Lucas a hátán feküdt,
s úgy zihált, mintha több száz métert futott volna. Felült az
ágyában és megtörölte verejtékező homlokát. A függönyön át
beszűrődött az utcai lámpa fénye, narancsszín derengésbe vonva
a kollégiumi szobát. Lucas felidézte az álmot, amiből felriadt.
Öt nap telt el a történtek óta, és a fiú emlékezetébe
kitörölhetetlenül beivódott a hátborzongató látvány, ami azon
a reggelen fogadta. Éjjelenként újra és újra felriadt álmából,
mikor megpillantotta az ágyban heverő, vérben fürdő szobatársa
holttestét. Gondolatban megrázta magát és körülnézett a
szobában. Jasper még mélyen aludt a másik ágyon. Lucas az
oldalára fordult és türelmetlen mozdulattal kidörzsölte szeméből
az álom maradványait, majd a mellette heverő mobiljára
pillantott. Fél hét volt. Igaz, első órája csak kilenckor
kezdődött, képtelen volt visszaaludni. Nyújtózkodások közepette
kimászott az ágyból és a ruhásszekrényéhez lépett. A szekrény
belsejébe függesztett tükörből egy kócos, hollófekete hajú,
zafírkék szemű, sápadt fiú nézett vissza rá. Komótosan, kissé
ügyetlenül öltözködni kezdett, majd megmosta az arcát és
megfésülködött. Miközben a haját vasalta, azon tanakodott, mit
reggelizzen. Szívesen átnézett volna Nate-hez, mielőtt elindul az
iskolába, de tudta, a fiú még mélyen alszik. Végül úgy
döntött, tesz egy komótos sétát a parkban. Hűvös volt az idő,
de az eső már nem esett, amikor Lucas kilépett a kollégium
ajtaján. Felnézett a komor, szürke felhőkkel tarkított égboltra,
és gondolataiba mélyedt. Meglepődve tapasztalta, hogy azok nem
Lexi, de nem is Adrianna körül jártak… A legutóbbi csókjukra
gondolt Nate-tel, amitől egy árnyalatnyival jobb kedvűen folytatta
a sétát.
Lexi épp az édesapjával
beszélt telefonon, miközben a szekrénye előtt állva azon
tűnődött, mit vegyen fel. – Nekem is hiányzol. A hétvégén
meglátogatunk Adammel, legalább végre megismeritek egymást –
mondta.
- Kíváncsian várom. És
kérlek, addig is nagyon vigyázz magadra!
- Úgy lesz, apu.
Szeretlek!
- Én is téged, kicsim.
Lexi kinyomta a mobilt és
az ágyra dobta, hogy fel tudjon öltözni.
Adrianna a várost
átszelő folyó rakpartján állt és némán bámulta a sötéten
hullámzó víztömeget. Adammel való vitája óta kerülte a
társaságot és fogalma sem volt arról, mihez kezdjen. Tudta, hogy
mi lenne a helyes, és bármennyire is nehezére esett beismerni, de
Adamnek igaza volt. Nem kellene ártatlan embereket ölnie, akiknek
a szerettei most ugyanúgy érezhetik magukat, ahogyan Lexiék
érezték, amikor meghalt Matt. Egy fiatal szerelmespár haladt el
mellette. Ölelkezve nevetgéltek, Adrianna pedig úgy érezte,
jéggé fagy a szíve. Hogyan hagyhatta, hogy Lucassal idáig
fajuljanak a dolgok? Hiszen eleinte csak tetszett neki a fiú. Csak
le akart vele feküdni… Most pedig képes lenne halhatatlanságát
elcserélni egyetlen napra, ha azon az egy napon magáénak tudhatná
a fiú szerelmét. Nem, nem szabad ilyesmire gondolnia. Nem szabad
effélét éreznie. Nem lett volna szabad szerelembe esnie, hiszen
jól tudja: a szerelem csak a fájdalom és a csalódás álruhába
bújt párosa. Azt hitte, már megtanulta a leckét, amikor élete
szerelmének márványsírja fölött hullatta könnyeit. Ahogy a
búsan, magányosan hömpölygő folyót bámulta, eldöntötte
magában, hogy lemond Lucasról. Bár azt nem tudja megparancsolni
magának, hogy szeressen ki a fiúból, többé nem fogja próbálni
megszerezni őt. Nem kell neki senki sem. Olyan lesz, amilyen mindig
is volt: az érzelemmentes, lázadó csaj, aki csak kihasználja a
pasikat és szórakozik. Akkor legalább nem kell attól tartania,
hogy valaki megcsalja, elhagyja, vagy kihasználja őt. A szerelem
szívás… gondolta, miközben hátat fordított a folyónak.
Nate a főiskola
épületében volt. A padjában ült és várta, hogy elkezdődjön
az előadás. Épp a telefonján játszott, amikor meghallotta a
három székkel távolabb ülő srácokat, akik az egyik tanárukról
beszéltek. – Ja, hallottam, hogy Mr. McCallen a fiúkat szereti…
Azóta akárhányszor vele van órám, csak az lebeg a szemem előtt,
hogy egy zuhanyzóban lehajol a szappanért – mondta az egyik; egy
magas, felzselézett hajú. A többiek nevettek.
- Undorító. Már attól
rosszul vagyok, hogy belegondolok, mit csinálhat otthon a pasijával
– szólt egy másik.
- Ne is mondd. Az ilyen
emberektől kidobom a taccsot – mondta egy kövér, göndör hajú
fiú, miközben úgy tett, mintha belehányna a táskájába. Az
előttük ülő szőke fiú felpattant a helyéről és dühösen
szembefordult velük. – Én meg az olyan emberektől hányok, mint
amilyenek ti vagytok!
A három srác erre
prüszkölve felnevetett és úgy tűnt, abba sem tudják hagyni.
Végül a felzselézett hajú így szólt: - Mi van, te is homokos
vagy?
