aztán tekintete a falatnyi ruhájában táncoló Adriannára vetődött. A lány nem gondolkodott kicsiben, ő nem pohárból, hanem üvegből öntötte magába az alkoholt. Elég kemény csaj lehet, ha így bírja a piát, gondolta Lucas, majd pillantása elidőzött Adrianna szexin mozgó csípőjén és hosszú haján, amit előszeretettel dobált tánc közben. A lány magán érezte Lucas tekintetét, rámosolygott és odalépett hozzá, aztán karon ragadta őt. - A buli erre van! - nevetett. Felmászott az egyik asztalra magával rángatva Lucast is. Időközben Lexi már Rebeccával ropta, Nate pedig Lolával. Adam a falnak vetve hátát iszogatott és közben a táncoló Lexit nézte. Arra gondolt, mennyire odáig van ezért a lányért. Amikor éjfélt ütött az óra, mindenki énekelni kezdte Rebeccának a Boldog Szülinapot! cimű dalt. A lány könnyekig hatódva figyelte barátait, miközben kissé tántorgott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Mikor befejezték az éneklést, egyesével megölelte mindnyájukat. 

- Mondtam már, hogy Jakuzzi is van? - nevetett elcsukló hangon, miután az utolsó embert, Adamet is megölelte. Fantasztikus érzés volt számára, hogy a várva-várt huszadik születésnapján, ha csak rövid időre is, de megfeledkezhetett a közelmúltban történt szörnyű, nyomasztó eseményekről és jól érezhette magát azokkal, akik fontosak számára. 

- Nate, Lexi és Lucas, ti tudjátok, milyen voltam középsuliban. Én voltam a királynő, a lány, akiről minden pasi álmodozik, és akire minden csaj hasonlítani akar. Mindenki barátkozni akart velem annak ellenére, hogy eléggé gonosz voltam az emberekkel… de te, Lexi, tovább láttál ennél, és megláttad bennem a jót. Legjobb barátnők lettünk, és te vagy az egyetlen ember, akiben feltétel nélkül megbízok. - Rebecca egy apró szünetet tartott, hátravetette szőkén aranyló haját és rágyújtott egy cigarettára. Miután lassan kifújta száján át a füstöt, folytatta. - Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy örülök, hogy ti igazi, és nem csak felszínes barátaim vagytok. Örülök, hogy ezt a napot veletek tölthetem. 

Lexi odalépett a lányhoz és szorosan magához ölelte. - Szeretlek!

- Én is téged! - mosolygott Rebecca, majd ismét belevetették magukat a bulizásba. 

Adrianna Lucashoz fordult. - Nincs kedved megnézni azt a Jakuzzit? 

A fiú kissé homályos tekintettel bólintott, és elindultak. Miután becsukódott mögöttük a fürdő ajtaja, Adrianna megszabadult ruháitól és bemászott a Jakuzziba. Lucas az ajtóban állt és a meztelen lány láttán eléggé zavarba jött. Mivel úgy tűnt, nem szándékozik megszólalni vagy megmozdulni, Adrianna beinvitálta a Jakuzzi vizébe.

- Le a farmerrel! - mondta. Lucas végül kibújt pólójából és levette farmernadrágját, majd beszállt a lány mellé a vízbe. Adrianna finoman végighúzta ujjait Lucas mellkasán, közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta őt. 

- Én még nem állok készen erre - fordította el arcát Luc, de Adrianna megfogta az állát és finom mozdulattal fejét az övével szembe fordította. 

- Nem azt kértem, hogy járj velem, vagy vegyél el feleségül. Csak érezd jól magad! Nehogy azt mondd, hogy nem esik jól ez... - Adrianna csókolgatni kezdte a fiú nyakát. - Vagy ez... - suttogta és kezével benyúlt Lucas alsónadrágjába. Egymás szemeibe néztek, majd vad csókolózásba kezdtek.
Hajnali háromnegyed négykor aztán véget ért a buli. Lexi Adammel tért be az egyik szobába. 

- Nagyon kimerültem - sóhajtott a lány és felkapcsolta az asztali lámpát, melynek fénye meleg félhomályba vonta a szobát. Adam Lexi mögé lépett és átölelte őt, mire a lány elmosolyodott. Levette cipőjét, és azonnal beesett az ágyba. Adam szintén ledobta cipőjét, lekapta pólóját és követte őt. Lexi a fiú mellkasára hajtotta a fejét és lehunyta szemeit.

- Olyan jó, hogy itt vagy velem - mondta halkan, a következő pillanatban pedig el is nyomta őt az álom. Adam egy csókot nyomott a homlokára. Miközben a plafont bámulta, lassan ő is elaludt. Rebecca a buli végére annyira kiütötte magát, hogy végül Lola és Nate támogatásával jutott csak el az ágyig. Lola bebújt mellé, Nate pedig leoltotta a lámpát és magukra hagyta a lányokat, akikhez pár perc elteltével a cseppet sem álmos és igen jókedvű Adrianna is csatlakozott. Az ablakhoz lépett, kinyitotta, és elővett zsebéből egy cigarettát. Nate Lucassal osztozott szobáján, aki az ágyon feküdt és a plafonra szegezte tekintetét. Úgy tűnt, gondolataiba mélyed. Nate mellette ült törökülésben és érdeklődve kémlelte a fiú arcát. 

- Mi volt köztetek Adriannával? - kérdezte kíváncsian.

- Mire gondolsz? - Lucas a teljes értetlenség kifejezésével az arcán nézett a fiúra. 

- Láttam, amikor eltüntetek kettesben - felelte Nate.

- Nem történt semmi. 

- Jaj, ne csináld már! 

- Ha történt is volna valami, miből gondolod, hogy rád tartozik? - morogta bosszúsan Lucas, miközben tovább bámulta a plafont.

- Barátok vagyunk, nem?

- Nem mondanám. Inkább csak haverok. Te sosem voltál a brancs része, csak mi négyen: Lexi, Rebecca, Matt és én. Te csak Rebecca öccse voltál, aki időnként velünk lógott - gorombáskodott Lucas. Minden problémáját, dühét és csalódottságát, ami oly' régóta gyülemlett fel benne, rázúdította arra a személyre, aki épp jelen volt. Az igazság az volt, hogy lefeküdt Adriannával, és ezért utálta magát. Tudta, hogy már régóta nincs együtt Lexivel, de mégis az az érzés szorította belülről, mintha megcsalta volna a lányt… a lányt, aki most egy másik szobában épp kettesben van Adammel.  Fellángolt benne a düh, és ez volt az első olyan alkalom, hogy nem csak Adam, de Lexi iránt is. Elvégre nem Adam hagyta őt el, hanem Lexi. És nem Adam miatt szakítottak, hiszen őt akkor még nem is ismerték. Lexi szakított vele egyik napról a másikra, mert már nem szerette őt. Máris bánta, hogy bűntudatot érzett az Adriannával történtek miatt. Bár még  mindig úgy gondolta, hiba volt lefeküdnie a lánnyal, hiszen ő Lexin kívül még sosem volt senkivel. Nem is tervezte, hogy érzelmek nélkül bújjon ágyba bárkivel is. Adriannának azonban igaza volt: el kell engednie Lexit… de hogyan?! Rápillantott a mellette ülő csalódott és szomorú tekintetű Nate-re és elszégyellte magát. Hogyan is mondhatta azt neki, hogy nem barátok? Hiszen azok. Már azon volt, hogy bocsánatot kérjen, de mielőtt megszólalhatott volna, Nate felállt és az ajtóhoz sietett. 

- Hová mész? - szólt utána Lucas.

- Egy pohár vízért - hazudta Nate. Úgy döntött, inkább alszik a nappali kanapéján, semmint Lucassal. Azt hitte barátok, de a fiú is ugyanúgy bánt vele, mint a csoporttársai. A lépcső tetején állva aztán felocsúdott gondolataiból, ugyanis egy árnyékot vélt látni, amint elsuhan a nappali azon szeletén, ami a látószögébe esett. Először azt gondolta, csak a kimerültség és az alkohol játszadozik érzékszerveivel, de a következő pillanatban apróbb zajokat hallott a konyha felől. Szívverése felgyorsult és félelem járta át zsigereit. Az első döbbenet után arra gondolt, talán csak valaki megszomjazott a társaságból, és lement egy pohár vízért… de ha mégsem? Ha megkérdezi, ki van ott, csak felhívja magára a figyelmet. Úgy döntött, félelmével viaskodva leoson és meglesi, ki van a földszinten. Vagy csak menjen vissza Lucashoz, feküdjön le aludni és tegyen úgy, mintha semmit sem hallott volna? Végül óvatosan, ügyelve arra hogy lépteivel ne csapjon zajt, elindult lefelé. A lépcsőfordulóban aztán megállt, leguggolt és kilesett a korlát rácsai között, onnan ugyanis rálátása nyílt a konyhára. Nem égett a lámpa, de Nate léptek zaját hallotta. A behatoló lépteinek zajából ítélve cipőt viselt, tehát kintről jöhetett be… Nate úgy döntött, inkább szól Adamnek vagy Lucasnak, mert egyedül nem meri megnézni, ki ólálkodik a földszinten. Visszafordult és elindult felfelé a lépcsőn. Ekkor sietős lépteket hallott a nappaliból, és mire megfordult, már csapódott is a bejárati ajtó. Nate gondolkodás nélkül felrohant a szobájába és sűrűn kapkodva a levegőt neki vetette hátát a csukott ajtónak. 

- Beléd meg mi ütött? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott! - nézett rá az ágyon ülő, kedvtelen Lucas.

- Valaki lent volt a földszinten.

- És? - Lucas értetlenül felvonta a szemöldökét.

- Nem közülünk.

Luc tágra nyílt szemekkel felpattant. - Egy betörő járt itt? 

- Nem tudom. Ez a nyaraló a város határán túl van. Ki jött volna el idáig azért, hogy ellopjon valamit? Ide nem tévednek csak úgy az emberek! Messze van…

- Mit láttál?

- Lépteket és zajokat hallottam a földszintről, de nem égett a lámpa sehol. Nem mertem teljesen lemenni… amikor visszafordultam, hogy szóljak neked, hallottam, hogy becsapódik a bejárati ajtó. Az a valaki elment - számolt be a történtekről Nate.

- Le kell mennünk megnézni, mit vitt el, vagy hogy egyáltalán mit keresett itt.