- Nem, de a legjobb
barátom az ilyen szánalmas emberek miatt lett öngyilkos! – azzal
a szőke fiú beledobta füzetét a táskájába és kiviharzott a
teremből. Nate tétovázva bár, de végül szintén felállt a
helyéről és a fiú után sietett, akit az iskola épülete előtt
ért utol. – Hello… Hallottam az előbbit – kezdte
bizonytalanul. Még ő sem tudta igazán, mit is akar mondani. A
szőke fiú beleszívott cigijébe, majd kifújta a füstjét és
csak azután válaszolt. Eléggé zaklatottnak tűnt. – Gondolom,
te is azért jöttél, hogy röhögj egy jót – mondta unottan.
- Nem, dehogy… utálom
őket. És sajnálom a barátodat, tudom milyen érzés elveszíteni
valakit – szólt Nate, miközben a cigarettája után kutatott
zsebében. A szőke fiú mosolyogva felé nyújtott egy szálat a
sajátjából. – Tessék… és köszi. Neked is…?
- Igen. Az egyik barátom
nyáron halt meg. Mattnek hívták – mondta Nate, elfogadta a
cigarettát, majd kezet nyújtott a fiúnak. – Amúgy Nate vagyok.
- Én Liam. És sajnálom…
a barátodat.
- Te bemész még az
előadásra?
- Nem… úgy sem tudnék
figyelni. Szerintem visszamegyek a koliba.
- Te is kolis vagy? Sosem
láttalak még – csodálkozott Nate.
- Aha, a 307-ben lakom.
Ha van kedved, nézz át valamikor. Örültem – azzal Liam még
egyszer kezet rázott Nate-tel, és elindult a kollégium felé.
Alkonyodott. A magas
mennyezetű, sötét szobában csak a falra szerelt gyertyatartóban
halványan pislákoló gyertyacsonkok szolgáltak világítás
gyanánt. A szoba közepén egy fekete köpenybe öltözött,
csuklyás alak állt, és lélegzetét visszafojtva várta, hogy a
háttal álló, szintén feketébe öltözött férfi megszólaljon.
– Uram, ígérem, most már… - kezdte a csuklyás, megunva a
várakozást, de a háttal álló férfi fagyos, száraz hangjával
azonnal elhallgattatta őt. – Mit ígérsz? Rád bíztam egy
feladatot, de képtelen vagy teljesíteni. Szükségem van a lányra.
Azt mondtad, elhozod nekem, de csalódást okoztál!
A csuklyás alak
összerezzent, és sietve bizonygatta. – Ígérem, elhozom őt.
Csak…
- Csak számodra
fontosabb a saját gyermeteg bosszúd, mint a nekem tett ígéreted!
Mondtam, hogy a lány meg fog halni, de úgy tűnik, neked ez nem
elég!
- Azt akarom, hogy
mielőtt meghal, veszítsen el mindenkit, aki fontos számára. Azt
akarom, hogy az átkozott apja lássa, ahogy a lányát megöli a
veszteség fájdalma! Ahogy engem is kis híján megölt annak
idején!
- A terved nem járt
sikerrel. Rettegésben tartod őket, az igaz, de eddig csupán
egyikükkel voltál képes végezni!
- Velük van két vámpír
is. Az egyik ötszáz éves! Nincs könnyű dolgom, uram.
- Nekem pedig nincs több
vesztegetni való időm!
Léptek hangja szűrődött
be a folyosóról, majd kinyílt a nagy, dísztelen ajtó és a
sötétbe burkolózó jövevény sziluettje kirajzolódott a
folyosóról beszűrődő tompa fényben. – Majd én elhozom neked
a lányt – szólt női hangon az idegen.
Nate egyedül volt. Az
ágyában feküdt és zenét hallgatott fejhallgatóján. Közben az
aznap történteken tűnődött. Azon, ahogy azok a fiúk
viselkedtek. Képtelen volt felfogni, hogyan lehetnek ilyen gonoszak,
és hogyan ítélhetnek el valakit olyasmi miatt, amiről nem tehet.
Hiszen már 2016-ot írunk, hogy lehetnek ilyen előítéleteik? Ha
egy tanárról így beszélnek, akkor vele hogyan viselkednének?
Valaki kopogott az ajtón, de Nate a zenétől ezt nem hallotta. Az
ajtó kinyílt és belépett rajta Lucas. Nate szíve egy pillanatra
megállt, amikor meglátta körvonalait a sötétben. Lekapta
fejhallgatóját és felkapcsolta a kislámpát, miközben gyorsan
felült. – Nyugi, csak én vagyok az. Bocsi, hogy megijesztettelek
– mondta Lucas. Nate megkönnyebbülten felsóhajtott. – Semmi
baj.
- Miért nem néztél át
hozzám, ha egyedül vagy? – kérdezte Lucas, miközben leült az
ágy szélére.
- Gondolkodtam – mondta
Nate halkan. Lucas érdeklődve nézett rá. – És min?
- Kettőnkön… - Nate
zavartan piszkálta a takarót. Egymásra néztek, aztán Lucas
megfogta Nate kezét. – Én is. Lexi óta nem éreztem ilyet senki
iránt. Csak rád tudok gondolni… azt hiszem, beléd szerettem –
vallotta be. Nate szíve nagyot dobbant, hiszen mindenét odaadta
volna, hogy hallhassa Lucas szerelmi vallomását, most mégis
mérhetetlenül szomorú volt. Tudta, örökre bánni fogja, amit
mondani készül. Lucas feszülten várta válaszát.
- Lucas… te vagy a
legjobb barátom, de más nem lehet köztünk… - bökte ki végül
Nate, aztán Lucas csalódottan csillogó szemeibe nézett. Mikor a
fiú megszólalt, hangja szomorúan csengett. - Miért? Te nem érzel
irántam mást?
- Nem…
- Hazudsz – Lucas
ökölbe szorította kezét.
- Én a lányokat
szeretem…
- Akkor miért
csókolóztál velem? Nem is egyszer!
- Nem tudom. Sajnálom…
Lucas cipőjét bámulva
csendes zokogásba kezdett, ám amikor Nate a vállára tette a
kezét, felpattant az ágyról és az ajtóhoz sietett. – A
sajnálatoddal nem sokkra megyek! – mondta búcsúzóul, majd
becsapta maga után az ajtót. Nate belemarkolt hajába, hogy
leküzdje a torkában szorító gombócot, de végül nem sikerült
neki. Hangosan felzokogott és a földhöz vágta fejhallgatóját,
ami darabokra tört a padlón.
Adam elbúcsúzott
Lexitől és Rebeccától, aztán visszaindult a fiúk kollégiumába.
– Elmegyek letusolni. Sietek – mondta Rebecca és magára hagyta
Lexit, aki az ágya fölötti polcon pakolt. Egy-két perc múltán
újra kinyílt, majd becsukódott a szoba ajtaja. – Itt felejtettél
valamit? – kérdezte szórakozottan Lexi. Azt hitte, Rebecca az.
Mikor megfordult, Aprillel találta szemben magát. Sosem volt még
kettesben a lánnyal, de próbálta leplezni félelmét. – Mit
keresel itt?
- Ti mindannyian annyira
vendégszeretőek vagytok. Esetleg megkínálhatnál valamivel –
mosolygott April. Egy vörös színű, pánt nélküli felsőt viselt
fekete latex nadrággal és magas sarkú cipővel. Hosszú, hullámos
haja a vállára omlott. – Már megbocsáss, de semmi okom
megkínálni bármivel is azt, aki nyíltan el akarja szedni a
pasimat.
- Beszélnünk kell.
Nagyon fontos, úgyhogy elfogadnék egy kis alkoholt – mondta
April, és közben helyet foglalt az asztalnál. – Nyugi, nem
foglak bántani – tette hozzá, látva Lexi gyanakvó pillantását,
aki végül elővett két poharat és egy üveg vodkát, letette őket
az asztalra és ő is helyet foglalt. Miután mindkét poharat
teletöltötte, megkérdezte. – Miről akarsz beszélni?
April kiürítette a
poharát, s csak azután válaszolt. – Nem akarom elvenni tőled
Adamet. Szeretem őt, és az a legfontosabb, hogy boldognak lássam.
Nem erőltethetem rá magam. Ha téged szeret, nem tudok mit tenni.
Nem vagyok gonosz, bármennyire is meglepő.
- Ezt örömmel hallom –
mondta kissé meglepetten Lexi, majd kíváncsian fészkelődni
kezdett a helyén. – Tényleg nem ismersz erre felé vérfarkasokat?
Egyikük nyáron megtámadt minket, megölte az egyik barátunkat és
minket is megakar. Beleértve Adamet is, amiért segít nekünk.
Úgyhogy ha tényleg szereted őt, áruld el, ha tudsz valamit.
- Elárulnám, de nem
tudok segíteni. Én még csak most érkeztem a városba, annyit sem
tudok, mint amennyit te.
- Akkor miért mondtad
legutóbb, hogy nekem van közeli vérfarkas ismerősöm?
- Nem értem, miért
játszod meg magad – csóválta a fejét April.
- Miért játszanám?
Kérlek, mondd már el, miről beszélsz!
- Oh… hát tényleg nem
tudsz róla! Akkor viszont nem szóltam egy szót sem.
- Ne csináld ezt, mondd
el, amit tudsz! – csattant fel türelmetlenül Lexi. Ekkor érkezett
meg a zuhanyzásból Rebecca. – Hát te meg ki vagy? – pillantott
Aprilre.
- April, Adam első
szerelme, mosolygott a vámpír-lány, majd felállt. – Most mennem
kell, szép álmokat! – azzal egy szempillantás alatt eltűnt a
két lány szeme elől.
Mikor Adam a szobájába
ért, úgy tűnt, Nate már mélyen alszik. Adam levette kabátját
és kibújt cipőjéből. Épp a pólójától vált meg, hogy
zuhanyozni induljon, amikor megakadt a tekintete a Nate ágya mellett
heverő gyógyszeres fiolán. A fiúhoz rohant és szorongva
kitapintotta a pulzusát. Az alig volt érezhető. Adam kapkodva a
saját csuklójába harapott, hogy aztán Nate szájába csepegtesse
a vérét. Rövid idő múltán Nate kinyitotta szemét és homályos
tekintettel Adamre nézett, aki megkönnyebbülten felsóhajtott,
majd dühösen felcsattant. – Normális vagy? Miért csináltad
ezt? – mutatta fel a kezében szorongatott fiolát – Ha nem
jövök, már halott lennél!
- Az volt a célom –
dünnyögte Nate.
- Miért akarnál
meghalni? – nézett rá megenyhülve Adam.
- Mindegy, nem számít.
- Ha az egyik barátom
meg akarja ölni magát, az igenis számít!
- Nem akarok róla
beszélni – makacskodott Nate.
- Akkor áthívom
Rebeccát, és majd vele kell megbeszélned! Biztosan az első dolga
lesz értesíteni a szüleidet – sóhajtott Adam és a telefonjáért
nyúlt. A hatás nem maradt el.
- Ne! Nem tudhatják meg!
- Titkoljam el, hogy meg
akartad ölni magad? És ha újra megpróbálod és nem lesz ott
senki, hogy megmentsen?
- Jó, megígérem, hogy
több ilyen nem lesz! Csak ne szólj róla senkinek, kérlek!
- Komolyan gondolod az
ígéreted? – kérdezte Adam vörösre vált szemekkel. Nate lassan
bólintott.
- Akkor jó. Mondd el, mi
bánt – kérte Adam immár ismét eredeti szemszínével.
- Beleszerettem egy olyan
emberbe, akibe nem lett volna szabad – bökte ki kelletlenül Nate,
miközben felállt, hogy a hűtőhöz lépjen üdítőért.