- Igen… de nem kellene szólnunk a többieknek?

- Nem. Majd reggel. Ne zaklassuk fel a lányokat, Rebecca így is kidobta a taccsot.

- És a rendőrségnek?

- Nem tudom… először menjünk, nézzünk szét - javasolta Lucas, majd közelebb lépett Nate-hez és váratlanul megölelte őt. 

- Ne haragudj azért, amit mondtam! Ideges voltam és rajtad vezettem le. Szerencse, hogy nem történt semmi. Ha bajod esett volna, az én hibám lenne. Miattam rohantál ki a szobából. Elég, hogy Matt miattam halt meg… - mondta szemét lesütve.

- Te meg miről beszélsz?! - Nate a csodálkozás és az értetlenkedés kifejezésének keverékével az arcán bámult Lucasra. 

- Én vagyok a hibás! Én javasoltam, hogy azon az éjszakán álljunk meg és sátorozzunk az erdőben! Ha nem így történt volna, Matt még mindig élne! - Lucas hangja zaklatottan csengett, könnyes szemmel, sűrűn szedve a levegőt, pihegve nézett Nate-re, mintha több kilométert futott volna le az imént. Erről még senkinek sem beszélt. 

- Nem a te hibád volt. Talán mind a négyen meghaltatok volna autóbalesetben, ha nem álltok meg. 

- De én akkor is csak erre tudok gondolni! Talán, ha a kocsiban maradtunk volna…

- Elég! Verd ki ezt a fejedből! Inkább arra gondolj, hogy megmentetted Rebeccát azon az éjjel! A saját életedet kockáztatva az öledbe vetted őt, amikor elájult. Elmesélte. És most gyere, utána kell járnunk ennek a dolognak! - azzal Nate kilépett a szobából. Dühös volt, amiért Lucas magát okolja a Mattel történtek miatt. Hiszen arról egyikük sem tehet.

- Biztos, hogy már nincs itt? - kérdezte, mikor Lucassal már a lépcsőn jártak.

- Nem tudom…

A földszinten óvatos léptekkel elindultak a konyha felé, de ott senkit és semmi különöset nem találtak, ahogy a nappaliban, a raktárban és a fürdőben sem. Nate a bejárati ajtóhoz lépett és gyorsan lezárta. 

- Menjünk vissza a szobába! - nyöszörögte félősen.

- Oké, de akkor mi legyen? Hívjuk a rendőrséget?

- Nem érnénk el vele sok mindent. Mire ideérnének, az a valaki már rég messze járna. Erőszakos behatolásnak nincs nyoma,
 és ha jól láttam, nem vitt el semmit.  Nem vennének komolyan minket. Főleg, hogy mindannyian alkoholt fogyasztottunk. - Nate nagyot sóhajtott és elindult a lépcső felé. Lucas követte őt. Már az ágyon ülve beszélgettek, amikor megcsörrent Nate mobilja.  

- Mi az? - kíváncsiskodott Lucas a fiú döbbenetet és félelmet tükröző arcát fürkészve. Nate válasz helyett a kezébe nyomta mobilját. Egy üzenet volt az, ismeretlen feladótól:

Legközelebb nézz a hátad mögé.

Lucas egy ideig csak meredten nézte a telefon kijelzőjét, majd Nate-re pillantott. 

- Gondolod, hogy…

- Ezt ő írta. Az, aki itt volt a házban! - fejezte be a mondatot remegő hangon Nate.

- De honnan tudja a számod?

- Kérdezz olyat, amire tudom is a választ… Ismer! Látott engem, aztán üzenetet küldött! Tudja, hogy ki vagyok! Mit akarhatott itt? Ki lehet az? Honnan tudja a számom?

- Talán csak valaki szórakozik velünk a főiskoláról…

- Ja, persze, és ezért utazott százharminc kilométert, nem igaz?!

Kopogtak az ajtón. A fiúk összerezzentek és rémült pillantást váltottak. Nate bebújt a takaró alá. A következő pillanatban egy feketére festett körmökben végződő női kéz jelent meg, majd Adrianna teljes valójában belépett az ajtón.

- Csak te vagy az… - sóhajtott fel megkönnyebbülten Lucas, mire Nate is előbújt a takaró alól. 

- Miért, kire számítottatok? Jason Voorheesra? - nevetett Adrianna, miközben leült a fiúk mellé. - Ti mászkáltatok a földszinten?

- Is - mondta Nate.

- Ezt meg hogy érted?

A fiúk beszámoltak Adriannának a hívatlan vendég felbukkanásáról, majd Nate megmutatta neki az SMS-t, amit kapott. 

- Talán csak rátok akart ijeszteni valaki… és úgy látom, sikerült is neki - pillantott a fiúkra bujkáló mosollyal az arcán Adrianna.

- Miért, te talán nem ijedtél volna meg?! - vonta fel a szemöldökét bosszúsan Nate.

- Nem vagyok az az ijedős fajta. 

Nate és Lucas sértődötten néztek a lányra.

Másnap reggel Adrianna volt az első, aki felébredt. Egy bő, combig érő póló volt rajta, amiben aludt. Hanyagul felfogta a haját és lement a konyhába, hogy főzzön egy kávét. A forrón gőzölgő bögrével a kezében kiült a verandára és rágyújtott egy cigarettára. Miután este elköszönt a fiúktól, a biztonság kedvéért azért tüzetesen átvizsgálta a nyaralót és környékét is, de nem talált senkit sem. Közben Lexi és Adam is felébredt. 

- Jó reggelt - mondta a fiú, és megcsókolta barátnőjét.

- Neked is - mosolygott Lexi. - Szétrobban a fejem…

- Csinálok kávét és reggelit, te csak pihenj. - Adam kimászott az ágyból és magára kapta pólóját.

- Nem, veled megyek. Csinálhatnánk reggelit, mire a többiek felébrednek. Csak előtte letusolok. - Lexi is kimászott az ágyból, hátradobta haját és belebújt papucsába. Mindketten lezuhanyoztak, majd némiképp felfrissülve mentek le a konyhába. Már a reggelit készítették, amikor Adrianna is feltűnt az ajtóban. Egy törölközőt csavart maga köré és vizes volt a haja.

- Hát te? - pillantott rá Lexi, miközben egy tányérra szedte az elkészült tükörtojásokat. 

- Úsztam egyet - mondta Adrianna, miközben leült a konyhapult melletti székek egyikére. Lexi tágranyílt szemekkel nézett rá.

- De hát a víz ilyenkor még nagyon hideg! 

- Ne aggódj, én pont így szeretem. Mi lesz a reggeli?

- Pirítós, tojás, és Adam összedob valamilyen zöldségsalátát - miközben Lexi beszélt, a fiúra mosolygott.

- Ja, el is felejtettem, hogy Adam egy igazi konyhatündér - nevetett Adrianna és elcsent egyet a tányéron álló pirítós halomból, majd bekapcsolta a pulton álló rádiót.

- Imádom ezt a számot! - pattant fel egy keményebb rockdal hallatán és pirítóssal a kezében táncolni kezdett.

- Irigylem, hogy korán reggel ennyi energiája van. Én két kávé után is úgy érzem magam, mint akit fejbevertek - fordult Lexi a mellette álló Adamhez.

- WOW… - tátotta el száját Lucas, aki Nate-el az oldalán épp akkor jelent meg a konyha ajtajában, amikor Adrianna megvált törölközőjétől és bikinijében hátravetette a beáradó napfényben vörösen csillogó haját. 

- Úgy csinálsz, mintha nem láttál volna belőle többet a múlt éjjel - dörmögte a fülébe a háta mögött álló Nate.

- Kapd be!

- Hali, fiúk. Be vagytok még tojva? - köszöntötte Adrianna a srácokat. Közben a dal véget ért és egy lassabb tempójú követte, így hát a lány visszaült székére, hogy tovább majszolja pirítósát. 

- Ha-ha-ha… nagyon vicces vagy - húzta el a száját Nate.

- Miért lennétek betojva? - pillantott a fiúkra kíváncsian Lexi. Azok összenéztek, aztán Nate elmesélte, hogy valaki az éjjel járt a házban. Lexi és Adam nem fogadta olyan könnyedén a hírt, mint Adrianna. 

- Hívtátok a rendőrséget? - kérdezte Lexi. Hangja zaklatott volt, arca rémületet tükrözött. 

- Nem - vont vállat Nate. - Nem tűnt el semmi, és a rendőrség úgysem tulajdonítana nagy ügyet a dolognak. 

Lexinek épp, hogy sikerült visszafognia magát, mielőtt még kicsúszott volna a száján pár keresetlen szó. Végül felemelte telefonját a konyhapultról és felhívta a rendőrséget. Rebecca épp akkor mászott le a lépcsőn, amikor a rendőrök végeztek a földszint átvizsgálásával és Lexi kikísérte őket a bejárati ajtóhoz. 

- Folytatódik a buli és ők a chippendale táncosok? - kérdezte Rebecca, mikor a távozni készülő egyenruhásokról a konyha ajtajában álló Nate-re siklott pillantása.

- Nem, Becca. Ezek igazi rendőrök.

- Nem találtunk erőszakos behatolásra utaló nyomokat, és semmi különöset nem észleltünk. Ha jól gondolom, itt az éjjel kemény buli folyt - a rendőr a sarokban álló üres piásüvegekre pillantott, majd ismét Lexire. - Légy szíves, legközelebb ne siessetek annyira tárcsázni a rendőrséget a semmi miatt. 

- Azt hiszi, csak kitaláltuk az egészet?! - csattant fel türelmét vesztve Lexi.

- Vagy túl sokat ittatok, vagy felelőtlenül tárva-nyitva hagytátok a bejárati ajtót. Legközelebb figyeljetek oda jobban! - azzal a két rendőr kicsörtetett a szabadba. Miután Lexi idegesen becsapta mögöttük az ajtót, Rebecca kérdő tekintettel nézett rá. - Mi a fene történt? 

Lexi türelmetlenül elmagyarázta barátnőjének, hogy miért kellett rendőrt hívniuk. 

- Jaj, ne parázzatok már! Biztos egy hajléktalan jött be kaját csórni - vont vállat Rebecca. Lexi végképp kezdett kijönni béketűréséből. 