- Kibe?
- Lényegtelen…
- Ki az, Nate? –
faggatta tovább Adam.
- Lucas! Most örülsz?
Nyugodta cserélhetsz szobát valakivel, ha undorodsz tőlem! –
borult ki Nate.
Adam egy pillanatra
meglepődött, Lucasra gondolt volna utoljára, de aztán megütközve
nézett Nate-re. – Nem akarok másik szobatársat! És semmi okom
arra, hogy undorodjak tőled.
- Hát pedig mindenki
undorodik attól, hogy ha két fiú szereti egymást!
- Nincs abban semmi rossz
– nyugtatta Adam.
- Nincs? Ma is hallottam
a csoporttársaimat, hogy beszéltek az egyik tanárunkról, amiért
meleg!
Adam felállt és karon
ragadta Nate-et. – Ide figyelj! Mindig is voltak és lesznek ilyen
idióták! Egy percig se figyelj rájuk, ereszd el a füled mellett.
Tudom, hogy nehéz, de nem szabad, hogy megkeserítsék az életed!
Úgy élj, ahogy neked jó, és ne úgy, ahogy másoknak megfelel!
Azok az undorítóak, akik ilyet mondanak rád, vagy bárki másra,
aki meleg. Ugyanolyan értékes vagy, mint bárki más. És sokkal
értékesebb, mint ők! – mondta Adam, aztán magához ölelte
Nate-et, aki kimondhatatlanul hálás volt a fiú szavaiért és
támogatásáért.
Másnap reggel Lexi
bepakolt egy-két ruhát, telefontöltőt és pár apróságot
táskájába. Úgy tervezték Adammel, hogy még délelőtt
elindulnak Lexi otthonába, hogy meglátogassák az édesapját.
Indulás előtt Adam átkopogott Lucashoz, aki kissé meglepetten
fogadta őt. – Szia. Valami baj van?
- Igen. Beszélhetnénk?
- Persze, Jasper nincs
itt. Gyere be nyugodtan.
- Annál jobb.
Négyszemközt akarok veled beszélni.
Lucas beengedte a fiút,
aki aztán szembefordult vele és kertelés nélkül a lényegre
tért. – Tudok rólad és Nate-ről. Nagyon kiborult. Ha tegnap
később találok rá, már nem élne. Megpróbálta megölni magát…
Lucasnak meglepődni sem
volt ideje Adam első mondatán, annyira letaglózta a folytatás.
- Micsoda? De ugye jól
van? Ezt nem hiszem el! – mondta Lucas és idegességében a
szekrénybe rúgott.
- Már jól van, ne
aggódj. Ezt vele kell megbeszélned. Megígértem neki, hogy erről
az egészről nem beszélek senkinek, úgyhogy ne mondd el a
többieknek. Csak azért tettem veled kivételt, mert rólatok van
szó, és Lexivel mindjárt indulunk meglátogatni az apját. Nem
szívesen hagyom itt Nate-et, kérlek, figyelj rá és aludj nála.
Vigyázz rá, jó?
- Persze… úgy lesz. És
köszi, hogy szóltál – mondta Lucas, aki még mindig nem volt
képes felfogni, hogy Nate meg akarta ölni magát. El sem tudná
képzelni az életét a fiú nélkül. Adam vállon veregette őt,
aztán az ajtóhoz lépett. – Megkértem Adriannát, hogy amíg nem
vagyok itt, figyeljen rátok. Ne nagyon mászkáljatok sötétedés
után.
Miközben Lola és
Rebecca a táncstúdióban izzadtak, addig Lexi és Adam autóba
szállt, hogy elinduljanak a lány szülővárosába. – Annyira
izgatott vagyok, hogy végre megismerkedsz az apámmal – mondta
Lexi, mikor épp elhagyták Silverwood-ot.
- Remélem, szimpatikus
leszek a számára.
- Ha kihagyod a
bemutatkozásodból, hogy vámpír vagy, tuti, hogy az leszel –
nevetett Lexi. Közben lehúzta az ablakot és a hűvös szél hosszú
hajába kapott.
- Szeretlek – nézett
rá Adam szerelmes pillantással.
- Én is szeretlek –
mondta Lexi és szenvedélyes csókot váltottak.
Lucas Nate szobájának
ajtaja előtt állt. Nagy levegőt vett, aztán bekopogott. Pár
másodperc múltán kinyílt az ajtó és megjelent mögötte Nate.
Mikor megpillantotta Lucast, láthatóan zavarba jött. Ezzel Lucas
sem volt másképp. Mióta szerelmet vallott a fiúnak, nem látták
egymást. Nate reakciója sem könnyítette meg a dolgát, de úgy
érezte, félre kell tennie mindent, mert az a legfontosabb, hogy
Nate még egyszer ne csináljon butaságot. – Szia, beszélhetnénk?
– kérdezte tétován. Nate szótlanul nézett rá. Legszívesebben
a nyakába ugrott volna, de nem volt képes arra, hogy bevallja
érzéseit. Hiszen ha hangosan kimondja őket, nincs visszaút. Nem
tudna megbirkózni mindazzal, ami ezzel jár. Könnyebb gyáván
elfojtani magában az érzéseit, mint nyíltan vállalni azokat.
Mindenképp szeretett volna beszélni Lucassal, de úgy érezte, még
nincs itt az ideje. – Most nem jó…
- Miért? – Lucas
benézett a szobába Nate válla fölött és pillantása megakadt az
egyik ágyon ülő Liamen, aki épp egy könyvet lapozgatott. – Ő
meg ki? – kérdezte féltékenységgel a hangjában Lucas. Nate
vállat vont. – Csak egy haverom a suliból.
- Aha, hát akkor én
megyek is. A világért sem akarok zavarni – azzal Lucas feldúltan
elindult a folyosón. Nate utána akart kiáltani, de nem volt rá
képes.
- Ki volt ez a srác? –
kíváncsiskodott Liam, miközben felbontott egy csomag chipset.
- Lucas, a legjobb
barátom… azt hiszem – Nate leült az asztalhoz és rágyújtott
egy cigarettára.
- Összevesztetek?
Idegesnek tűnsz – pillantott rá Liam.
- Mondhatjuk…
- Lucas bevágta maga
mögött szobája ajtaját. Jasper az ágyon feküdt és épp
füvezett. – Kérsz? Úgy látom, rád fér – kínálta
vigyorogva Lucast, aki gondolkodás nélkül kivette a kezéből a
jointot és beleszívott.
Egy órányi autózás
után Lexi és Adam megérkeztek a lány szülővárosába. A
kertvárosi részben álltak meg egy kétszintes, fehér kerítéssel
szegélyezett családi ház előtt. Ez volt Lexi otthona. – Kicsit
izgulok – vallotta be Adam, miközben a házat nézte a kocsi
ablakán keresztül. Lexi megfogta a kezét. – Le fogod venni a
lábáról. Gyere! – a lány kiszállt az autóból, Adam pedig
szintén így tett. Épp becsukta a kaput maga mögött, amikor a
bejárati ajtóban megjelent Lexi pirospozsgás, kedves arcú
édesapja. A férfinak ugyanolyan hollófekete haja volt, mint
Lexinek, annyi eltéréssel, hogy az övét ősz hajszálak szelték
át. A lányt megpillantva szélesen elmosolyodott és eléjük
sietett. Lexi ugyanígy tett és félúton egymás nyakába borultak.
– Nagyon hiányoztál! – szólt elcsukló hangon Lexi.
- Te is nekem, kicsim –
mondta Mr. Duncan és homlokon csókolta lányát. Miután elengedték
egymást, a férfi Adamre emelte tekintetét, tett egy lépést felé,
és kezet nyújtott. – Bizonyára te vagy Adam.
- Igen, Mr. Duncan –
mosolygott a fiú.
- Szólíts csak
Robertnek. A lányom már nagyon sokat mesélt rólad
telefonbeszélgetéseink alkalmával.
- Ennek örülök… azt
hiszem – Adam kérdő tekintettel Lexire pillantott, de Mr. Duncan
azonnal megszólalt. – Csak is jót hallottam rólad. Gyertek be!
Kész az ebéd.
A férfi betessékelte a
fiatalokat az ajtón, akik lerakodták holmijukat, majd nekiláttak
az ebédnek. – Farkas éhes vagyok – vallotta be Lexi.
Már a desszertnél
tartottak, amikor Mr. Duncan kitért egy újabb témára. – Hogy
vagy, kicsim? Amikor szeptemberben elvittelek a kollégiumba, annyira
letört voltál Matt miatt. Tudom, azóta sokat beszéltünk
telefonon, de élőben azért mégis csak más.
- Még mindig szomorú
leszek, ha rá gondolok, de Adamnek köszönhetően most már jobban
vagyok – mondta Lexi, és megfogta Adam asztalon heverő kezét.
- Ennek nagyon örülök.
El ne felejtsem majd elővenni a gyerekkori fotóalbumodat!
- Jaj, apa, ne már! –
fogta a fejét Lxi.
- Miért? Engem érdekel
– nevetett Adam, mire a lány lesújtó pillantást küldött felé.
Ebéd után Lexi körbevezette a fiút a házban, amíg Mr. Duncan a
fotóalbum után kutatott. Lexi szobájába lépve Adam figyelmesen
körbenézett. A falak babakék színűek voltak, az ajtóval
szemközt egy tágas ablakból nyílt kilátás az utcára. Az ablak
előtt díszpárnák hevertek a párkányon. – Ott szoktam írni a
naplómat, ha itthon vagyok – magyarázta vidáman Lexi. Az ágy
feletti falon neki is ugyanaz a kép lógott négyükről, ami
Rebeccának. Íróasztala mögött vámpíros fotók és montázsok
voltak kiragasztva, amin Adam egy jót mosolygott. Lexi kérdő
tekintettel nézett rá. – Csak… már értem, miért vonzódtál
hozzám – mondta Adam.
- A filmekben, amiket én
szeretek, nem olyan gyönyörűek a vámpírok, mint te – mondta a
lány, közelebb lépett Adamhez és megcsókolta őt. A fiú
szorosan magához ölelte őt és végigsimított fényes fekete
haján.
- Megtaláltam a képeket!
– hallották a földszintről Mr. Duncan hangját. Lexi lemondóan
sóhajtott és kézenfogva kiléptek a szobából.
Nate és Liam közben úgy
döntöttek, lemennek deszkázni a parkba. Előtte beugrottak Liam
szobájába a BMX-éjért, ő ugyanis nem tudott gördeszkázni. –
Jót fog tenni egy kis mozgás. Már kezdtem bepunnyadni – mondta
Nate, mikor már a deszkáján gurult a park egyik ösvényén. Az
egyik elágazásnál ismerős arcba botlottak. Lucas épp akkor
ugratott fel deszkájával az egyik ösvény mentén álló padra,
amikor befordultak a kanyarban. – Tud a gyerek – jegyezte meg
Liam. – Igen, tud… - hagyta rá Nate, miközben Lucast bámulta.
Mikor a fiú észrevette őket, olyan arcot vágott, mint aki orra
esett. Elfordította a fejét és elgurult az ellenkező irányba.
Nate komoran sóhajtott, mire Liam együttérzéssel pillantott rá.
– Szereted?
- Mi? Honnan veszed? –
kérdezte elvörösödve Nate.
- A vak is látja –
vonta meg a vállát Liam. Nate végül megadóan mosolygott. –
Igen… nagyon.
- És ő?
- Tegnap szerelmet
vallott.
- Ne már! – tátotta a
száját Liam. – Akkor miert nem álltok szóba egymással?