- Azt gondolná az ember, hogy a történtek után nem veszed ilyen félvállról az efféle eseteket! - csattant fel, majd Lucasra pillantott. - Ez rád is vonatkozik! Hívnotok kellett volna a rendőrséget azonnal!

- Most hívtad őket, és mondhatom, nagyon sokra mentél velük! - vágott vissza Lucas. Rebecca a hiszti roham szélén állt, de végül nagy levegőt vett és nyugodtnak szánt hangon így szólt: - Lexi, nem kellene paranoiásnak lennünk. A történtek óta állandóan rettegünk. Ezzel pedig semmit nem segítünk se magunkon, se egymáson…

- Igazából valamit még nem mondtam el - szólt félősen Nate.

- Mit? - szegezte neki a kérdést kórusban Rebecca és Lexi.

- Miután ez az egész történt, kaptam egy SMS-t…

- És?! - a lányok értetlenül néztek vissza rá. 

Nate elővette telefonját és megmutatta nekik az éjjel érkezett üzenetet. 

- Felismert téged! Tudja, hogy kik vagyunk! - szólt rémülten Lexi, miközben mozdulatlanul, földbe gyökerezett lábbal állt. Adam odasietett hozzá és átölelte őt. - Ne aggódj!

- Nate, melyik csoporttársad képes ilyesmire? Ez elég vaskos tréfa, nagyon utálhat téged! - nézett testvérére Rebecca.

- Micsoda?! - Nate megrökönyödve nézett vissza a lányra. - Miért pont engem?

- Mert te kaptál üzenetet! 

- Szerintem ha te álltál volna ott a lépcsőn, akkor te kaptál volna utána üzit!

- Becca, lehet, hogy… - kezdte Lexi, de Rebecca félbeszakította.

- Úgy tudom, a rendőrök szerint nem ember végzett Mattel, és a többi áldozattal sem. Az állatok pedig egyelőre még nem használnak mobiltelefont, és tudtommal SMS-ezni sem tudnak. Ne akarj minden különös, megmagyarázhatatlan esetet összekötni azzal az éjszakával! Csak rosszkor voltunk rossz helyen, de itt, távol attól a borzalmas erdőtől már biztonságban vagyunk! - mondta, majd idegesen megfordult a lépcsőn, hátradobta haját a válla fölött és elindult vissza az emeletre.

- Hová mész? Kész a reggeli!

- Az ágyamba kérem! Elvégre szülinapom van - jelentette ki Rebecca. 

- Ki kér pirítóst? - kérdezte Adrianna. A többiek a lányra sandítottak, de egyikük sem szólt egy szót sem. A tusolásból érkező Lola lépkedett lefelé a lépcsőn. 

- Lemaradtam valamiről? - kérdezte, miután végigsiklott tekintete a nappaliban álló néma társaságon. 

- Én még egyszer biztos, hogy nem mondom el - sóhajtott Nate és a konyha felé vette az irányt. Lucas és Adrianna követte őt, Adam beszámolt Lolának a történtekről, Lexi pedig felvitte a reggelit Rebeccának. A lány a szépítkező asztala előtt ült és sminkelte magát. Kissé nedves haja arról árulkodott, hogy nem rég lépett ki a zuhany alól. Lexi lerakta a reggelivel megpakolt tálcát a szoba közepén álló üvegasztalra, majd leült az ágy szélére. Rebecca a tükörből nézte őt. 

- Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, csak kiborultam - szólt végül, és rúzst kent fel ajkaira.

- Megértelek. Én is kiakadtam - bólintott Lexi. Rebecca felállt és odalépett barátnőjéhez.

- Köszi, hogy felhoztad a reggelim. Osztozunk rajta?

- Igazából Adam vár…

- Adam jól érzi magát a többiekkel. Nekem pedig szükségem van arra, hogy egy kicsit beszélgessek a legjobb barátnőmmel.

- Rendben - adta be a derekát Lexi és elmosolyodott. 

Lucas a veranda előtti lépcsőn ült és gondolataiba merülve a távolban álló hegyekre meredt. A háta mögött kinyílt az ajtó és kilépett rajta Nate, egyik kezében két gőzölgő bögrével. Miután becsukta az ajtót maga után, leült Lucas mellé és átadta neki az egyik bögrét. 

- Kávé - mondta.

Lucas a fiúra fordította komor tekintetét és kissé elmosolyodott. Valamilyen oknál fogva picit mindig jobb kedve támadt Nate közelében.

- Köszi. Tudod, Rebecca és Lexi eléggé félnek attól a valamitől, ami megölte Mattet… de én néha azt kívánom, bárcsak találkoznék vele, hogy megfizessen azért, amit a legjobb barátommal tett - szólt halkan. Szél süvített át a fák lombjain és mozgatta meg a földre hullott, elszáradt faleveleket. Nate szomorú tekintettel nézett Lucasra.

- Megértelek… de te is tudod, hogy nem lenne semmi esélyed. Lexiék pedig teljesen összeomlanának, ha még egy barátjukat elveszítenék. És én is...

- Szerintem Lexit én már nem érdeklem - mondta keserűen Lucas.

- Tudod, hogy fontos vagy neki. Csak másféleképpen, mint régen.

- Na és Adam milyen? Te jobban ismered, szobatársak vagytok.

- Rendes srác. Segít, meghallgat, tanácsot ad, ha kell. Törődik az emberekkel. Igaz, hogy kicsit komoly, de talán csak azért, mert még nem nyílt meg teljesen.

- Ha bántani fogja… ha fájdalmat mer okozni Lexinek, megölöm! - Lucas lehajtotta fejét. Könnycseppek hullottak a földre, megállíthatatlanul potyogtak a szemeiből. Nem akart sírni Nate előtt, de képtelen volt visszatartani. Csakis Lexire tudott gondolni, senki másra. A fényes, fekete hajára, melynek illatát úgy imádja. Puha, finom ajkaira és a kedvenc cseresznyés szájfényére, amit csókolózás közben mindig lenyalt a szájáról. Na meg azokra a csillogó, zafírkék szemekre, melyek már nem tekintenek rá úgy, mint azelőtt…

- Kimutatni az érzéseid sosem szégyen, hanem bátorság. Sajnálom, hogy szenvedsz, de az idő segíteni fog. Nem leszel mindig Lexi miatt szomorú - mondta Nate és közben kezét a fiú vállára tette.

- Honnan tudod?

- Az élet már csak ilyen.

Ekkor Adam és Lexi jelentek meg az ajtóban.

- Elmegyünk a városba Rebecca tortájáért. Nate, beírnád a telefonomba a cukrászda címét? - kérdezte Lexi, miközben a fiú felé fordult.

- Persze - mondta Nate, és lerakta a lépcsőre bögréjét. 

- Lucas, mi a baj? - kérdezte Adam, ugyanis a fiú még mindig lehajtott fejjel ült. Bár gyorsan megtörölte az arcát, mikor Lexiék felbukkantak, még mindig vörös volt a szeme. 

- Nincs semmi. Most megyek, úgy hallottam, Adrianna szólt - hazudta, majd felállt és besietett a házba. 

Miután Lexi és Adam beszállt a fiú autójába, Nate felemelte bögréjét a lépcsőről és bement a nyaralóba Lucas után. A nappali kanapéján fekve talált rá a fiúra, aki unottan szörfözött a kábelcsatornák között.

- Hol vannak a lányok? - kérdezte Nate.

- A Jakuzziban füveznek.

- Akkor mi miért vagyunk még mindig itt?!

Lucas vállat vont.

- Gyere már! Érezzük jól magunkat, ha már itt vagyunk!

- Nincs kedvem…

- Legalább elterelné a figyelmed.

- Te menj nyugodtan.

- Nem foglak itt hagyni egyedül, hogy belefulladj a depresszióba.

- Jó, menjünk! - adta be a derekát Lucas és felállt a kanapéról. Nate vigyorogva elindult vele az emeletre, hogy átvegyék fürdőnadrágjukat. Mikor aztán beléptek a fürdőbe, tömény füst csapta meg az orrukat, amitől csak a körvonalait látták a Jakuzziban viháncoló lányoknak. 

- Na, végre! Szálljatok be! - nézett rájuk Adrianna. Miután ez megtörtént, a lány fűvel kínálta Lucast. A fiú beleszívott párat a cigibe, majd tovább adta Nate-nek.

- Épp felelsz vagy merszt játszottunk. Van kedvetek beszállni? - kérdezte a fiúktól Rebecca. Azok kissé bizonytalanul összenéztek, de végül mindketten bólintottak.

- Én a helyetekben kétszer is meggondoltam volna. Adriannával ez a játék durvább, mint az orosz rulett - nevetett Lola. A fiúk elképzelni sem tudták, milyen feladatokat hajthattak végre a lányok hármasban, amíg ők nem voltak jelen.

- Azért annál nem - kuncogott Adrianna. 

- Ki kezdje? - tűnődött Rebecca, aki szipkával szívta a marihuanát.

- Haladjunk sorban. Először én kérdezek tőled. Felelsz, vagy mersz? - szólt Adrianna.

- Most inkább felelek. Azt hiszem, megmozdulni sem tudnék. Teljesen lezsibbadtam ettől a cucctól! - nevetett Rebecca.

- Mennyi idős voltál, amikor elveszítetted a szüzességed? 

- Tizenöt - felelt a lány, és Lolához fordult. - Felelsz, vagy mersz?

Lola úgy döntött, mer.

- Akkor csókold meg Adriannát! - utasította Rebecca. Lola közelebb hajolt Adriannához és tétovázás nélkül megcsókolta őt. 

- Ajaj, kezd forrósodni a hangulat - nevetett Nate. 

Lola Lucashoz fordult. - Felelsz, vagy mersz?

- Merek - mondta kissé bizonytalanul a fiú.

- Akkor smárold le Nate-et.

- Nem először smacizna fiúval - nevetett Rebecca. A többiek meglepődve néztek a lányra. 

- Nahát! - csillant fel Adrianna szeme.

- Nem először játszok ilyet - vont vállat elvörösödve Lucas.

- Nem mondtam, hogy felelsz, vagy mersz közben történt - kuncogott Rebecca. Most már maga Lucas is kérdő tekintettel nézett a lányra.

- Matt egyszer mesélte, hogy egymáson tanultatok meg smárolni - magyarázta vihogva Rebecca.

- De akkor tizenkét évesek voltunk! - védekezett Lucas egyre vörösebb arccal. - Nem hiszem el, hogy elmondta!