- Mert azt mondtam, nem
érzek iránta semmit, és hogy a csajokat szeretem – Nate keserű
képpel leült a padra, amin előtte Lucas deszkázott. Liam a
bicaján ülve, megütközve nézett rá. – Te ennyire hülye vagy?
Miért?
- Mert én még sosem
éreztem ilyet fiú iránt… és félek.
- Figyelj, ne cseszd el,
csak mert félsz. Ha szeretitek egymást, együtt kell lennetek!
- Ez nem ilyen egyszerű…
- De az, ha nem
bonyolítod!
- Te is hallottad azokat
az idiótákat… - ellenkezett Nate.
- Hallottam, és nem
fogom hagyni, hogy még egy barátom életét elcsesszék az ilyen
seggfejek! Amúgy sem kell mindenkinek tudnia, hogy együtt vagytok,
ha nem akarod!
- De még a barátaimnak
se lennék képes bevallani… főleg nem a nővéremnek – csóválta
a fejét Nate.
- A barátaid támogatni
fognak abban, ami boldoggá tesz. Ahogy a testvéred is.
- És ha nem? – nézett
a fiúra bizonytalanul Nate.
- Akkor sosem voltak
igazi barátok. A tesód pedig ugyanúgy a tesód marad, történjék
bármi. Ha megtaláltad azt, aki igazán boldoggá tesz, ne engedd
el. Pláne, ha ő is szeret téged!
- Köszönöm… jól
esik, hogy…
- Ugyan már! Ne
hálálkodj – szakította félbe Liam és a vállába bokszolt.
Felettük az égen halványan kisütött a nap, mikor kikerült a
szürkén ásító felhők rabságából.
Lexi édesapja korán
aludni tért. Lexi és Adam jó éjt kívántak neki, aztán
kézenfogva bevonultak a lány szobájába. Lexi elővett a
szekrényéből egy térdig érő pólót és fehérneműt, majd az
ajtóhoz lépett. – Elmegyek zuhanyozni.
- Rendben, siess.
- Nem csatlakozol? –
kérdezte a lány maga is meglepődve merészségén. Adam
elmosolyodott és felállt az ágyról. – Csak ha tényleg
szeretnéd.
- Szeretném. Gyere! –
nyújtotta felé a kezét Lexi. A zuhanyzóban aztán megengedte a
vizet. Adam közben a háta mögé lépett, finoman lehúzta felsője
pántját és csókolgatni kezdte a vállát. Lexi belepirult a jól
eső érzésbe, megfordult és Adam szemeibe nézett. – Csókolj
meg! – suttogta vágyakozva. Csókolózás közben kezét a fiú
pólója alá rejtette és végigsimított a hátán, aztán lassan
levette magáról a felsőt és kibújt farmerjából. Mikor már
mindketten levetették összes ruhájukat és meztelenül álltak a
zuhany alatt, Adam szenvedélyesen magához húzta Lexit,
hátrasimította a lány arcába lógó vizes hajfürtöket és
megcsókolta őt.
Lucas fülhallgatóval a
fülében rótta a sötét utcákat. Kissé fázott. Zsebre dugott
kézzel lépkedett, arra ment, amerre lábai vitték. Közben
gondolataiba mélyedt, amelyek Nate körül forogtak. Nem hitte
volna, hogy fog még valaha úgy érezni bárki iránt is, mint ahogy
Lexi iránt érzett. De most… most úgy érzett Nate iránt, és
nagyon elszomorította a tudat, hogy viszonzatlanul érez így.
Miért? Miért nem lehet végre boldog? Olyan nagy kérés ez? Úgy
tűnik, igen. Mi lesz ezek után? Nem akarta még Nate barátságát
is elveszíteni, már pedig úgy tűnt, a fiú szívesebben tölti
mással az időt, mint vele és nem igazán vágyik az ő
társaságára. Ismét elvesztette a szerelmét és a legjobb
barátját is egyszerre. Pedig még csak pár hónapja történt,
hogy elveszítette Mattet és Lexit. Semmi sem maradt már, ami
mosolyra késztetné őt. Talán neki ez a végzete… a magány.
Lexi az ágyán feküdt.
Haja még nedves volt, teste parázslott az őrjítő vágytól. A
háttérben hallotta Lana Del Rey Blue Jeans című dalát,
ami úgy kúszott a fülébe, mintha egy másik világból szólna.
Adam fölé hajolt, ő pedig a fiú puszta tekintetétől bizsergést
érzett a tarkóján.
- Gyönyörű vagy –
mondta Adam, és megcsókolta őt. Lexi a fiú hajába túrt, másik
kezével végigsimított meztelen testén, és a fülébe súgta. –
Az idők végezetéig szeretni foglak!
Adam finoman
végigcsókolta a lány minden porcikáját. Lexi úgy érezte, szíve
pillanatokon belül kiugrik a helyéről és elszabadul börtönéből.
Megragadta Adam karját és helyet cserélt a fiúval, hogy apró
csókokkal boríthassa be mellkasát. Mintha lángba borult volna az
ágy, úgy perzselte testüket a vágy halhatatlan tüze, amikor
testben és lélekben is eggyé váltak, amikor nem létezett ezen a
világon senki és semmi más, csak ők ketten, a szerelmük, és
fülükben a zene gyönyörű dallama.
Nate úgy döntött,
beszél Lucassal. Bekopogott a fiú szobájának ajtaján, és várt.
Ám nem Lucas nyitott ajtót, hanem Jasper. – Hello, Lucas itt van?
- Nincs, elment valahová
– felelt Jasper. – Bejössz?
- Nem, köszi. Nem tudod,
hová ment?
- Nem mondta.
- Akkor majd felhívom.