A többiek kuncogtak.

- Tik-tak. Ketyeg az óra! - figyelmeztette Lola a fiút. Közben átadta neki a kezében tartott cigit. Lucas beleszívott, majd Nate-re fújta a füstjét, közelebb hajolt hozzá és óvatosan, gyengéden megcsókolta őt. Mikor abba hagyták, Nate-en volt az elvörösödés sora.

- Ez annyira szexi! - sóhajtott a fiúkat nézve Adrianna. Ezután Lucas kérdezett Nate-től, aki úgy döntött, felel.

- Jól csókoltam az előbb? - vigyorgott rá Luc. Nem is sejtette, hogy barátjának hozzá hasonlóan még mindig az a csók járt a fejében.

- Ühüm - bökte ki végül, majd Adrianna felé fordult. - Felelsz, vagy mersz?

- Természetesen merek. Ez nálam nem is kérdés.

- Akkor hogy Rebecca se maradjon ki a nagy csókcsatából, itt a lehetőség! - vigyorgott Nate, Adrianna pedig szemrebbenés nélkül szenvedélyes beleéléssel megcsókolta a lányt.

Mikor egy óra múlva Lexi és Adam visszatért, a többiek már ártatlanul filmeztek a nappaliban. 

- Miről maradtunk le? - kérdezte Adam. Közben Lexi egy dobozzal a kezében besietett a konyhába. 

- Semmiről - felelte titokzatosan Adrianna, majd somolyogva összenézett a többiekkel.

- Máris rosszat sejtek - csóválta a fejét vigyorogva Adam. Közben Lexi a konyhában kicsomagolta a rózsaszín cukormázzal bevont tortát, amin egy szívecske közepén a húszas szám díszelgett. Kapkodva elkezdte meggyújtani a rajta lévő gyertyákat. Közben a nappaliban Adam Rebeccához fordult. 

- Beszélhetnénk? 

- Persze – mondta meglepődve a lány, és közben felállt. Adam a szabadba kísérte őt. Amíg feltartotta, Lexi bevitte a tortát a nappaliba. – Nem gyanakszik?

- Nem. Azt mondtam neki, hogy elmentetek Adammel egy kávézóba – mondta Lola. Pár perc múltán Adam visszatért, nyomában Rebeccával. 

- MEGLEPETÉS! – kiáltották kórusban a többiek. Rebecca meglepődve nézett végig a tortát körülálló társaságban, aztán szája széles mosolyra húzódott. 

- Hát ezért mentetek a városba! – nézett Lexire, majd sietve megölelte őt, aztán sorban a többieket is. 

- Köszönöm! Annyira édesek vagytok! – hálálkodott. Miután elfújta a gyertyákat, mindenki előkotorta táskájából az ajándékát, amit még az indulás előtt vásárolt, és sorban átadták azokat a lánynak. Közben eleredt az eső és hideg széltől hajladoztak a fák az ablakon túl. Úgy tűnt, vihar van készülőben. 

- Azt hiszem, nem fogunk grillezni – húzta el a száját csüggedten Nate, miközben kibámult az ablakon. Valahol a távolban egy villám cikázott át az égen. 

- Hallgassunk zenét és beszélgessünk – javasolta Lexi. Azt szerette volna, hogy Rebecca jól érezze magát a születésnapján.

- U-N-CS-I – sóhajtott Adrianna.

- Rebecca, te mit szeretnél? – kérdezte Adam az ajándékait bontogató lánytól. Rebecca összegyűrte a soron következő ajándékáról letépett csomagolópapírt és a többi közé dobta, aztán felnézett a fiúra. 

- Tudjátok, csinálhatnánk egy vicces videót. Biztosan ismeritek a Call Me Maybe című számot. Már annyi paródia videó készült hozzá, és olyan viccesek! Mi is csinálhatnánk egyet, jó buli lenne! 

- Akkor azt fogjuk tenni. Igaz, srácok? – pillantott a többiekre Adam. Azok bólintottak. 

- Lucas úgy is szeret fotózni és videókat készíteni! – lelkesült fel Lexi – Ugye, elhoztad a kamerádat? – fordult Lucashoz.

- Persze. Mindjárt megkeresem – azzal a fiú felment az emeletre, hogy előhalássza hátizsákjából a kamerát. Már épp indult vissza a többiekhez, mikor nekiütközött az ajtóban Nate-nek. 

- A frászt hoztad rám! – méltatlankodott.

- Bocsi – szabadkozott Nate – Csak gondoltam, megkérdezem, jobban vagy-e már. Pár másodpercig csak néztek egymásra, majd Lucas így felelt: - Már jobban, ne aggódj miattam. És… köszi.

Visszaindultak a nappaliba, ahol aztán Lucas bekapcsolta és az asztalra helyezte a kamerát. Rebecca ölében a laptopjával a kanapéra ült, hogy megkeresse a dalt. 

- Megvan! Arra gondoltam, hogy tátogjunk rá, baromkodjunk, és vágjunk hülye fejeket. Csak… érezzük jól magunkat! – szólt.

- Nem tűnik nehéznek – nevetett Adam.

- Akkor gyerünk, csináljuk! De előtte meg kell igazítanom a sminkem! – pattant fel Rebecca, lerakta laptopját a kanapéra és felrohant az emeletre, hogy rendbe szedje magát. Miután visszatért, elindította a dalt, amire aztán mindenki felváltva, egyedül, párosával, és csoportokban a kamera elé állt. Táncoltak és bohóckodtak, miközben énekelték a dalt.

- Adrianna, az már korhatáros lesz – nevetett Lexi, mikor a szóban forgó lány tánc közben felemelte felsőjét, közszemlére téve ezzel csipkés melltartóját. Miután végeztek, Lucas csatlakoztatta kameráját a laptophoz, hogy rámásolja a videót, amit aztán a kanapén ülve néztek végig. 

- Várjunk csak, az meg mi volt? – kérdezte Adam, mikor már a videó háromnegyedénél tartottak.

- Adrianna feneke – nevetett Lola.

- Nem arra gondoltam. Amikor az egyikünk véletlenül elfordította vagy meglökte a kamerát… Lucas, visszatekernéd?

- Persze, majd szólj, mikor állítsam le – mondta Lucas és beletekert a videóba.

- Itt jó lesz. Ha szólok, szüneteltesd le. 

Lucas elindította a videót, melyen Adrianna valóban a fenekét rázta, de aztán valaki, -talán csak véletlenül - elmozdította a kamerát és bekerült a képbe a nappali ablaka. 

- Állítsd meg – szólt Adam. – Látjátok? 

Fölösleges volt a kérdés, ugyanis mindenki elkerekedett szemmel meredt a képkockára. Az ablak mögött egy ember körvonalai rajzolódtak ki.

- Úristen, az kicsoda? – kérdezte rémülten Rebecca.

- És miért kukkol minket? – szörnyülködött Lexi.

Adam az ablak felé fordult, de már nem állt mögötte senki. Odasietett és kinézett rajta. – Senkit nem látok – tudósította a többieket.

- Ki tudnád nagyítani a képet? – fordult Lucashoz Lexi.

- Igen, egy pillanat. – Miután ráközelített az ablakra, csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy a leskelődő arcába húzott kapucnit visel.

- Ha nem lett volna ott a függöny, talán többet látnánk belőle! – sajnálkozott Nate.

- Igen, és ő is belőlünk! – szólt epésen Rebecca – Miért leskelődik utánunk? Mit akar? 

- Lehet, hogy ugyanaz az ember, aki az éjjel is itt járt a házban – vélekedett Lucas.

- Száz százalék! – mondta Nate.

- Na, jó, én hivatalosan is betojtam – jelentette ki Rebecca, Lexi és Lola pedig bőszen bólogattak.

- Talán haza kellene mennünk – javasolta Lucas.

- Ilyen időben? Kizárt, hogy bármelyikünk is vezessen! – csóválta a fejét Lola.

- És az is biztos, hogy én ki nem teszem a lábam a házból, amíg odakint van valami perverz! – jelentette ki Rebecca, majd két kezét összekulcsolta a térdén.

- Ki kellene mennem, hogy megnézzem, itt van-e még valaki – szólt Adam.

- Nem! Nem mehetsz ki! – tiltakozott Lexi és odarohant a fiúhoz, hogy átölelje. 

- Ha bajod esne, abba belehalnék! Még egyszer nem történhet meg az, ami a nyáron! Még egy embert nem veszíthetek el! – mondta könnyes szemmel, Adam vállába fúrva arcát. A fiú magához szorította őt. 

- Jól van, nem megyek. Nyugodj meg – szólt és csókot nyomott a lány ajkaira. Lucas kitartóan bámult a cipőjére. Nate észrevette a fiú elkomoruló arcát, úgyhogy gyorsan megszólalt, hogy Adam és Lexi elengedjék egymást.

- Mit csináljunk? Az ablakok be vannak zárva… kulcsra zárom az ajtót, aztán…

- Nem fogom szorongással tölteni a születésnapomat. Hónapok óta ez megy. Elegem van! – vágott közbe karba tett kézzel Rebecca. 

- Lucas alá vágja az eredeti zenét a videó alá, mert párszor beleröhögtünk, meg beszéltünk az eredeti felvételen. Ha ezzel kész van, feltöltjük a netre – vette át a szót Lexi. Aggasztotta a leselkedő idegen, de próbált higgadt maradni. Azt szerette volna, ha legalább Rebecca születésnapja jó hangulatban telik, de máris rányomta bélyegét a szorongás. Adam csatlakozott barátnőjéhez.

- Akkor megcsinálod Lucas? – fordult a fiúhoz, aki lassan felé fordította fejét, majd bólintott és a laptopjáért nyúlt. Közben Nate kulcsra zárta a bejárati ajtót. 

- Megyek, addig összedobok pár szendvicset, hogy legyen kaja a filmnézéshez. Mást úgysem tudunk ilyen időben csinálni. Rebecca, te addig válaszd ki, mit nézzünk, de lehetőleg vígjáték legyen – szólt Lexi és elindult a konyha felé. 

- Megyek, segítek – ajánlkozott Lola és csatlakozott Lexihez.

Rebecca elővett egy cigarettát és meggyújtotta – Ideadnád a hamutálcát? – kérte Adriannától, aki közelebb ült a dohányzóasztalhoz, mint ő. Miután Lucas befejezte az utolsó simításokat a videón, feltöltötték Nate-el egy videó megosztó portálra. 

- Nem vagyunk normálisak – csóválta a fejét mosolyogva Luc, mikor már a feltöltött videót nézték.

- Szerintem szuper lett! – nevetett Nate.

- Szerintem is! És azt is meg kell jegyeznem, hogy csodásan festek rajta – szólt Rebecca. Lexi és Lola egy-egy szendvicsekkel teli tálcával megrakodva léptek ki a konyhából, majd lerakták terhüket a kanapé előtti dohányzóasztalra és visszafordultak popcornért és üdítőért. 

- Segítek – ajánlkozott Adam és követte a lányokat. Rebecca jóvoltából az Amerikai Pite nyolcadik részét kezdték el nézni. A ház falain túl egyre nagyobb méreteket öltött a vihar. Iszonyatos széltől hajladoztak a közelben álló, hatalmas fák és villámok cikáztak át a borús, időközben komor feketébe burkolódzó égbolton. Az esőt, mintha ezernyi dézsából öntenék, cseppjei hangosan kopogtak az ablakpárkányon. Lexi félősen Adamhez bújt, aki szórakozottan cirógatni kezdte a lány arcát. Az egyik pillanatban hirtelen elsötétedett a TV képernyője, és sötétségbe borult a nappali. 

- Basszus! – méltatlankodott ijedten Rebecca.

- Nyugi, csak elment az áram – szólt Adrianna. Mivel hosszú percek múltán sem történt semmi változás, arra jutottak, hogy a vihar bizonyára lecsapta a biztosítékot.

- A kapcsoló a ház mögötti pajtában van… - mondta Rebecca félénken, mintha tartana szavai következményétől. 

- Jobb helyen nem is lehetne! – csattant fel Lola.

- Nem én építettem a nyaralót, panaszkodj a tervezőnél! 

- Elég, lányok! Majd én kimegyek és felkapcsolom – szólt Adam, miközben felállt.

- Ne, Adam! – Lexi felpattant a kanapéról és karon ragadta a fiút. 

- Valakinek muszáj.

- Akkor veled megyek! 

- Nem, nem jössz – jelentette ki határozottan Adam. Az ablakon túlról érkező villámlás fénye egy pillanatra megvilágította Lexi kétségbeesett arcát. 

- Majd én elkísérem – szólt Adrianna.

- Ha én nem kísérhetem, akkor te miért? Te is lány vagy! – ellenkezett Lexi. Adriannának már a nyelve hegyén volt a válasz, de Lucas megelőzte őt. 

- Elmegyek én Adammel – jelentette ki. Semmi kép nem akarta, hogy Lexi kísérje el a fiút. Ahhoz túlságosan is féltette őt. Neki sem volt ínyére kilépni a pusztító viharba, ahol ráadásul nem is olyan rég valaki még utánuk leselkedett. De ha már menni kell, menjenek a fiúk. Lucas Nate-re pillantott, aki a kanapén ült, és csak a feje látszott ki a pokróc alól, amivel takarózott.

- Én is menjek? – kérdezte.

- Nem, Nate. Te maradj itt. Nem kell mindenkinek jönnie – mondta Adam.

- De a legjobb barátaim vagytok.

Adam elmosolyodott, úgy válaszolt: – Ne aggódj, sietünk. Te addig is vigyázz a lányokra. 

Nate bólintott. 

- És ha még mindig kint ólálkodik az az őrült? – vetette fel aggódva Rebecca.

- Mi ketten vagyunk, ő egyedül. Ne aggódjatok – szólt Lucas, bár eléggé feszült volt. Lexi megölelte Adamet, majd megcsókolta őt. 

- Siessetek vissza! – mondta a lány könnyes szemmel. Rebecca közben világításra használva mobilját kibotorkált a konyhába, és az egyik fiókból elővett két zseblámpát. Az egyiket átadta a fiúknak, a másikat pedig bekapcsolta és elhelyezte az asztalon, hogy legyen a nappaliban valamilyen fényforrás. Mielőtt a két fiú kinyitotta volna az ajtót, Lexi megölelte Lucast is, aki meglepetten és zavartan nézett a lányra. Szíve vadul dobogott, amikor átkarolta és érezte parfümje mámorító illatát.

- Vigyázzatok magatokra – búcsúzott Lexi. A fiúk esőkabátban kiléptek a viharba és Adam bekapcsolta a kezében tartott zseblámpát.

- Ahogy beléptek az ajtón, rögtön baloldalon lesz a kapcsoló! – szólt utánuk Rebecca. A fiúk mélyen az arcukba húzták kapucnijukat, de még ezzel sem tudták megóvni magukat a csípős széltől és a hideg esőcseppektől. Épp megkerülték a nyaralót, amikor zajokra lettek figyelmesek az egyik közeli facsoport mögül. A zúgolódó viharban is tisztán hallották az ágak recsegését.

- Siessünk – szólt Adam és megszaporázta lépteit – Maradj szorosan mögöttem!

Elérték a pajta bejáratát. Adam megfogta, majd lenyomta a fából készült ajtó ázott kilincsét, ami aztán nyikorogva kinyílt, a két fiú pedig eltűnt mögötte. A zseblámpa fénye először a sarokban heverő hálózsákokra vetődött, majd két, pokróccal letakart csónakot pillantottak meg a fal mellett. A pajta különböző régi, vagy nem használt lim-lomokkal teli dobozokat rejtett egymás hegyén-hátán. Adam az ajtó baloldalán található kapcsolókra és konnektorokra irányította a zseblámpa fényét, majd felkapcsolta az áramot és a villanykapcsolóval kipróbálta, működik-e. Működött. A pajtát sápadt fénybe vonta a plafonról világító villanykörte. Lucas tekintete elidőzött a falakon, majd hátrahőkölt, ugyanis a szemközti falon vérvörössel felmázolt, hatalmas betűkkel az alábbi szöveg állt:

ITT VAGYOK…

Adam! – szólt a félelemtől remegő hangon Lucas. Adam megfordult. Épp, hogy csak egy pillantást vetett a feliratra, aztán karon ragadta Lucast és az ajtó felé húzta őt. 

- Gyere! – mondta, hogy magához térítse a fiút döbbenetéből. Lekapcsolták a villanyt és sietve kiléptek a szabadba, hogy visszainduljanak a többiekhez.

- Mi volt ez? – hebegte Lucas.

- Ne most beszéljük meg, siessünk – mondta Adam, miközben nyugtalanul pásztázta a környéket. Már nem érdekelte őket, hogy arcukat pirosra csípi a hideg szél, csak arra tudtak gondolni, hogy visszajussanak a nyaralóba. Félúton jártak, mikor megreccsentek a bokrok, melyek mellett elhaladtak. Mindketten odafordították tekintetüket. Egy közeli villám fényében kirajzolódott az ágak közül egy rájuk meredő, borostyánságra szempár.

- Fuss! Rohanj! – mondta Lucasnak Adam, de a fiú továbbra is megkövülten állt.

- Nem hagylak magadra… - bökte ki végül. 

- MENJ MÁR! – kiáltott rá Adam. 

A bokor újra megreccsent, immár hangosabban, mint az első alkalommal, majd kibontakozott mögötte egy farkas irdatlan pofája, sárgán villogó szemekkel, szájában hatalmas, éles fogakkal. A farkas két lábra állt, így már csak a derekáig takarták őt az ágak, melyek mögött addig rejtőzött. Testét szürke, esőverte szőr borította, válla és gerince görnyedt volt, mancsok helyett erős, karmokban végződő, emberéhez hasonló kezek bontakoztak ki a sötétségben. Karjai izmosak voltak. Lucasban ekkor tudatosult, hogy ez nem lehet közönséges farkas. Csak a pofája hasonlít farkaséra… de a teste, olyan emberszerű… a farkasok nem tudnak két lábra állni. Páni félelem lett úrrá rajta, miközben a fenevad lassan, vicsorogva feléjük indult. Ahogy közeledett, úgy bontakozott ki a sötétségből egyre inkább félelmetes alakja. 

- Lucas, bízz bennem, és fuss! Kérlek… - mondta Adam. Lucas viszont változatlanul állt mellette megkövülten, képtelen volt hinni a szemének, és nem akarta magára hagyni Adamet ezzel a fenevaddal. Hiszen másodpercek alatt darabokra tépné őt. 

- Menj már! – könyörgött Adam, mire Lucas összeszedte minden bátorságát, és így szólt: - Nem hagylak itt.

Ekkor a magasból, az egyik fáról képtelen gyorsasággal leugrott Adrianna. Egyenesen a fenevadon landolt és mielőtt az felfoghatta volna, mi is történt, a lány már a nyakába is döfött egy nagy, ezüstösen csillogó tőrt. A farkasszerűség felvonyított fájdalmában és megpróbálta lelökni magáról Adriannát. 

- ROHANJ! – üvöltött Lucasra a lány, mire az lassan hátrálni kezdett, sarkon fordult és rohanni kezdett. Minden erejét latba vetve futott a csúszós, sáros talajon. A házban gyorsan figyelmezteti a többieket és keres valamit. Kést vagy akármilyen fegyvernek valót, amivel aztán segíthet Adriannának és Adamnek. Nem ismétlődhet meg az, ami a nyáron történt…

A fenevad úgy tűnt, egy pillanatra megzavarodott Adrianna váratlan akciójának köszönhetően. Megragadta a hátán kapaszkodó lányt, és mikor sikerült elérnie őt, egy mozdulattal a földre repítette, majd rávetette magát. Pofája csak centiméterekre volt a lány arcától, aki lábaival mellkason rúgta a farkast és felpattant. Az repült néhány métert, aztán nyekkenve hanyatt esett a sárban. Adam megindult felé. Olyan gyors volt, hogy körvonalai elmosódtak futás közben. Felkapta a földről az ezüst tőrt, hogy a vadállat szívébe döfje, de az az utolsó pillanatban oldalra vetődött, így csak a vállát sikerült eltalálnia. A következő pillanatban, mintha méreg hatolt volna Adam testébe, szúró fájdalmat érzett a karjában. A farkasszerű lény a húsába vájta hosszú, éles fogait. Ugyanebben a másodpercben Adrianna ott termett, és lerántotta a fenevadat Adamről. Miközben a fiú feltápászkodott, a szörny úgy tűnt, gyengülni kezdett. Szőre csatakos volt a vértől. Felüvöltött, hangja tőrként szelte át az éjszakát, majd sarkon fordult és gyorsan beiszkolt a fák közé. Közben Lucas berohant a nyaralóba, ahol aztán szúró oldalára szorítva kezét térdre rogyott. A többiek a nappaliban ültek, ahol már égett a villany. 