Nate elköszönt a fiútól
és csalódottan visszaindult saját szobájába. Közben elővette
zsebéből mobilját, de hiába próbálkozott többször is, Lucas
nem vette fel. A szobájába lépve idegesen ledobta cipőjét és
eldőlt az ágyon. Mi van, ha Lucasnak baja esett? Talán megtudja
mobilról a fiú jelenlegi tartózkodási helyét, gondolta, és
gyorsan újra előkapta telefonját.
Lexi és Adam összebújva
feküdtek a takaró alatt. – Nagyon szeretlek – mondta a fiú.
Lexi elmosolyodott. – Én is téged.
Sokszor elképzelte már,
milyen lesz az első alkalom Adammel, de a valóság túltett minden
várakozásán. Adammel lenni olyan volt számára, mintha a
Paradicsomban járt volna. Mintha kóstolót kapott volna a legszebb,
legérettebb, legfinomabb gyümölcsből: A tiltott gyümölcsből,
aminél nincs édesebb. Puszit nyomott Adam őt ölelő karjára,
majd boldogan belemosolygott a párnájába.
- Hallottad ezt? –
kapta fel a fejét Adam.
- Én nem hallottam
semmit, mi az, Adam? – aggodalmaskodott a lány. Nem akarta, hogy
bármiféle borzalom elrontsa ezt az estét. Adam felült az ágyában
és felkapta a földről alsónadrágját. Miután belebújt, az
ablakhoz lépett és kibámult rajta. – Telihold van – szólt
sötéten. – Mit hallottál, kicsim? Van itt valaki? – Lexi is
felült, belebújt a pólóba, amit még zuhanyzás előtt készített
ki, aztán Adamhez lépett és a karjába kapaszkodott.
- Nyüszítést hallottam
a másik szobából.
- Vérfarkasét? –
rémüldözött Lexi. A fiú bólintott.
- Apa! – a lány
kirohant a szobából, Adam pedig követte őt. Apja szobájába
rontva Lexi azonnal megtorpant. Éles fogakkal teli, vicsorgó pofa,
szőrös, görnyedt test, hosszú karmokban végződő karok: egy
vérfarkassal találta szemben magát. Adam Lexi elé ugrott, az
állat pedig azonnal támadásba lendült. Ráugrott a fiúra,
ledöntötte őt a lábáról és a mellkasára állva vicsorgott rá.
Pofája csak centiméterekre volt Adam arcától, miközben Lexi
visongva próbált kiötleni valamit. Végül felkapott az egyik
szekrényről egy nagy vázát, és széttörte a vérfarkas fejét.
Adam teljes erejéből ellökte magától az állatot, mire az az
ablaknak repült. Az ablaküveg darabokra tört, a vérfarkas pedig
eltűnt mögötte. Lexi odarohant és kibámulva még látta, hogy a
farkasember egyik lábát maga után húzva eliszkol a szemük elől.
A lány elfordult az ablaktól és Adamhez sietett. – Jól vagy?
- Persze – mondta Adam
és homlokon csókolta a lányt.
- Hol lehet apa?
- Lexi… szerintem ő
volt az apád – Adam hangja úgy kúszott Lexi fülébe, mintha
valamilyen más nyelven beszélne. – Mit mondtál? – nézett a
fiúra, miközben kibújt öleléséből.
- Nézd a ruhákat, amik
leszakadtak róla az átalakulás közben. Apád ruhái! – mutatott
a földön heverő szakadt ruhakupacra Adam. Lexi egy hosszú
pillanatig a ruhákra meredt, majd megrázta a fejét és leült az
ágy szélére. – Nem, nem… az nem lehet!
- Kicsim, amikor közelről
a szemébe néztem… apád volt az! – erősködött Adam, mire a
lány ingerülten felpattant. – Ha az apám vérfarkas lenne, arról
tudnék, nem?!
- Nem, ha nem akarta,
hogy tudj róla! Ritkán vagy itthon, nem nehéz eltitkolnia előled!
- Ez őrület! Nevetséges
– bámult maga elé Lexi. Adam odalépett a lányhoz és próbálta
megnyugtatni, de az eltolta őt magától.
Nate elindult Lucas után,
aki továbbra is az utcákat rótta. Kezdett igazán fázni, és már
lejárta a lábát. Amikor elhaladt egy kávézó előtt, úgy
döntött, vesz egy kávét, aztán visszamegy a kollégiumba. Nate
épp a campus parkján vágott át, amikor szemben találta magát
Adriannával. – Hát te? Hová igyekszel egyedül? – kérdezte a
lány. – Lucas már elment egy ideje, utána kell mennem. És te?
- Remek… Gondoltam,
rátok nézek, minden rendben van-e. Nem kellene egyedül
mászkálnotok sötétedés után! Veszélyes, és most nincs itt
Adam a szomszédban, hogy megmentsen!
- Nem vagyunk óvodások!
– mondta kissé sértődötten Nate. Adrianna dühösen meredt rá.
– Telihold van, ha nem tűnt volna fel!
Nate az égre emelte
tekintetét, majd bosszúsan elkáromkodta magát. Adrianna próbálta
megnyugtatni őt. – Nyugi. Tudod, hol van?
- Igen, megnéztem
telefonról.
- Akkor menjünk! –
azzal a két fiatal sietve elindult a parkoló felé Adrianna
autójához. Eközben Lucas kávéjával a kezében elindult a
legközelebbi buszmegállóhoz. Nem volt se kedve, se ereje
visszagyalogolni a kollégiumba. A graffitikkel kimázolt
buszmegállóban állva azon tűnődött, vajon Nate még mindig
azzal a szőke fiúval van-e. És ha igen, vajon mit csinálhatnak
együtt? Pár percnyi várakozás után megérkezett a busz. Lucas
kidobta a szemetesbe kiürült poharát és felszállt a járműre.
Azon csak néhány ember utazott. Lucas a busz hátsó részébe
igyekezett, és leült a legutolsó ülésre. A busz tovább indult,
ő pedig zenét hallgatva bámulta az ablakon keresztül a
kivilágított várost. Érezte, hogy szemhéja elnehezül; már-már
pislogni sem pislogott, majd lecsukódtak szemei. Adrianna és Nate
már félúton jártak, amikor a fiú elővette és megnézte
mobilját. – A francba! Már nincs ott… - panaszolta.