- Lucas, mi történt? – sietett aggódó arckifejezéssel a fiúhoz Lexi, majd a többiek is rémülten felé indultak.

- Hová rohant Adrianna az előbb? Csak úgy eltűnt egy pillanat alatt – szólt Rebecca.

- Hol van Adam? – kérdezte rémülten Lexi, miközben kicsordultak könnyei.

- Egy farkas… vagy valami hasonló… egy… egy… kell valami, amivel segíthetek – zihálta Lucas, majd minden maradék erejét összeszedve feltápászkodott és elindult a konyhába, hogy keressen valami támadó eszközt.

- Milyen farkas? Lucas, hol van Adam? – ismételte Lexi immár hisztérikus hangon, majd végül kirohant az esőbe.

- Lexi, ne! – kiáltott utána Lucas, de a lányt nem érdekelte. Egyetlen dolog járt csak az fejében: hogy karjaiba zárhassa Adamet. Ha valami baja esett, azt képtelen lenne elviselni. Ahhoz az emberi fájdalom is kevés lenne… de nem, nem lehet. Biztos, hogy jól van. Jól kell lennie. Beleütközött valakibe. Felnézett, és Adam esőáztatta arcát pillantotta meg. Ott állt mellette a szintén vizes és sáros Adrianna is.

4. Fejezet: Adrianna

Az elkövetkezendő napokban Lexi az iskolán kívül sehová nem mozdult ki, legtöbb idejét a kollégiumi szobájában töltötte. Adam hiába próbálta elérni őt, nem vette fel a mobilját, és nem egy alkalom volt, hogy a fiú kopogtatott szobájának ajtaján. Lexi, bár nehezére esett, nem nyitott ajtót. Az egyik ilyen alkalom után Rebecca kiosztotta a lányt.
- Miért csinálod ezt?! Tetszik neked Adam, nem? Sőt, nagyon is kedveled! És ő is téged. Minden olyan jól alakult köztetek, mégis képes vagy tönkretenni az egészet, csak mert a volt pasid rosszul érzi magát emiatt! Térj már észhez!
Lexi az ágyon feküdt és a hatalmas unikornisát ölelgette, amit Adamtől kapott a vásárban.
- Csak egy kis idő kell pasik nélkül. Pár nap, hogy tisztán lássam a dolgokat. Mi van, ha Lucasnak igaza van, és túl hamar továbbléptem? - tűnődött hangosan, miközben a parkból nevetés szűrődött be az ablakon át. Bosszantotta, hogy amíg mások jól érzik magukat és önfeledten nevetnek, addig ő a szobájában kuksol és várja, hogy teljesen széthulljon a már így is darabokra tört élete. Hiszen az Adammel való kapcsolata az egyetlen, ami még tartja benne a lelket.
- Négy hónap neked túl korai? A szerelem egyébként sem akkor jön és megy, amikor te akarod. De ha itt van, ragadd meg! Kapaszkodj belé kézzel-lábbal, mert az élet túl rövid és egy szempillantás alatt véget érhet! Csak azért lemondani Adamről, mert még túl korai lenne bepasiznod… hülyeség. Lehet, hogy ő az igazi. Lexi, ne dobd el magadtól azt, ami boldoggá tesz! Különben túl késő lesz… ez a te életed, nem a Lucasé! - Becca szavai hallatán Lexinek rá kellett jönnie, hogy barátnőjének igaza van. Nem szalaszthatja el a szerelmet. És Adam… soha senkire és semmire nem vágyott még úgy, ahogy erre a fiúra. A srácra, aki teljesen elvette az eszét.
- Igazad van - ült fel ágyában -, és elég volt az önsajnálatból! Letusolok, aztán átmegyek Adamhez - jelentette ki eltökélten. Rebecca szája elégedett mosolyra húzódott - Ez a beszéd!
Egy frissítő zuhany után Lexi rendbe szedte magát és elindult, hogy meglátogassa Adamet. Remélte, hogy a fiút a szobájában találja. A parkba lépve nagyot szippantott a friss, kellemesen hűvös levegőből. Felpillantott az égre; az tiszta volt és baba kék, majd magabiztos léptekkel elindult a fiúkollégium felé vezető ösvényen. Az egyik kanyarban aztán összefutott Nate-el. A fiú egyedül volt, és egy gördeszkát cipelt a hóna alatt.
- Hello Lexi, mi a szitu? - mosolygott, mikor megpillantotta a lányt.
- Szia! - örvendezett Lexi. - Épp hozzátok indultam. Adam bent van?
- Nem rég jött meg. Keresett, de senki nem nyitott ajtót neki.
- Ezért akarok vele beszélni. Na és te hová mész? - kérdezte Lexi. Közben megigazította vállán táskáját és érdeklődve nézett a fiúra. Nate-nek valahogy mindig sikerült mosolyt csalnia az arcára. Életteli és vidám srác volt, ez a fajta társaság pedig gyógyító hatással volt Lexi lelkére.
- Deszkázni megyek - mondta a fiú.
- Emlékszel, amikor te, én és Lucas középsulisok voltunk, hányszor deszkáztunk együtt? Megismételhetnénk valamikor.
- Az jó lenne! - mosolygott Nate, majd elköszöntek egymástól és mindketten tovább indultak az ellenkező irányba.
- Érezd jól magad, később talizunk! - búcsúzott Lexi.
- Oké, majd átnézek hozzátok! Viszek néhány óvszert is, és akkor dobálhatjuk vele az arra járókat az ablakból! - szólt a lány után Nate, mire többen feléjük kapták tekintetüket. Lexiből hangos, önfeledt nevetés tört ki. Rég nem nevetett már így. Fejét hátrahajtva kacagott, majd integetett a fiúnak és tovább indult az ösvényen. Adam szobája előtt aztán megállt, mély levegőt vett és kopogtatott. Meglepetésére egy női hang invitálta be. Lexi habozva bár, de lassan a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt. Az egyik ágyon hanyatt feküdt egy hosszú, vörös hajú lány, egyik kezében egy szál cigarettával a másikban pedig egy üveg whiskeyvel. Szemeit erősen feketére sminkelte, nyakában kereszt alakú medál lógott, falatnyi mini ruhája láttán Lexi csakis a legrosszabbra tudott gondolni. Az ágyon fekvő lány megrázta haját és felült az ágyon. - Szia, miben segíthetek? - pillantott Lexire.
- öö… szerintem eltévesztettem az ajtót - mondta lassan formálva a szavakat Lexi.
- Kit keresel?
- Adamet.
- Akkor nem tévesztetted el. Elment letusolni. Gyere be, várd meg. Mindjárt itt lesz.
- Inkább majd máskor beszélek vele, nem olyan sürgős - hadarta Lexi és kihátrált a szobából. - Bocsi a zavarásért.
- Örültem - felelt a vörös hajú lány, majd szájához emelte az üveget.

Amint Lexi becsukta maga mögött az ajtót, rohanni kezdett. Léptei visszhangot vertek a kihalt folyosón. Becsapva érezte magát, átvertnek, mintha félrevezették volna. Hogyan is gondolhatta, hogy Adam más, mint a többi srác? De hiszen mindig is érezte, hogy ez csak egy meseszép álom lehet. És minden álom ugyanúgy ér véget: felébredsz. Tudta, ostoba volt, amiért napokig kerülte a fiút, de ha az ilyen gyorsan talált magának mást, ő nem is lehetett neki annyira fontos. Hát ilyen hamar sikerült túljutnia rajta? Hiszen egy órája még ott kopogtatott az ajtaján. Talán azért, hogy elmondja neki, már mással van együtt? Rohanás közben kicsordultak Lexi könnyei, s szaporán végigfolytak arcán. Nem tudta, hová menjen, vagy mit tegyen. Legszívesebben kirohant volna a világból, de tudta, ez nem lehetséges. Próbálta elhitetni magával, hogy amit Adam iránt érez, csakis pusztán fellángolás, de az idő múlásával rá kellett jönnie, hogy ez korántsem így van. Napról napra jobban hiányzott neki a fiú, és be kellett ismernie, hogy bizony visszafordíthatatlanul belezúgott. Égető vágyat érzett arra, hogy láthassa őt, de büszkesége felülkerekedett ezen az érzésen. Még a mobilját is kikapcsolta, így Adam, aki idő közben sem adta fel a próbálkozást, képtelen volt elérni őt. Írt Lexinek online is, de a válaszra hiába várt.
Miért írogat nekem, ha közben már valaki mással van? Ennyire hülyének néz? - töprengett bosszankodva Lexi, mikor egy újabb Adamtől érkezett levelet törölt ki postafiókjából. Valaki kopogtatott az ajtón, napok óta először. Lexi kelletlenül kimászott ágyából és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. Mikor ezt megtette, a lélegzete is elállt. Az ajtó túlsó oldalán ott állt Adam. Szürkén csillogó szemeit nézve Lexi egy pillanatra elfelejtette minden sérelmét, de aztán megjelent előtte a fiú ágyán vonagló vörös lány, és becsapta az ajtót. Adam nem adta fel, kopogás nélkül berontott és a lányra függesztette tekintetét.
– Beszélnünk kell!
- Szerintem viszont nincs miről beszélnünk. Menj el! - vetette oda Lexi. Nehéz volt így beszélnie a fiúval.
- Ígérem, elmegyek, ha elmondod, mi a baj.
-  Mi lenne? - vonta fel szemöldökét a lány.
- A vásár óta nem is láttalak. Telefonon sem tudlak elérni, a leveleimre sem válaszolsz és ajtót sem nyitottál, hiába kopogtam többször is. Úgy érzem, nem adtam okot arra, hogy kerülj. De ha mégis, mondd el, hogy mi az! - úgy tűnt, Adam tényleg tudni szeretné, mit rontott el.
- Nem adtál rá okot?! - csattant fel Lexi. - Amikor elmentem hozzád, valami alul öltözött csaj kéjelgett az ágyadban! Becsaptál! Csak játszottál velem! Elképzelni sem tudod, milyen érzés volt! - meglepetésére és felháborodására Adam elnevette magát.
- Mégis mi olyan vicces?!  Ez volt a terved? Hogy megalázz? Mert ha igen, bejött!
- Nem, nem… hát ilyennek ismertél meg? Aki megaláz másokat? Azért nevettem, mert megkönnyebbültem. Azt hittem, már nem akarsz tőlem semmit, azért kerülsz. Ehelyett az történt, hogy féltékeny vagy. Ami be kell, hogy valljam, tetszik. Ezek szerint fontos vagyok neked - mosolygott a fiú, majd mielőtt Lexi megszólalhatott volna, folytatta: - Az a lány csak egy barátom. Egy nagyon-nagyon régi barátom. A neve Adrianna és hosszú évek óta ismerem. Ő az egyetlen barátom, akiben feltétel nélkül képes vagyok megbízni. Soha semmi nem történt köztünk.
Lexi, bár kételkedve meredt a fiúra, kissé elbizonytalanodott.
- Ahhoz képest, hogy csak egy barátod, elég lengén öltözve látogat téged.
- Már ne haragudj, de Rebecca sem arról híres, hogy kötött pulóvereket hord - nevetett Adam.
- Hát, az is igaz... - mosolyodott el végre Lexi is.
- Ide figyelj! Sosem csalnálak meg. Sosem cserélnélek le senkire. Soha! - mondta Adam és megcsókolta a lányt.
- Ezek szerint mi… együtt vagyunk? - pillantott fel a fiú szemeire Lexi.
- Csak ha te is úgy akarod…
- Ezt meg sem hallottam. - A lány elmosolyodott és átölelte Adamet.

Az egyik borús, esős szerdai napon Rebecca egy rémesen monoton előadáson ült és az Angry Birds-szel játszott mobilján, amikor egy fiú dobta le magát a szomszéd székre.
- Látom, nem csak én unom halálra magam – szólt egyik fülében fülhallgatóval. Fekete haját égnek állítva hordta, szemeit feketére sminkelte és a karja tele volt szegecses és halálfejes karkötőkkel. Becca még sosem látta őt azelőtt, és így elsőre talán úgy tudta volna jellemezni a srácot, mint a lánygyermekes szülők rémálmát.
- Nincs kedved lelépni innen? - kérdezte a fiú.
- Mielőtt elhívsz magaddal, elárulhatnád a neved.
- Jasper. És te?
- Rebecca, de röviden csak Becca. Még sosem láttalak itt.
- Új vagyok. Amúgy kérdezhetek valamit? Itt minden előadás ennyire trágya, vagy csak ma van minden tanárnak szar napja? - Jasper a lány felé fordult és kíváncsian várta válaszát.
- Nem, nincs ilyen szerencséd. Itt minden nap szívás - nevetett Rebecca, majd folytatta: - De én szeretek ide járni. A bulik pedig hatalmasak. Szombaton is lesz egy a Young Foreverben, ami egy itteni szórakozóhely fősulisok számára.
Miután véget ért az előadás, együtt hagyták el a termet. Az épület előtt Rebecca elbúcsúzott a fiútól.
- Örültem. Majd még biztosan összefutunk.
- Mikor láthatlak legközelebb?
- Legyél ott a szombati bulin - mosolygott Becca, majd sarkon fordult és jegyzeteit szorongatva visszasétált a kollégiumba. Jasper még sokáig követte őt tekintetével.

Szombat este főiskolások hosszú sora kígyózott a Young Forever nevű szórakozóhely bejáratánál. A szemeszter nyitó buliján mindenki ott akart lenni. Borús idő volt, úgy tűnt, perceken belül eleredhet az eső. Lexi összehúzta a cipzárt kabátján, majd megfogta a mellette álló Adam kezét, mire a fiú rámosolygott.
- Akkor ma ő is itt lesz? - kérdezte Lexi.
- Adrianna? Igen, itt. Ki nem hagyná az év első buliját.
Megbeszélték, hogy ezen a napon Adam bemutatja egymásnak a két lányt. A mögöttük álló Nate épp facebook állapotát frissítette telefonján. Rebecca a haját igazgatta. A szórakozóhely tele volt. Megannyi fiatal táncolt a fényárban fürdő táncparketten, miközben Lexi és barátai kikérték italaikat a pultnál állva.
- Ennyi ember között nehéz lesz megtalálni Adriannát - kiabálta Lexi Adam felé hajolva.
A fiú csak nevetett. - Szerintem már nem kell keresnünk - mondta és fejével a színpad felé bökött, ahol a DJ mellett két rúdon táncoló lányt pillantottak meg. Egyikük Adrianna volt, aki egy melltartóra emlékeztető apró felsőben, ultra rövid fekete sortban és magas sarkú szandálban forgott az egyik rúdon. Lexi szájtátva meredt a merészen táncoló lányra, majd nevetve oda szólt Rebeccának. - Úgy látom, konkurenciát kaptál!
- Tessék?! - Becca értetlenül nézett vissza barátnőjére, aztán tekintetével ismét a tömeget pásztázta.
- Keresel valakit?
- Mindegy, nem érdekes. Az egyik előadáson megismertem egy fiút és mondtam, hogy legyen itt, ha látni akar, de szerintem nem jött el… - Rebecca táskájában rezegni kezdett a mobilja. A lány előkapta és megnézte az üzenetet, amit kapott. Amint a kijelzőre pillantott, kiesett kezéből a telefon és arca falfehér színt öltött. Elkerekedett szemekkel, mozdulatlanul meredt a semmibe. Lexi lehajolt a mobilért és barátnőjére pillantott.
- Becca, mi a baj? - kérdezte aggódva. Mivel a lány továbbra is csak állt megkövülten és egy szót sem szólt, Lexi megnézte a mobilját.

Bámulatosan festesz, mint mindig.

Csupán ennyi állt az üzenetben, a feladó pedig nem más volt, mint Matt.
Lexi rémülten felkapta a fejét és körülnézett. Talán azt remélte, megpillantja a tömegben tragikusan elhunyt barátjukat, de nem így történt. Összezavarodott, nem tudott magyarázatot adni az üzenetre. Hiszen Matt… meghalt. Saját szemükkel látták a holttestet. Ő nem írhatta az üzenetet, az lehetetlen. De akkor ki volt az? Valaki megszerezte a mobilját? De ha így is történt, miért pont Rebeccának írnának róla üzenetet? És egyébként is… Matt mobilja ott volt a fiúnál azon a rémálom szerű estén és azóta sem került elő, ahogy a szétmarcangolt holtteste sem. A rendőrök megtalálták a sátraikat és minden ott hagyott holmijukat. Matt telefonja pedig nem volt sehol. Lexiben olyan rémült felismerés kezdett megszületni, amire gondolni sem akart. Próbálta elhessegetni a gondolatot és karon ragadta a még mindig meredten álló Rebeccát, hogy kivonszolja a friss levegőre. Adam értetlenül nézett a két lány után, majd a nyomukba szegődött. A szórakozóhely bejárata előtt aztán utolérte őket, és megszólította Lexit.
- Mi történt? Valami baj van?
- Rebecca üzenetet kapott a halott Matt mobiljáról - mondta zaklatottan Lexi. Adam pár másodpercig némán meredt a lányra, majd így szólt: - Nem lehet, hogy valaki…
- Nem. A mobil elveszett abban az erdőben, azon az éjszakán. Mennyi a valószínűsége annak, hogy az egyik főiskolás pont arra járt és megtalálta?
Rebecca közben idegesen elővette táskájából cigarettáját és rágyújtott. Még mindig nem szólt egy szót sem, csak némán, könnyes szemmel meredt a távolba.
- Gondolod, hogy a telefon annál van, aki megölte Mattet? - kérdezte Adam kimondva azt, amitől Lexi annyira tartott.
- Igen… de az nem lehet! Mert ha így van, akkor az a valaki tud írni, olvasni, gondolkodni! Akkor már biztos, hogy nem egy vadállat volt, hanem valaki, aki szórakozik velünk! - miközben Lexi beszélt, idegesen fel-alá járkált a szórakozóhely előtti placcon.
- Semmit nem értek! - fakadt ki végül és potyogni kezdtek könnyei.
- Gyere ide! - szólt csitítóan Adam, majd magához húzta és megölelte a lányt. - Nem lesz semmi baj! - nyugtatta.
Ekkor valaki hangosan nevetve kirontott a szórakozóhely ajtaján. Lexiék az érkező felé fordították tekintetüket. Adrianna sétált feléjük, három srác társaságában.
- Csaó! - köszönt, majd Lexihez fordult. - A legutóbbi találkozásunkkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Adrianna vagyok, te pedig Adam barátnője, Lexi. Igaz?
Lexi bólintott, de képtelen volt megszólalni. Adrianna a lány könnyes arcára meredt. - Valami baj van?
- Adrianna, most nem alkalmas, ne haragudj. Később beszélünk, jó? - szólt Adam.
- Persze, a világért sem akarok zavarni. Én sem érek rá - Adrianna sokatmondó pillantást vetett a mögötte álló fiúkra, elbúcsúzott Adamtől és a lányoktól, aztán nyomában a három sráccal elindult az éjszakában.

Adam a parkban állt az egyik hatalmas tölgyfának vetve hátát, és fejét kissé hátrahajtva fürkészte a viharfelhőkkel tarkított, feketén ásító eget. Hajnali három óra körül járt az idő. A parkban csend honolt, mozgásnak nyoma sem volt. Itt-ott még kiszűrődött az épületek ablakain a lámpafény. Az egyik pillanatban Adam motoszkálásra lett figyelmes. A hangok arról a fáról jöttek, amelynek tövében éppen állt. Felpillantott és Adriannán akadt meg a tekintete. A lány az egyik faágon ült szótlanul, ujja köré csavarva hajfürtjeit, miközben Adamre függesztette tekintetét. A fiú legcsekélyebb jelét sem mutatta döbbenetnek vagy meglepettségnek, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy lányok jelennek meg hatalmas tölgyfák ágain hajnali három tájt.
- Minden rendben van? - kérdezte a lány.
- Igen, csak aggódom Lexi miatt.
- Ha te vigyázol rá, nem lesz semmi baja. Ne aggódj, amíg nincs miért! - fűzte tovább a szót Adrianna, miközben macskaügyességgel leugrott a fáról.
- Az a három fiú, akikkel voltál…
- Ne aggódj, nem emlékeznek semmire és jól vannak.
Adam egyszerre aggódó és szemrehányó tekintettel nézett a lányra, aki halkan feltette neki azt a kérdést, amit a legkevésbé sem akart hallani.
- Lexi tudja, hogy mi vagy?
- Nem - hangzott a rövid válasz. Adam némán, magában tépelődve nézett a lánykollégium egyik ablakára, melyben már nem égett a fény. Lexi és Rebecca ugyanis mélyen aludtak.

Az október kezdetét hideg szelek és esőzések kísérték. Az egyik száraz, de reggelen Lexi és Adam a parkban sétáltak egy-egy pohár forró csokival a kezükben. Az iskolába igyekeztek, s közben arról beszélgettek, melyik filmet nézzék meg a moziban.
- Én szívesen megnéznék valami jó vámpíros filmet - mondta Lexi.
- Ennyire szereted a vámpírokat? - mosolygott Adam.
- Imádom a rejtélyes sztorikat, az Interjú a vámpírral című film óta pedig oda vagyok a vámpírokért! Elég kicsi voltam, mikor először láttam. A Kárhozottak Királynője egy másik kedvencem. Nagyon jó dalok vannak benne! – Lexi szembefordult Adammel, szabad kezével megfogta a fiú kezét és megcsókolta őt. Azt sem vették észre, hogy a feldúlt Lucas halad el mellettük. Lexit mással látni még mindig fájdalmas volt a fiú számára. Féltékenységében legszívesebben darabokra tépte volna Adamet.

Rebecca szabad parkolóhely után kutatott tekintetével, miközben rózsaszín Mini Cooperében ült. Egyik évfolyamtársával, Lolával ugyanis megbeszélték, hogy vásárlással ütik el az időt az egyik plázában. Miután Becca leparkolt, felkapta a táskáját az anyósülésről és kiszállt az autóból. Lola már integetve várta őt a Plaza bejáratánál. Magas, sportos testalkatú lány volt, a tarkóján felnyírt egyenes, barna hajjal.
Miután a két lány puszival köszöntötte egymást, beléptek az épületbe és izgatott beszélgetésbe elegyedtek.
- Most hétvégén lesz a szülinapom, és már mindent elterveztem - mesélte Rebecca.
- Hú, megint olyan hatalmas bulit rendezel, mint tavaly? - Lola hangja izgatottan csengett. Közben beléptek az egyik ruhaüzletbe.
- Nem… így, hogy Matt… még csak négy hónap telt el azóta. Amúgy sem akarok nagy felhajtást, mindenképp azokkal szeretném tölteni a szülinapom, akiket szeretek. Szükségem van rájuk… és hát... nem minden nap húsz éves az ember. Úgyhogy arra gondoltam, hogy páran leruccannánk a hétvégére a családom vidéki nyaralójába. Laza iszogatás, szalonnasütés, fürdőzés, filmezés és hasonlók. Lenne kedved jönni?  - bár Rebecca úgy gondolta, Lola a nagy bulizásnak és felhajtásnak jobban örülne, a lány mégis mosolyogva rábólintott a meghívásra. - A világért sem hagynám ki a szülinapod, csajszi.

Lucas megunta a lift előtti várakozást, és elindult a lépcsőn. Még mindig dühös volt Adamre, Lexire, de legfőképp saját magára, amiért még mindig hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei. Nem szeretheti Lexit, hiszen ő már valaki másé. De hát hogyan parancsolhatna a szívének? Életünk során magunk alakíthatjuk sorsunkat, döntéseket hozhatunk, de hogy kibe és mikor szeretünk bele, nos, abba sajnálatos módon cseppnyi beleszólásunk sincs. A szobájába érve ledobta táskáját az ágyra, majd leült az asztalhoz. Perceken belül tömény füst töltötte be a szobát, ugyanis rágyújtott egy füves cigarettára. Tudta, értelmetlen önpusztítás csupán, amit csinál, de úgy érezte máskülönben biztosan megőrülne. Ő állt a legközelebb Matthez, és képtelen volt feldolgozni a fiú halálát. Könnyek születtek meg szemeiben, majd kicsordultak és végig folytak az arcán, miközben magányosan a plafonra bámult.

Három órával később Rebecca és Lola tucatnyi táskával megrakodva elbúcsúzott egymástól. Becca bedobálta a hátsó ülésre új szerzeményeit, majd beült előre és épp a biztonsági övet csatolta be, mikor megpillantotta a motorháztetőre vérrel felkent Szeretlek feliratot. Hogy igazi, vagy művér-e, azt nem tudta, de a felirat láttán végképp kijött a béketűréséből.
- Rohadj meg, bárki is vagy! - dühöngött magából kikelve, majd a gázra taposott és kihajtott a parkolóból. - Mennyi ideje van a lúzereknek, hogy ilyen szarságokra pazarolják el? Tönkre tetszik a gyönyörű autómat! - bosszankodott tovább, mikor már a főúton haladt. Azt hitte, valaki vaskos tréfának szánta az üzenetet.
Előadás után Adam és Lexi visszaindultak a kollégiumba. Adam a bejáratig kísérte a lányt, megcsókolta és megvárta, amíg eltűnik a nagy tölgyfaajtó mögött. Azután tovább indult a fiúkollégium felé. A szobába lépve megakadt a szeme Nate-en, aki az ágyán ült és telefonján játszott. Úgy tűnt, eléggé le van törve.
- Mi a baj? - kérdezte Adam. Közben ásványvizet vett elő a hűtőből.
- Semmi - motyogta az orra alatt Nate.
- Nekem elmondhatod. Mi történt? - Adam leült az asztalnál álló székek egyikére és várta a fiú válaszát.
- Van pár ember, akik a csoportban állandóan bunkóznak velem. Meglöknek, ha elmegyek mellettük és hasonlók. Nem értem, mi a baj velem?
- Nem veled van a baj, hanem az ilyen szemét emberekkel. Veled nincs semmi baj. Ne magadat hibáztasd, meglátod, találsz majd barátokat. És itt vagyok én is. Ha valaki bánt, csak szólj és majd én elbeszélgetek vele - vigasztalta Adam. Nate elmosolyodott, és felnézett a fiúra.
- Köszi – mondta kissé jobb kedvűen, majd felállt, hogy összedobjon egy szendvicset. - Te kérsz? - kérdezte Adamtől, miközben nekilátott.
- Aha, farkaséhes vagyok.
- Aúú! - szisszent fel Nate és lerakta a kést.
- Mi történt? - Adam a fiúra nézett. - Megvágtad magad?
Szeme, mintha egy pillanatra szürkéből vörösbe csapott volna át, gyorsan elfordította tekintetét, felpattant és az ajtóhoz sietett.
- Nem vészes, semmiség… hová mész? - kérdezte csodálkozva Nate.
- Csak a mosdóba, mindjárt jövök - felelte hátra sem nézve Adam, és már csukódott is mögötte a szoba ajtaja.

Délután fél hatkor Rebecca és Lexi elindult a táncstúdióba, hogy gyakoroljanak. Rebecca autójával indultak útnak.
- Alig várom, hogy levezessem végre a sok feszültséget - sóhajtott Rebecca. Közben rágyújtott egy cigarettára, majd lekanyarodott egy keskenyebb és kevésbé forgalmas útra. Időközben lemosatta autóját, így már csupán morbid felirat emléke bosszantotta továbbra is a lányt. Lakóházak sora mellett haladtak el, itt-ott megpillantottak egy-egy embert, akik vagy telefonáltak, kutyájukat sétáltatták, vagy épp rohantak valahová.
- A tánc nekem is mindig segít - mondta Lexi, s közben telefonjáról üzenet küldött Adamnek.

Remélem, jól vagy. Mi épp a táncstúdióba tartunk Rebeccával.

Fél perc sem telt el és máris pittyegett Lexi telefonja, jelezve Adam válaszát.

Én jól vagyok. Remélem ti is. Jó szórakozást! Jó volt a reggel.

Miután leparkoltak és kiszálltak az autóból, elindultak az épület lépcsőjén. A táncteremben csak egyetlen embert találtak: Lolát, aki melegítőnadrágban táncolt a terem egyik falát eltakaró hatalmas tükör előtt. A CD lejátszóból Beyoncé egyik nagysikerű dala szólt. Lexiék a fal mellett állva nézték, ahogy Lola táncol, majd mikor a szám véget ért, a lány kipirult arccal, kifulladva oda lépett hozzájuk.
- Mizu, csajok? - kérdezte.
- Jöttünk levezetni a feszültséget - mondta Lexi.
- Én is azért vagyok itt - Lola arca a következő pillanatban elkomorult.
- Mi történt? - tette fel a kérdést Rebecca.
- A pasim… az a rohadék megcsalt! - fakadt ki. - Miután vásároltunk, felmentem hozzá, hogy meglepjem… erre ott találtam az ágyban valami lotyóval!
- A kis gennyláda! Sajnálom… de ne aggódj, ezzel a testtel nem kell sokáig várnod álmaid pasijára - vigasztalta Rebecca. Lola halványan a lányra mosolygott, majd elindult, hogy letusoljon. Lexiék útja az öltözőbe vezetett, ahol kényelmes melegítőnadrágba és edzőcipőbe bújtak. A táncterembe visszaérve Rebecca a lejátszóhoz indult, hogy behelyezze a CD-t, amit magukkal vittek.
- Legyen Britneytől az I’m a Slave 4 U - szólt Lexi, miközben lófarokba fogta hosszú haját a feje búbján. Szembe fordult a tükörrel, és a zene ritmusára mozgatni kezdte csípőjét. Rebecca csatlakozott hozzá, és szintén táncolni kezdett. Mintha egy hosszú időn át cipelt teher hullott volna le a vállukról, úgy könnyített lelkükön a megizzasztó, kemény koreográfia. Mikor távoztak, mindketten jobban érezték magukat, mint az érkezéskor. Kimerülten, de jókedvűen beszélgetve szálltak be Rebecca autójába. Indulás előtt a lány megigazította sminkjét a visszapillantó tükörben, beletúrt hajába és rágyújtott egy cigarettára, miközben lehúzta az ablakot. Egyikük sem vette észre, hogy a táncstúdió mögül egy feketébe öltözött, kapucnis alak figyeli őket mozdulatlanul.