- Akkor hol van?
- A plázánál.
Adrianna éles kanyart
vett és befordult egy mellékutcára. Lucas kinyitotta szemét és
riadtan nézett körbe. A busz már üres volt. Épp akkor állt be
helyére a végállomáson, amikor felébredt. Az ajtók kinyíltak
és a hang bemondta a végállomás nevét. Lucas magában mérgelődve
leszállt a járműről és zsebre dugott kézzel körülnézett. A
környék elhagyatott volt, az autóbusz állomáson kívül csak egy
benzinkút és egy kis éjjel-nappali üzlet volt a közelben. Lucas
megnézte a menetrendet és bosszankodva vette tudomásul, hogy a
visszafelé induló utolsó busz három perccel azelőtt elment.
Belerúgott az oszlopba, de ezzel csak azt sikerült elérni, hogy
megfájdult a nagylábujja. Hívhatna egy taxit, de ezen a környéken
nem sok kedve volt várakozni. A kis üzlet előtt egy csapat
korabeli fiú bandázott. Hangoskodásukból ítélve nem voltak
józan állapotban. Lucas nem vágyott rá, hogy belékössenek,
ezért inkább zsebre dugott kézzel elindult visszafelé az autóbusz
útvonalán. Majd egy normálisabb környéken hív egy taxit,
gondolta. – Mi van szépfiú? – szólt utána az üzlet előtt
álló fiúk egyike. A többiek nevettek. – Menj csak vagdosni
magad, hülye emo.
Lucasnak már a nyelve
hegyén volt a válasz, de aztán vett egy mély levegőt és
ökölbeszorított kézzel továbbindult. Csak arra vágyott, hogy
lezuhanyozzon és bebújjon a meleg ágyba. Nate közben újra
megnézte telefonján Lucas jelenlegi tartózkodási helyét. Miután
megtudta, hogy a fiú az autóbusz állomáson van, Adrianna a gázra
taposott, hogy oda menjenek. Lucas egy kertvárosi részen haladt át.
A fehér kerítéssel szegélyezett családi házak között kissé
megnyugodott. Leült egy padra, hogy taxit hívjon. A tekintete
megakadt a szemközti ház előtti bokrok egyikén. Abból két,
borostyán sárga szempár meredt rá. Aztán kirajzolódott a
sötétben a hatalmas fogakkal teli, vicsorgó pofa, Lucas pedig
felpattant és azonnal hátrálni kezdett. Tudta, hogy semmi esélye.
Nincs hová bújnia és nincs a közelben se Adam, se Adrianna, hogy
megmentsék őt. Átugrotta a mögötte lévő alacsony kerítést és
az emeletes ház bejárati ajtajához sietett. Türelmetlenül
csengetett és dörömbölt, de senki sem nyitott ajtót. A vérfarkas
kiugrott a bokorból, és irdatlan sebességgel felé rohant. Már
átért az úttesten is… maga mögött hagyta a fehér kerítést…
már csak két méterre van… Lucas úgy nézte a másodpercek alatt
leforgó történéseket, mintha gyorsan egymás után levetített
képkockákat látna. Más ötlet híján előkapta zsebéből az
ezüst pengéjű kést, amit mindig magánál tartott, és futni
kezdett a ház falának mentén. A vérfarkas egy ugrással utolérte
és a földre terítette őt. Lucas úgy érezte, nincs menekvés.
Itt a vég… sosem látja újra a barátait, soha nem fog már
találkozni Nate-tel. A vérfarkas kitátotta hatalmas pofáját és
hegyes fogait a fiú vállába mélyesztette. Elviselhetetlen
fájdalom járta át Lucas testét, a fogak belemélyedtek húsába,
ő pedig torkaszakadtából ordított, de nem volt senki, aki
hajlandó lett volna tudomást venni erről. Minden maradék erejét
összeszedve felemelte jobb kezét és beledöfte a kést a
szörnyeteg nyakába. Az felnyüszített, és leugrott a fiúról.
Ekkor a sötétben kirajzolódott két fényszóró az utca végében.
Egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűntek, ahogy a hozzájuk tartozó
autó őrült sebességgel közeledett, majd egyszer csak lehajtott
az útról, átgázolt a kerítésen és a magasba röpítette a
vérfarkast. A két fiatal kiszállt az autóból és a fűben heverő
Lucashoz siettek. Letérdeltek mellé, miközben rémülten és
szörnyülködve meredtek a fiú sebére, amiből ömlött a vér.
- Ne… ne… NEM! –
üvöltött fel Adrianna.
- Gyógyítsd már meg! –
csattant fel kétségbeesetten Nate, de Adrianna búsan megrázta a
fejét. – Nem lehet…
- Miért nem?!
- Természetfeletti
lények okozta sérüléseket nem tudok meggyógyítani! – fakadt
ki tehetetlenül a lány. Közben levette pulcsiját és a vérző
sebre nyomta. – Nagyon fáj… - nyöszörgött Lucas. – Mintha
lángolna az egész testem…
Nate-nek könny szökött
a szemébe. Adrianna a csuklójába harapott majd odanyomta Lucas
szájához. – Talán a vérzést el tudom állítani –
magyarázta, s közben csendben fohászkodott, hogy sikerrel járjon.
Nate megsimogatta Lucas arcát és fölé hajolt. – Tarts ki. Itt
vagyunk, minden rendben lesz. Már nem vagy egyedül.
- Ugye tudod… - fordult
Nate felé szomorúan Adrianna. – hogy mit jelent, ha egy embert
megharap egy vérfarkas?
Nate arcán tükröződött
a felismerés szörnyű mivolta. – Vérfarkassá fogok változni? –
suttogta elborzadva Lucas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése